Szabó László István a Demecseri poéta, polihisztor, tanár, kutató, esztéta, esszéista, író, költő, publicista, és kritikus. A számítástechnika és az informatika tudományok rendes tanára. Tucatnyi tudományterületen alkotott, tizenöt szakmával rendelkezik. 1964. május 15.-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kemecsén. Harminc évig Demecserben élt, dolgozott és alkotott, jelenleg Nyíregyházán él. Konzervatívnak liberális, liberálisnak konzervatív, jobboldalinak baloldali, baloldalinak jobboldali, igazi notórius ellenzéki, aki kritikus szemmel nézi a világot. Több évtizedes tanári tapasztalattal rendelkezik, írásaiban, „advocatus diablo” -ként az ördög ügyvédjeként gyakran tart görbe tükröt a társadalom elé, rávilágítva a visszásságokra és az ellentmondásokra. A társadalmat érintő kritikái gyakran csak a sorok között jelenhettek meg. Gúnyos szarkazmussal késztetve gondolkodásra az olvasót. Négy évtizede jelentek meg első versei és publikációi. Mécs László díjjal és Nívó díjjal ismerték el munkásságát. Fontosabb könyvei; Nem csak a húszéveseké a világháló, A sorok között, Demecser, a Demecseri poémák, helyismereti kutatásainak gyümölcseit a Rétköz gyöngyszeme című könyvében adta ki. A vártanyáról írott tanulmánya a Nemzetközi Levéltári napokon elismerésben részesült. Van egy testvére neve Szabó Dániel, Édesapja néhai. Szabó Dániel, Édesanyja Éles Piroska, Nagyapja Éles Gyula, Nagymamája Fehér Mária. Ősei Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől, 1677-ben kaptak armálist, akinek neve Szabó János volt, így lett a Szentmártoni nemzetes úr nemesi cím birtokkosa a család. Idézetük; VIRTUS ALIT ET DEFENDIT! (azaz: A bátorság táplál és védelmez vagy egyedül a virtus nemesít) A címerszerző egyik fia, az ifjabb János, aki szabólegény volt, valamikor az 1690-es évek végén, 22 esztendős korában, mindent hátrahagyva, elmenekült Kolozsvárról. néhai Szentmártoni János, a Kolozsvárt átszelő Kis-Szamos folyását követve, könnyen eljuthatott a Tiszáig, majd annak kanyargós partjai mentén haladva, érkezhetett el a Rétközi mocsárban rejtező, biztonságosnak látszó falvak egyikébe, a Szabolcs vármegyében fekvő Gégénybe. Itt Gégényben, amely kis jobbágyfalu volt, huzamos ideig lakott. Nem volt szokatlan dolog ebben a korban a mesteremberek vándorlása. Szabolcs vármegyében 1734-ben csupán 8 szabómestert regisztráltak, s ezek is céhen kívül működtek. Szentmártoni János új lakhelyén, mestersége után, a Szabó ragadványnevet kapta. Utódai egy része Demecserben és Kéken fellelhető. Munkája mellett, felnőttképzési szakértőként és vizsgaelnökként tevékenykedik az Emberi Erőforrás Minisztériumnak. Közel két évtizede fáradozik a serior korosztály informatikai felzárkózásán. „Számítástechnika egyszerűen” címmel jelent meg könyv, a digitális írástudás elősegítése érdekében a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Írásai számtalan folyóiratban megjelentek; Irány, Szpari Plusz, Vigília, Kláris, NIMRÓD, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, Könyvtári Kis-Híradó, Könyvtári Figyelő, Könyvtári-levelező Lap, Korszerű Könyvtár, Kelet-Magyarország, Nyugdíjas Élet, Nyíregyházi Napló, Édes anyanyelvünk, Vadász magazin , Alkony Vadászmagazin, Négy dimenzió stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése