A Nap objektumai eltérő kémiai összetétellel rendelkeznek, a központi Nap domináns hidrogén- és héliumtartalmától a bolygók szilárd vagy gázos anyagi felépítéséig. A Nap alkotja a Naprendszer tömegének9,8%-át, nagy hidrogénből (kb 73,5%) és héliumból, fúziós reakciók révén termel energiát.
Belső (kőzet)bolygók; A Merkúr, Vénusz, Föld és Mars szilikátokból, fémekből (pl. vas, nikkel) és nehéz elemekből épül fel, szilárd kérggel és gyakran fémmagokkal.
Külső (gázóriás)bolygók; A Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz túlnyomórészt hidrogénből és héliumból áll, kis szilárd magot vesz körül vastag gázréteg vagy jéghéj.
Kisbolygók és üstökösök. A kisbolygók (pl. Ceres az aszteroidaövben) fő szilikátokból és fémekből, míg az üstökösök jégből (víz, ammónia, metán), porból és szerves anyagokból, a Kuiper-övben és Oort-felhőben.
A nap Hidrogén (74%), hélium (24%)
A kőzetbolygóknak Szilikátok, fémek (vas, nikkel) Merkúr, Föld, Mars
Gázóriások Hidrogén, hélium, vízjég Jupiter, Szaturnusz
Törpebolygóknak Jeges kőzet (szilikát + jég) Plútó, Ceres, Eris
Üstökösök Jég, por, szerves Oort-felhő objektumokgeometodika
A Nap légköre túlnyomórészt hidrogénből (kb. 74% tömegarányban) és héliumból (kb. 24%) áll, kisebb mennyiségű metánból, ammoniából, vízpárából és nyomokban más elemekből, mint a nitrogénből vagy a kénvegyületből.
Föld magja és köpenye
A Föld belső magja fő vasból (kb. 85-90%) és nikkelből áll, külső magja ékony fémötvözet vasból, nikkelből és könnyebb elemekből, mint a kén vagy az oxigén.
A köpeny szilikát alapú, magnézium- és vasban gazdag olivinekből, piroxénekből és egyéb szilikát ásványokból épül fel, amelyek nagy hőmérsékleten és nyomáson stabilak.
Mars kérgének ásványai
A Mars kérge bazaltos összetételű, főként olivinekből, piroxénekből, földpátokból és üveges anyagokból áll.Jelentős az agyagásványok (pl. smektit), jarosit (savas környezetben képződött szulfátásvány), gipsz (kalcium-szulfát) és kalcium-szulfátok jelenléte, amely a múltbeli vízjellel jelzik.
Jupiter holdjainak összetétele
A Jupiter nagy holdjai (pl. Io, Europa, Ganymede, Callisto) eltérőek: Io kénes és szilikátos vulkanikus kéreg, Európa jégkéreg vizes óceán felett, Ganymede és Callisto jeges szilikát mag sziklás anyaggal.
Kisbolygók és üstökösök anyaga
A kisbolygók fő szilikátkőzetekből (C-típus: szénes, S-típus: szilikátos, M-típus: fémes nikkel-vas) út, az aszteroidaövben koncentrálódva.
Az üstökösök jeges magok (vízjég, ammónia, metán, CO₂), por és szerves anyagok keverékei, amelyek pályájukon gázfelhőt fejlesztenek.
A C-típusú és S-típusú kisbolygók a leggyakoribb spektrális típusok a kisbolygóövben, színképük és összetételük alapján különböztetik meg őket. Összetétele a C-típusúaktartalmú kondritos anyagból, hidrált szilikát szénből, míg az S-típusúak nagy szilikátokból épülnek fel, gyakran porral fedve.
Fényesség és albedó A C-típusúak nagyon sötétek (albedo < 0,065), az S-típusúak világosabbak (albedo 0,07–0,23). Előfordulás C-típusúak teszik ki a kisbolygók kb. 75%-át, főleg a külső kisbolygóövben gyakoriak; S-típusúak 17%-ot adnak, a belső övben uralkodnak. Tulajdonság C-típusú S-típusú
Arány ~75%Wikipédia ~17% Összetétel Kondrit, hidrált szilikátokWikipédia Szilikátok Albedó <0,065Wikipédia 0,07–0,23 Előfordulási hely Külső öv és Belső öv
A C-típusú kisbolygók, mint a Hygiea, különösen sötét, szénben gazdag anyagokból származik, míg az S-típusúak szilikátokat tartalmaznak, az M-típusúak pedig fémes összetételűek.
C-típusú példák Hygiea mellett Ezek a kisbolygók a külső aszteroidaövben gyakoriak, szenes kondrit jellegűek. 95 Arethusa, 194 Prokne, 195 Eurykleia, 253 Mathilde, 324 Bamberga, 508 Princetonia, 511 Davida.
S-típusú példák Juno mellett Az S-típusúak világosabbak, szilikátosak, főleg a belső övben fordulnak elő.
Példák: 8 Flora, 15 Eunomia, 16 Psyche (bár Psyche részben M-jellegű).
M-típusú jelzők
Fémes összetételűek (vas, nikkel), nagy sűrűségűek, nagyon differenciálódott kisbolygók magjai ütközés után.
C és S típusú gyakorlatok; C-típusúak a külső kisbolygóövben (3,0–3,5 AU), szénanyagokban gazdagok (kb. 75%). S-típusúak a belső övben (2,1–2,5 AU), szilikátosak (kb. 17%).
Színkép szerepe
A színkép elemzi a felszín összetételét: abszorpciós vonalak jelzik a szilikátokat (S), szént (C) vagy fémet (M), így osztályozzák a típusokat.
A B-típusú kisbolygók a Hygiea családjában jellemző szénben gazdag, sötét, alacsony fényességű objektumok, amelyek a C-komplexum részét képezik, és gyakran hidrogénnel vagy ammóniával módosított összetétellel rendelkeznek.csillagaszattudnivalok.
Az M-típusú kisbolygók az aszteroidaöv belső és középső régiójában, főként 2,4–2,8 CsE távolságban gyakoriak, ahol a fémekben gazdag maganyag maradványok koncentrálódnak.
E-típusú minták
A Hungaria családban, amely a belső aszteroidaövben található (1,8–2,0 CsE), E-típusú kisbolygók példái közé tartozik a (434) Hungaria maga, valamint a (522) Helene és a (989) Schwassmannia, nagy albedójuk és enstatitban gazdag összetételük miatt.
Vesta és Ceres típusa
A Vesta spektrális típusa V, bazaltos, HED-meteoritokhoz hasonló anyagú, míg a Ceres G vagy C típusú, szénben és hidratált agyagokban gazdag törpebolygó.
Az M-típusúak fémes összetételét nagy méretű, differenciálódott protoplanéták ütközéssel szétszakadt magjának vas-nikkel ötvözete okozza.
Az S-típusú kisbolygók jellemzően szilikátokban, vasban és nikkelben gazdagok, világos felületükkel (albedó 0,07–0,23), porral fedettek, és a kisbolygóöv belső részén gyakoriak, 17%-ot tesznek ki.
A C-típusú kisbolygók a leggyakoribbak (kb. 75%), sötétek, szénben, kondritban és hidrált szilikátokban gazdagok, főként a kisbolygóöv külső részének találhatók.
Példák V-típusú kisbolygókra a Vesta család tagjaiként: a 4 Vesta maga, valamint pályahasonlóságú vestoidok, melyek bazaltos összetételűek, vaselnyelési vonalakkal (0,95 és 1,95 mikron).
Hygiea típusa
A 10 Hygiea C-típusú kisbolygó, sötét, szénben és hidrált szilikátokban gazdag.csillagvilág
X-csoport összefoglaló
Az X-csoportba tartozó kisbolygók (pl. M, E, P altípusok) fémekben (vas, nikkel), szénben vagy kevert anyagokban gazdagok, sötétek és primitív összetételűek.
Hol gyakoriak az S-típusú kisbolygókMi a jellemzője az M-típusú kisbolygóknakMilyen anyagok alkotják a D-típusú kisbolygókatMi a pályája és mérete a 3. Juno-nakHogyan különböztetik meg a Vesta család tagjaitAz S-típusú kisbolygók a kisbolygóöv belső részén, a Mars és Jupiter pályája között gyakoriak, ahol a szilikátos összetétel uralkodik.csillagaszattudnivalok.
M-típusú jelzők
Az M-típusú kisbolygók fő fémeket, elsősorban vasat nikkelt tartalmaznak, ami differenciált kisbolygók magjára utal.
Ezek spektruma fémes jellegű, és ritkábbak, de a kisbolygóöv belső-középső szakaszán fordulnak elő.
D-típusú összefoglaló
A D-típusú kisbolygók leginkább sötét, szerves anyagokat (szénben gazdag tartalmat), valamint jeget tartalmaznak, és jellemzően a külső kisbolygóövben találhatók.csillagaszattudnivalok.
3 Juno adatok
A 3 Juno S-típusú kisbolygó átmérője körülbelül 250 km, pályája az aszteroidaöv belső részének elliptikusan a Mars és Jupiter között, excentrikus kb. 0,26.
Vesta család megkülönböztetése
A Vesta család tagjait pályaelemeik (alacsony inklináció, hasonló fél nagytengely), spektrumuk (V-típusú, bazaltos összetétel Vesta-szerűen) és dinamikai számításaik alapján különböztetik meg, gyakran pályakövetéssel és színképanalízissel.
A D-típusú aszteroidák elsősorban szerves anyagokban gazdag szilikátokból, szénből és vízmentes szilikátokból állnak, gyakran nagyon alacsony albedóval és jellegtelen vöröses spektrummal. Jellemzően a külső aszteroidaövben, a Jupiter trójaiain túl vagy azok között találhatók.
A C-típusú aszteroidák a leggyakoribbak, az ismert aszteroidák körülbelül 75%-át teszik ki, és sötét felszínük (albedó 0,065 alatt) jellemzi őket, amely gazdag kondritikus anyagokban és hidratált szilikátokban. A fő öv külső, a Naptól távolabbi régióiban gyakoriak.
4 Vesta pálya és mérete
A 4-es számú Vesta körülbelül 2,36 AU távolságú féltengely körül kering, alacsony excentricitással és inklinációval, így a belső fő aszteroidaövben található. Átlagos átmérője nagyjából 525 km, így ez az egyik legnagyobb aszteroida és protoplanetáris maradvány.
Pszichés M-típusú jellemzők
(16) A Psyche egy M típusú aszteroida, amely gazdag fémes vasban és nikkelben, ami egy differenciált protobolygó szabaddá vált magjára utal. A fő övben található, nagy sűrűséggel (~3,9 g/cm³) és radar-albedóval, amely fémek dominanciájára utal, bár némi szilikát is jelen lehet.
Vesta család spektrális jellemzői
A Vesta család tagjai V-típusok, amelyeket erős abszorpciós sávok különböztetnek meg a bazaltos anyagoktól, például a piroxéntől 0,95 és 1,95 mikrométernél. Megosztják a Vesta pályaelemeit (fél-nagytengely ~2,50 AU, hasonló excentricitás és dőlésszög) és spektrumát, így ütközési töredékekként kapcsolódnak egymáshoz.csillagaszattudnivalok.
A Ceres törpebolygó (korábban kisbolygóként osztályozva) főleg vízjégből, hidratált agyagásványokból (mint cronstedtit), karbonátokból (dolomit, sziderit) és sókból (pl. magnézium-szulfát, nátrium-klorid) áll, kőzetmaggal és jeges köpennyel
Psyche pályája és küldetése
A Psyche (16 Psyche) az aszteroidaövben kering, pályája félnagytengelye kb. 2,92 CsE, excentricitása 0,14, inklinációja 3,1 fok; periódusa mintegy 5 év.
A NASA Psyche küldetése 2023-ban indult, fémekben (vas, nikkel) gazdag M-típusú kisbolygót vizsgálja 2029-es érkezéssel, hogy feltárja egy bolygómag szerkezetét.
Legnagyobb V-típusúak
A V-típusú (vesztita család) kisbolygók bazaltos, differenciált anyagúak; legnagyobbak: (4) Vesta (525 km), (192) Naucrate, (201) Penelope, (289) Nenemia, (661) Iris (kb. 200 km).
D vs. P típus különbség
D-típusúak: nagyon sötétek (albedo <0,05), széntartalmúak, Thule-csoportban gyakoriak, külső Naprendszer eredetűek.
P-típusúak: hasonlóan sötétek, de primitívebbek, metánban gazdagabbak, transzneptuni jellegűek; spektrumuk pirosabb, kevesebb UV-abszorpcióval.
S-típusú összetétel
S-típusú kisbolygók szilikátosak, kondritos meteoritokhoz hasonlóak: szilícium-dioxid (kb. 40-50%), vas-nikkel ötvözet (10-20%), olivin, piroxén, plagioklász; világosak (albedo 0,1-0,3).
Mi a 4 Vesta összetétele és küldetéseMilyen fémeket tartalmazhat a Psyche kisbolygóMi a Ceres lehetséges belső szerkezeteMelyek a leggyakoribb kisbolygó típusok a főövbenMiért fontosak az M-típusú kisbolygók bányászat szempontjábólA 4 Vesta összetétele bazaltos kőzetanyagú, differenciált szerkezetű bolygókezdemény rétegekkel: vastartalmú mag, szilikátos köpeny és bazaltos kéreg, amit a Dawn küldetés (2011–2012) vizsgált részletesen.
Psyche Fémjei
A Psyche M-típusú kisbolygó fő nikkel-vas ötvözetet tartalmazhat, nagy fémtartalommal a differenciált belső magban; a NASA Psyche szondája (2023-as indulás) pontosítja ezt.
Ceres Szerkezete
A Ceres jelentős differenciált: vasmag, nehéz szilikátos köpeny és bazaltos kéreg, szferoid alakú törpebolygóként, a Dawn küldetés adatai alapján.
Főöv Típusai
A főötípus gyakori kisbolygótípusai C-típusúak (széntartalmúak, ~75%), S-úak (kőzetesek, ~17%) és M-típusúak (fémesek).
M-típusú Fontossága
Az M-típusúak (mint a Psyche) nikkel-vasban gazdagok, így kulcsfontosságúak a jövőbeli űrbányászat szempontjából, óriási fémkészletek miatt.
Milyen spektrális típusok vannak a kisbolygóknálA kisbolygók spektrális típusait a felszínük reflexiós spektruma alapján osztályozzák, ami az összetételükről árulkodik. Főként a Tholen- és SMASS rendszerekben különböztetik meg több csoportot, mint a C (szénes), S (kőzetfémes) és más ritkább altípusokat.
Fő spektrális csoportok
A gyakori osztályozás a következőket tartalmazza:
•C típus : Szénben gazdag, sötét felszín, hidrált szilikátokkal; a kisbolygók kb. 75%-a ebbe tartozik, főleg a külső övben.
•S típus : Szilikátok uralják, fényesebb felületű, kőzetfémes összetétel; kb. 17%-os arány, belső övben gyakori (pl. Juno).
•M típus : Fémekben (vas, nikkel) gazdag maganyag, magas sűrűségű; ütközések maradékai.
•Egyéb csoportok : X (fémekben dús), V (bazaltos, Vesta-szerű), A (olivinban gazdag), D, P, T (sötét, vöröses).
Osztályozási rendszerek
A Tholen-osztályozás 26 típust különböztet meg (pl. B, F, G a C csoportban; Q, R a S-hez közel).
A SMASS-II finomabb, 26 fő típust használ, hasonlóan építkezve a színkép abszorpciós vonalaira (UV, infravörös).
Ezek a típusok pálya- és összetételbeli különbségeket jeleznek az aszteroidaövben.csillagvilág
Mi a Thol-osztályozás részletes kritériumaMelyik kisbolygók a leggyakoribb C típushoz tartoznakMi a különbség S és M típus közöttSMASS osztályozás kisbolygóknálC típusú kisbolygók összetétele és példákA Tholen-osztályozás és más kisbolygó-besorolások a spektrális jellemzők, albedo és összetétel alapján különböztetik meg a kisbolygókat. AC típus a leggyakoribb, körülbelül 75%-ot tesz ki, míg az S és M típusok között főként a felszín anyaga különbözik.
Tholen-osztályozás kritériumai
A Tholen-osztályozás (1984) a kisbolygók színképét, albedo-ját (0,065 alatti sötétség a C-nél) és abszorpciós vonalait vizsgálja, főleg C, S és U csoportokra osztva. AC csoportba tartoznak a sötét, kondritos-hidrált szilikátos típusok (pl. B, F, G, C altípusok), az S szilikátos, míg az M fémekben gazdag.
Leggyakoribb C típusú kisbolygók
AC típusúak alkotják a kisbolygók 75%-át, főleg a külső Övben gyakoriak, sötétek és szénben, kondritban, hidrált szilikokban, esetleg vízben gazdagok. Példák: 10 Hygiea, 1 Ceres (bár törpebolygóként is ismert).
S és M típusú különbsége
Az S típus (kb. 17%) szilikátokban (pl. olivin, piroxén) gazdag, albedo 0,07–0,23, világosabb és porosabb felszínű (pl. 3 Juno). Az M típus fémekben (vas, nikkel) dúskál, nagyon differenciálódott magmaradvány, szürkés spektrumú (pl. 16 Psyche).SMASS osztályozás
Az SMASS (Small Main-Belt Asteroid Spectroscopic Survey) finomítja a Tholen-t, több altípust használ (pl. Cb, Cg a Cn belül hidratáltaknak), hangsúlyozva a látható-NIR tartományt és pontosabb összetételt. 26 fő típust különböztet meg, C továbbra is dominál.csillagaszattudnivalok.
C típusú összefoglaló
Felszínük szénben gazdag kondrit (szenes chondrit-szerű), hidrált szilikátok (pl. filloszilikátok), esetleg ammónia vagy vízjég; nagyon sötétek (albedó <0,065). Példák: 10 Hygiea, 52 Europa.
Tholen és SMASS osztályozás közötti fő különbségekA Tholen- és SMASS-osztályozások az aszteroidák spektrális típusainak két fontos rendszere a csillagászatban. A fő különbségekben a spektrumfelbontás, az osztályok száma és a fizikai tulajdonságok hangsúlya játszik szerepet.
Tholen-osztályozás
Ez a korábbi, alacsony felbontású (0.35–2.5 μm) spektroszkópiai rendszer 1984-ben Schelte J. Tholen által fejlett ki. 14 fő osztályt (pl. C, S, M, X) határoz meg, amelyek elsősorban a színreflexiós tulajdonságokon alapulnak; kevesebb különbözteti meg a finomabb alcsoportokat. Főként a földközeli és főövi aszteroidák korai katalogizálására használták.
SMASS-osztályozás
A Small Main-Belt Asteroid Spectroscopic Survey (SMASS) 1995–2003 között készült, magasabb felbontású (0.4–0.92 μm) méréseken alapul. 26 osztályt különböztet meg (pl. Cg, Sq, Ld), részletesebben kezeli a C-, S- és X-komplexumokat; jobban korrelál a Bus-DeMeo taxonomiával is. Modernebb, a főöv aszteroidáira fókuszál, és jobban kapcsolódik összetételhez (pl. hidratált szilikátokhoz).
Összehasonlító táblázat
Jellemző Tholen-osztályozás SMASS-osztályozás
Felbontás Alacsony (0,35–2,5 μm) Magas (0,4–0,92 μm)
Osztályok száma 14 fő osztály 26 részletes osztály
Fókusz Színreflexió, egyszerű csoportok Összetétel, finomabb spektrális vonások
Alkalmazás Korai katalogusok, földközeliak Főöv, modern elemzések
Korreláció SMASS-szal ~70-80%-os egyenleg Tholennal részleges, de pontosabb
Gyakorlati hatás
A Tholen egyszerűbb, de kevesebb pontos; az SMASS jobb a fizikai modellezéshez, pl. aszteroida családokhoz. Például egy Tholen C-típus SMASS-ben Cb vagy Ch-ra bontható szét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése