Könyvajánló: Helga naplója

Helga Weiss:

Helga naplója: Élet a koncentrációs táborban: Egy fiatal lány visszaemlékezései

Alexandra Kiadó, 2013

  

A könyv, amelyet szeretnék ajánlani, Helga Weiss életének megrázó hat évét mutatja be, aki kislányként szenvedi el a náci megszállás borzalmait.

A cselekmény a csehszlovák kormány által elrendelt mozgósítással kezdődik 1939-ben és 1945. május 21-én ér véget, amikor Helga édesanyjával visszatér Prágába.

Kilenc évesen már megtapasztalja a zsidókat ért megkülönböztetés okozta hátrányokat. Egyik dolgot a másik után tiltották meg nekik, sorra veszítették el a zsidó emberek állásaikat, nem mehettek a parkokba, uszodákba, sportklubokba. Helga régi iskolájába nem járhatott tovább, „árja” barátnőivel nem tarthatta a kapcsolatot, egy idő után pedig az is veszélyes volt, ha kilépett az utcára. Az őt ért hatásokról (Anna Frankhoz hasonlóan) feljegyzéseket készített, amiket egészen auschwitzi deportálásáig folytatott.

1941. december 7-én hagyja el a a szülői házat, amikor is szüleivel együtt először a Vásárpalotába kellett menniük, majd a vonat a terezíni gettóba viszi őket, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket – csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. Édesapját később, egy másik gettóba vezényelték, akit soha többé nem látott.

Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végével, csodával határos módon előkerültek.

1944-ben kerülnek Auschwitzba édesanyjával, ahol a megérkezéskor szétválogatták az embereket, ki jobbra ki balra került és Helga számolta, hogyha 18 évesnek mondja magát, akkor együtt maradhat az édesanyjával . Aki jobbra került az megmenekült a gázkamrától. Később a freibergi és a mauthauseni koncentrációs táborba kerültek egy időre. Ezekben a táborokban nem folytathatta a naplóírást, az itt elszenvedett borzalmakat később írta meg.

1945. májusában, annyi megpróbáltatás után érkeztek vissza Prágába. 

Megrázó és torokszorító sorokkal zárul a napló:

„...1945. május 21-e, éjszaka a Wilson pályaudvar peronja. Az óra háromnegyed kettőt mutat. Állok az ablakban, és meleg kövér könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Az öröm és a boldogság könnyei. Végre Prága az áhított Prága. Végre itthon.“

A könyv elején a zsidó kislány útját bemutató térképet, illetve a terezíni gettó alaprajzát találjuk, a kötet végén pedig egy harminc oldalas interjút , melyet Neil Bermel – a kötet angol fordítója - készített 2011 végén Helgával, és amelyben választ kaphatunk arra is, hogy miért döntött úgy, hogy naplót fog írni, miért rendszerezte és adta ki könyv formájában ezeket az írásokat, valamint a családjáról és a háború utáni életükről is beszél.

Az utolsó oldalakon fényképeket láthatunk a Weiss-családról, a gettóbeli életről és Helga korabeli rajzait is itt találjuk. Édesapja bíztatására készítette rajzait: „Rajzold le amit látsz!”

                            Sorban állás a konyha előtt (1942-ben)

Az 1929-es születésű Helga Hosková-Weissová a háború után festészetet tanult, a XX. század második felében képzőművészként és íróként tevékenykedett. Munkáját számos díjjal jutalmazták. Két gyermeke és három unokája van, jelenleg Prágában a régi szülői házban él, ahonnan annak idején elhurcolták. Az írónő saját bevallása szerint kiegészítő magyarázatokat illesztett a napló egyes fejezeteibe, hogy az olvasó számára jobban érthető legyen.

Naplóját unokáinak illetve minden fiatalnak ajánlja, abban a reményben:

 „… hogy eleven emlékezetükben őrzik meg a múltat, s hogy sosem tapasztalják meg azt, amit az én nemzedékem átélt.”.

A Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül csak száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss volt a túlélők egyike. Naplója megrázó és szívszorító olvasmány.

Helga Weiss 2011-ben

Als Helga 1939 ihr Tagebuch beginnt, ist sie elf Jahre alt. Der Einmarsch der Deutschen in Prag und die antisemitische Brutalität der Nationalsozialisten reißen sie aus ihrer heilen Welt: Ihr Vater darf nicht mehr arbeiten, die Schule ist
ihr plötzlich verschlossen, sie und ihre Eltern dürfen ihre Wohnung nicht verlassen, Freunde und Verwandte verschwinden. Auch die Familie Weiss wird deportiert, erst nach Theresienstadt, später nach Auschwitz. Mutter und Tochter überleben
das Lager und die vielen Transporte und Todesmärsche der letzten Kriegstage. Das Tagebuch eines jungen Mädchens, das die dramatischen Ereignisse mit ihrem unschuldigen Blick wahrnimmt und kommentiert. Ein erschütterndes Zeitzeugnis. Und ein
versöhnlicher Blick auf ein erfülltes Leben, gegen alle Widerstände.

Szabóné Szász Anikó