Messze ott hol a nap szentül le

Megfog vala apóm sokszor kezemtül,

Mutassa vala, hol a nap leszentül.

Mangya vala: gyermek, látod ott nini,

Messze ott, hol a nap lebújik most nini,

Ott vagyand egy nagy, szép ország,tudd meg te is,

Megjárd ott az világot, ha legyék rész.

Én elemenek mast, vén vagyak, nem ura.

Ne felejtsd el, én tanítlak csak jóra!

Det meghalt, akkor is mondta halálnál:

Mit mondtam éltemben ne felejtsd el!

Rítt, de mondta bácsu nékem örökké,

Mintha most is látom, mint folynak könnyűi,

Mondta nékem, én nem tudtam mosanig,

Elég, hogy az ő tüze most belém ég.

Nem felejtem el soha sem apómat,

kicsike det voltam nékem mit mondott:

Ott vagyand a mük országunk, tudd meg jól,

Ott, hol a nap minden este leszentül.