2014. június 19., csütörtök

ROYAL COUNTRY GOLFCLUB KABALÁS




Alapítva; 2001 

A Golf Club Nyíregyházától északra Nyírpazony határában található. A klub egy 1680 négyzetméteres driving range pályával rendelkezik. Az akadémia rész oda-vissza játszható nyitott füves elütővel több gyakorló bunkerrel illetve 2-2 lyukkal rendelkező chipping és putting greenből áll. Ezt a golfclubbot néhány jó barát hozta létre, a maga szórakoztatására. Meggyőződésünk hogy golfozni lehet, bármilyen kis pályán csupán elhatározás kérdése az egész. Néhány fontos információt osztunk meg azokkal akik még csak most tanulják a golfot. Fontos a játékosok és a saját testi épségünk védelme, ezért meg kell győződni, hogy ütés vagy lendítés előtt senki nem áll a közelben és ütéstávolságon belül nincs játékos.• Amíg a játékostárs üt, senki sem mozoghat, beszélhet. Lassú játék esetén a következő csoportot mindig el kell engedni. Bunkerből történő ütés után a homokot el kell gereblyézni. A kiütött gyepdarabot vissza kell helyezni. A táskát, trolley-t a green szélén kell hagyni. A greenen a puttvonal meghosszabbításába ne álljunk. A greenen a labda által okozott lyukakat ki kell javítani. A zászlót a green elhagyása előtt vissza kell helyezni. Nem illik emberek felé vagy ablak felé labdát ütni! Viccesen azt szokták mondani, hogy a golf olyan játék, ahol a jó négy centiméter átmérőjű labdát egy másik labdán püfölik, amelynek majdnem tizenháromezer kilométer az átmérője. A lényeg az, hogy a kis labdát kell megütni, nem a nagyot.

A mi golfpályánk térképe;


A pálya részei;




A fringe műanyag minigolf pályán is a keretet jelenti a greenen

Gyakorlás minigolf pályán

A pálya legfontosabb elemei: 

A golfot a golfpályán játszák, amely a szabályok szerint 18 részbõl (ún. szakaszból) áll (a gyakorlópályák állhatnak 6, ill. 9 szakaszból is), amelyeken minden esetben megtalálható az elütõhely, a fairway és a green.
Elütõhely (Tee-box): Két tee markerrel és mögöttük két ütõhossznyi távolsággal határolt terület, ahová a labdát helyezni kell az elsõ ütéskor. A hölgyek számára külön - közelebbi - elütõhelyet alakítanak ki (ld. Tee Box 1).
Fairway: Az elütõhely és a green közötti - 2-4 cm-re nyírt - füves pályaszakasz.
Green: A lyuk körüli finomra nyírt füves terület, ahol csak puttolni (gurítani) szabad.
Hole: 108 mm átmérõjû és legalább 101,6 mm mély kör alakú lyuk a greenen, a labda ide való bejuttatása a játék célja.
A pálya kiegészítõ elemei: 
Rough: Magas, vágatlan füves terület a fairway mentén.
Fringe (apron): Közvetlenül a green körüli, alacsonyra vágott füves rész.
Bunker: Homokcsapda. Mesterségesen kialakított földterületbõl álló akadály, amelybõl a füvet vagy a talajt eltávolították és homokkal helyettesítették.
Trees: Fás terület.
Water Hazard: Vízakadály (tó, folyó, patak, csatorna akkor is, ha éppen nem tartalmaz vizet). Sárga karókkal jelölik.

Méretek;
A green (a zöld, gurító terület)
• green, 2-4 mm
• for green, 10-15 mm
• lyuk (kehely) 10 cm
• zászló; a kehelyben illeszkedő kivehető
műanyag rúdon a lyuk számozásával megjelölt
kis zászló található.
• A green körül, homok akadályok (bunkerek)
vannak.

Felszerelések I. - Ütő

• Egy táskában összesen 14 ütő lehet.
- 3 fa ütő ( 1-3-5 )
- 10 vas ütő (3-9 ill. Pw. Sw. Lw.)
- és egy, gurító ütő, a putter.
• ..de, három ütővel is lehet játszani !!

Felszerelések II. - A ruházat

• Galléros ing (régen piros zakó)
• Hosszú, vagy térdig érő rövid nadrág
• Szöges cipő (soft spike)
• Tilos a polóing, atlétatrikó, farmernadrág!
• ( plusz a helyi klubszabályok! ) (-)

Felszerelések III. - Tartozékok, kiegészítők
• Pitch mark javító
• Tee
• Kesztyű
• Jelölő érme
• Író szerszám
• Score kártya!
• Táska (bag)
• Golf cípő 

Golf tee 


Felszerelések IV. - A labda
• Súly: 45.93 gramm
• Méret: 4.267 cm ( 1.68 hüvelyk )
• Kezdő gyorsulás: 76.2 m/s
• Távolság: 256 m max. (+ - 4%) gurulás+ repülés
• Anyaga: egy, kettő vagy háromrészes
balata, surlyn, elastomer, lithium stb.
• Benyomatok száma: 392 – 500-ig („dimple”)
• Belső nyomása: 90 – 100 !!!!!
• Márkák: Titlest, Top flite, Pinacle, Dunlop, Nike, stb.

Pályák „Links”
• Versenypályák 18 szakasz ( 9 - 27 - 36 )
- nyitott pályák
- fél nyitott
- zárt pályák
• Gyakorló (range) pályák 

Nézzük a testhelyzetet;


Előre határozzuk meg a játék célját, menetét.
Játékmódok Stroke Play: az a játékos győz, aki a meghatározott kört vagy köröket kevesebb ütéssel teljesíti (Ennek egyik formája a stableford). Ebben a játékformában mindig be kell fejezni a szakaszt.
Mach Play: szakaszokra játsszák, a szakaszt az a játékos nyeri, aki kevesebb ütéssel játssza meg a lyukat. Ha mindkét játékosfél azonos ütéssel játssza meg a szakaszt, felezett szakaszról beszélünk. A mérkőzést az nyeri, aki több szakaszt nyer. Ebben a játékformában „meg lehet adni” az ellenfélnek egy szakaszt.


Általános ismeretek Mindig meg kell jelölni a labdát játék előtt, hogy azonosítható legyen, nálunk színnel. Ha nem azonosítható, akkor elveszettnek minősül. Játék előtt mindig meg kell számolni az ütőket, maximum 14 ütőt vihet magával a játékos.  Nem lehet tanácsot elfogadni játék közben, kivéve a caddie-től vagy partnertől, illetve tanácsot adni kivéve a partnernek. Mindig felesleges késlekedés nélkül kell játszani. A labdát mindig úgy kell megjátszani, ahogy fekszik. Nem lehet a labda fekvésének helyzetén, vagy a szándékolt beállás illetve lendítés területén javítani.  Nem lehet a labdát megérinteni, hacsak a szabályok ezt lehetővé nem teszik.

A játék során használható eszközök;


Idegen labdával való játék esetén (kivéve akadályból) a büntetés: SP- 2 ütés büntetés és a megfelelő labdát kell tovább játszani MP- szakaszvesztés. Vízakadályban és bunkerban ütés előtt nem szabad megérinteni a talajt.


Az elütőhely a megjátszandó szakasz kezdési helye. A négyszögletes terület mélységében két ütőhossznyi; elejét és oldalait a két tee-jelző külső határai jelölik ki. Egy labda akkor van elütőhelyen kívül, ha teljes terjedelmével azon kívül fekszik. Az elütőn belül kell tee-elni a labdát, de a játékos állhat az elütőhelyen kívül.
Büntetés, ha a játékos elütőhelyen kívül tee-el:  SP- 2 ütés és meg kell ismételni az ütést MP- nincs büntetés, de az ellenfél kérheti az ütés megismétlését Ha beállás közben véletlenül leesik a labda a tee-ről, akkor nincs büntetés, újra tee-elhető a labda.

A játék rendje Az első elütőn a kezdés a kiírás sorrendjében történik, a következő elütőn pedig mindig az előző szakaszon legsikeresebb versenyzőé az elsőbbség, azonos eredmény esetén az előző elütőn érvényes sorrend marad. A már játékban lévő labdák közül mindig a lyuktól legtávolabb lévő labda kerül megjátszásra.

Vízakadály minden tengerrész, folyó, csatorna, vizesárok, patak vagy egyéb nyílt vízterület, akkor is ha nem tartalmaz vizet. Sárga karókkal jelzik, kivéve az oldalsó vízakadályt, melyeket piros karók jeleznek.
Ha a labda a vízakadályba kerül a játékos játszhatja a labdáját onnan ahol az fekszik, vagy egy büntetőütés (bü.) felszámolása mellett a következő lehetőségek közül választhat: Megjátszhat egy másik labdát az előző ütés helyéhez legközelebbi pontról. A vízakadály mögött távolsági korlátozás nélkül droppolhat egy labdát úgy, hogy az a pont, ahol az eredeti labda keresztezte a vízakadály szélét, a lyukat és a droppolás helyét összekötő egyenesen legyen. Kizárólag oldalsó vízakadály (piros karó) esetén, a játékos droppolhat egy labdát két ütőtávolságra, de nem közelebb a lyukhoz, mint az a pont, ahol eredeti labdája keresztezte a vízakadály határát, vagy az a pont amely a vízakadály másik szélén a lyuktól azonos távolságra található.

Golfütő helyes fogása és tartása;


Játék a greenen A greenen fekvő labda megjelölés után felemelhető és megtisztítható. A putt vonalat nem lehet megérinteni, kivéve, ha laza akadályt (falevél, homok, ág stb) távolít el a játékos, vagy labdakrátert javít ki. A zászló kivehető, vagy a lyuk jelzésére kezelhető a játékos kívánsága szerint. A greenen megütött labda nem ütközhet a zászlórúdba, büntetés: SP- 2 ütés és onnan kell tovább játszani, ahol a labda fekszik
MP- szakaszvesztés Ha a játékos greenen megütött labdájával eltalál egy másik greenen lévő labdát büntetés: SP- 2 ütés és onnan kell tovább játszani, ahol a labda fekszik MP- szakaszvesztés

Golfütő részei;



Rendellenes talajviszonyok Ha tócsában, felújítás alatt álló területen (kék karó), vagy üregi állat, hüllő, madár vájta lyukban fekszik a labda (kivéve vízakadályban), akkor a játékos büntetés nélkül élhet a könnyítés lehetőségével a következőképpen:  Attól a ponttól, ahol az akadályoztatás nem áll fenn és a labda eredeti helyéhez a legközelebb van, azonban nem közelebb a lyukhoz, a játékos droppolhat egy labdát egy ütőnyi távolságon belül. Ha a rendellenes talajviszony bunkerban van, akkor csak a bunkerban lehet büntetés nélkül droppolni, a greenen pedig helyezni kell a labdát arra pontra, ahol az akadályoztatás nem áll fenn.

Öltözék


Elveszett, vagy pályahatáron kívüli labda- provizórikus labda Ha egy labda vízakadályon kívül elveszett vagy pályahatáron kívülre kerül, a játékos egy büntetőütés felszámolása mellett az előző ütés helyéhez legközelebbi pontról üthet egy másik labdát. Időnyerés céljából, a játékos ideiglenesen játszhat egy másik labdát az eredeti ütés helyéről- ez a provizórikus labda. Elveszett labda keresésére 5 perc áll a játékosok rendelkezésére. Határon kívüli területet fehér karó, néha kerítés vagy fal jelöli.

Torlaszok  minden mesterségesen előállított dolog, amit nem minősítenek a pálya szerves részének.
Mozdítható torlasz: eltávolítható büntetés nélkül Mozdíthatatlan torlasz: kivéve vízakadályban, attól a ponttól, ahol az akadályoztatás nem áll fenn és nincs közelebb a lyukhoz, egy ütőnyi távolságon belül lehet droppolni büntetés nélkül.

Játszhatatlan labda A játékos labdáját bárhol játszhatatlannak minősítheti, kivéve, ha vízakadályban fekszik.
Egy büntetőütés felszámolása mellett a következő lehetőségek közül választhat a játékos: Játszhat egy labdát az előző ütés helyéhez legközelebbi pontról. Két ütőtávolságon belül attól a ponttól, ahol a labda feküdt, de nem közelebb a lyukhoz droppolhat egy labdát. Droppolhat egy labdát a labda eredeti helyét és a zászlót összekötő egyenes mentén távolsági korlátozás nélkül, nem közelebb a zászlóhoz.

Sokféle szempont szerint lehet a pályákat csoportosítani, az egyik a méret. A golfpályák egy része ún. 18 szakaszos pálya (18 lyuk található a pályán), ezek a tapasztaltabb játékosok terepének számítanak. A kezdők, illetve az elfoglaltabb emberek, akik egy-egy alkalommal nem tudnak vagy nem akarnak sok időt a játékra szánni, előnyben részesítik a 9 szakaszos pályákat.


A helyes testtartás;

























Kinek való a 9 szakaszos, illetve 18 szakaszos pálya?
A profik, mint például Tiger Woods a tévéközvetítéseken 18 szakaszos pályán játszanak. Az ilyen pálya már a “komolyabb”, gyakorlott játékosoknak való, akik már-már életvitelszerűen golfoznak. Tudni kell róla, hogy

egy játék 4-5 óra,
általában messzebb van a várostól, hiszen nagyobb helyigényű,
oda eljutni szintén idő és pénz,
így csak akkor érdemes választani, ha valaki egész napos programot keres.
A mi pályánk csak 3 szakaszos pálya
emiatt kevesen vagyunk 3-4 fő
egy játék kb. 2 órát vesz igénybe,
időtöltés szempontjából ez leginkább ahhoz hasonlítható, mintha valaki hetente 2-3 alkalommal fitnesz-terembe menne,
így érdemes munka után vagy hétvégén is kimenni egy rövid időre.
Hányan játsszák a golfot?
Általában 2-4 fős csapatokban, flightokban indulnak a golfozók. Ez egyúttal jó alkalom az ismerkedésre, kapcsolatépítésre is, mivel adott esetben olyan embereket osztanak be egymás mellé, akik korábban nem ismerték egymást. Az amerikai mondás szerint „A legjobb üzletek a golfpályán köttetnek”. Persze nem csak üzleti jellegű kapcsolatépítésre jó a golf. Új barátokkal, barátnőkkel ismerkedhetünk meg, nem csak a golfpályán, hanem a klubházban is, ahol játék után kávézhatunk, ebédelhetünk. De ha épp ahhoz van kedvünk hogy egyedül menjünk ki a pályára, annak sincs semmi akadálya, a játék ugyanolyan élvezetes.

A helyes labdaérintés;

 

Ki mehet be egy golfpályára?
Többféle golfklubbal találkozhatunk. Vannak zártkörű klubok, ahova csak az éves tagdíjat befizető klubtagok léphetnek be és vannak nyilvános pályák, ahol mindenkit szívesen látnak, akár egy alkalomra is. A Royal Golf Club zárt (country) nem nyilvános pálya.

Fontos a labda elhelyezése és megfelelő lendítés;



Kell-e vizsgát tenni, hogy pályára mehessek?
Igen, a világon mindenütt kérik a „jogosítványt”. Ennek oka egyrészt az, hogy aki az alapvető szabályokkal, ütésekkel nincs tisztában, az nem tud játszani, másrészt magát és másokat is balesetveszélynek teszi ki, harmadrészt akadályozná azokat, akik tudnak már golfozni.

Ütések;




























Royal Country Golf Club egy úgynevezett PAR3-as Driving Range pálya, mely egy 3 szakaszos pálya és már valódi golfélményt nyújt a kezdőknek is, és ide még nem kell a pályaalkalmassági vizsga, vagy jogosítvány.

Aki szeretne továbblépni és a “nagy”, 9 szakaszos pályára érvényes “jogosítványt” szerezni, akkor még célszerű néhány oktatási órán részt venni. A tapasztalatok szerint kb. 8-10 óra után már valószínűleg sikeres vizsgát tehetnek a golfozók.

Milyen öltözetben lehet megjelenni a pályán, milyen „etikett szabályok” vannak?
Zártkörű klubokban nagyon komolyan veszik az öltözködésre vonatkozó előírásokat. Ehhez a jellegzetes galléros pólón túl vászonnadrág (hölgyeknek szoknya is lehet), illetve egy speciális golfcipő tartozik.

Informális dress code;

 A tagok vászon-nadrágban, galléros pólóban és edzőcipőben játszanak, de aki akar, természetesen vásárolhat kifejezetten golföltözetet is. Ez nem kötelező, különösen ha még csak ízlelgeti a golfot a játékos. Elegendő egy kényelmes, sportos öltözet és lapos talpú cipő. Előbb-utóbb célszerű beszerezni egy golfkesztyűt (a bal kezes játékosok a jobb kezükre, a jobb kezesek a bal kezükre).

Hogyan játszunk, hogyan számoljuk az eredményeket?
Röviden összefoglaljuk a játék lényegét és a legfontosabb alapfogalmakat, persze ez csak a kezdés, a részletes szabályok megismerése több időt vesz igénybe.

Nos, megittuk a klubház teraszán az italunkat és indulunk játszani. Az első ütés a tee-n történik, itt egy kis, földbe szúrt műanyag pöcökre, azaz tee-re helyezzük a labdát, ezzel megemeljük egy kicsit a földtől, majd elütjük a labdát. Amint azt már említettük, minden szakasznál az a cél, hogy végül majd a lyukba gurítsunk, de ez még odébb van. Elütöttük tehát a labdát, szerencsés esetben a fairway nevű területen landolt, ezen haladunk újabb és újabb ütésekkel a lyuk felé. Utunk során akadályok, hazardok nehezítik az életünket, mint például homokcsapdák, kisebb tavacskák, vagy a fairway melletti viszonylag magas fűvel borított rough. Ha szerencsénk van, akkor ezeket elkerüljük, ha nem, akkor vagy ki tudjuk innen ütni, vagy nem (például a tó fenekére került labdának búcsút mondhatunk, ilyenkor büntetőpont mellett új labdát ütünk el.)

Előbb-utóbb elérünk a green-re, mely egy nagyon rövidre nyírt füves terület, ez a célunk. A green-en található lyuk helyét egy kb. 10 cm átmérőjű ún. cup, illetve az abban található zászlórúd jelöli. Ha sikerült a lyukba gurítani a labdát, akkor túl vagyunk az első szakaszon.

Összeszámoljuk, hogy összesen hány ütéssel, stroke-kal jutottunk el idáig, minden ütést, próbálkozást (még a nem sikerülteket is) beleszámítva. Minden szakaszra és így végül az egész pályára van egy meghatározott „szabvány elvárt ütésszám”, ami azt jelenti, hogy egy első osztályú játékosnak hány ütéssel kellene a feladatot teljesítenie. Ezt nevezik PAR-nak, vagyis mondjuk egy PAR4 szakaszon a standard ütésszám négy. A 18 szakaszos pályák standard-ja PAR 72 (azaz összesen 72 ütés), de természetesen lehet ennél több és kevesebb is, ez az adott pálya sajátossága.

Ehhez a szabványhoz, az adott szakaszra, pályára vonatkozó elvárt átlagos ütésszámhoz képest tudjuk meghatározni a mi saját teljesítményünket, hogy több vagy kevesebb ütésre volt szükségünk, ügyesebbek vagy kevésbé ügyesek voltunk.

Mi a különbség a különböző ütők, ütő-típusok között?
A golfjáték során nem csak egyetlen ütővel játszunk, hanem több, különböző típusú, funkciójú ütővel. Képeken, filmeken látjuk, hogy a golfozó húzza maga után a kis golfkocsit, benne az ütőkkel. A szabály szerint egyszerre maximum 14 ütőt vihetünk magunkkal, de hogy pontosan milyen kombinációban válogatunk a lehetőségek közül, a mi döntésünktől függ.

Három fő ütőfajtáról beszélhetünk:

fák
vasak
putterek.
Attól függően, hogy a játékos milyen messzire akarja a labdát elütni, más és más kialakítású ütőre van szüksége.

A „fák” a leghosszabb nyelű ütők, arra használják őket, hogy a lehető legmesszebb üssék velük a labdát. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a „fák” megjelölés inkább a régmúlt időkre és hagyományokra emlékeztet, manapság már grafitból, fémből és egyéb speciális anyagokból készülnek.)


Az ütő szárának hossza, illetve az ütő fejének dőlésszöge befolyásolja a labda útját. Az ütő fejének dőlésszöge, szakszóval loftja befolyásolja, hogy a labda milyen magasra repül, ennek alapján be is számozzák az ütőket. Minél kisebb a dőlésszög (loft), annál magasabbra repül a labda.

Amikor például a játék elején a tee-ről elütünk, arra van szükség, hogy a labda alacsonyan ívelve nagy távolságra jusson el, vagyis kis dőlésszögű (loft), alacsony számozású „fára” van szükség. Később finomabb, pontosabb ütésekre, rövidebb távra, magasabban ívelő ütésekre van szükség, míg végül a lyuknál már gurítani fogjuk a labdát.

Ahogy az „fák” dőlésszöge (loftja) növekszik, nő az azonosító-számuk, mely lehet akár kilences is.

A „vasak” esetében az ütő szárának hossza kisebb, de a dőlésszög alapján ezeket is beszámozzák egytől kilencig, ezen kívül van még az ún. pitching wedge (tízes ütő), illetve sand wedge (tizenegyes ütő) is.

Végül, amikor elérünk a greenre és a lyukba szeretnénk gurítani a labdát, az ún. puttert használjuk, mely egy speciális kialakítású ütő, amely a minigolfból már ismert lehet.

Számítási ismeretek, kicsit bővebben
Már tudjuk, hogy nagyjából mit kell tennünk a pályán és milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Azt is tudjuk, hogy minden szakaszra és így az egész pályára létezik egy meghatározott érték (PAR), mely azt jelzi, hogy egy első osztályú játékosnak hány ütéssel kellene a feladatot teljesítenie. Ehhez képest mi lehetünk ügyesebbek vagy kevésbé ügyesek.

Ha egy adott szakaszon végül annyi ütéssel sikerül a lyukba gurítani a labdát, mint a PAR-érték, akkor azt mondják, hogy PAR-t értünk el. (Vagyis mondjuk egy PAR4-es szakaszon mi is 4 ütéssel varázsoltuk a labdát a cup-ba.) Ha ennél eggyel kevesebb ütésre van szükségünk, akkor birdie-t, ha kettővel kevesebbre, akkor eagle-t, ha hárommal kevesebbre, akkor albatroszt értünk el. (Vagyis ha mondjuk a PAR4-es szakaszon két ütéssel helyeztük a labdát a lyukba, akkor eagle-t értünk el.) Kezdőként persze ennek kicsi az esélye, inkább az ellenkezője a valószínű: ha a PAR-érték felett eggyel több ütésre van szükségünk, akkor bogey-t, ha kettővel több ütés kellett, akkor double bogey-t értünk el. Ez a sok varázs-szó most még nem annyira érdekes, de mindenképp fontos, hogy már első alkalommal megértsük a golfklub teraszán mellettünk iszogató játékosok izgatott beszélgetését, büszkélkedő élménybeszámolóját.

Hogyan számítjuk az eredményt?
Alapvetően két fő játéktípusról beszélhetünk:

Stroke play (ütések szerinti játék)
Match play (szakaszok szerinti játék)
Stroke play
Az ún. stroke play típusú játék során mindenki mindenki ellen játszik és azt számolják, hogy az egyes szakaszokon illetve a pálya egészén, az összes szakaszt figyelembe véve ki hány ütéssel juttatta a labdát a lyuk(ak)ba. Tehát például ha az egyik játékos 72, míg a másik 75 ütéssel játszotta végig a pályát, akkor az nyer, aki kevesebb, vagyis 72 ütéssel érte el az eredményt. Ez az ún. bruttó érték, mely nem veszi figyelembe a játékosok közötti tudáskülönbséget. Ez azért fontos, mert a golfban a játékosok egyedi játéktudás-szintjét mérő szám-érték, az ún. hendikep lényeges szerepet játszik, egyrészt az ún. nettó értékelés esetén ezzel korrigálják a bruttó eredményt (erről később részletesen beszélünk még), másrészt ezt az értéket szokták büszkén emlegetni a golfozók, mikor a játéktudásuk kerül szóba.

Match play

Az ún. match play típusú játék során két fél (ez lehet 1-1 játékos egymás ellen, de lehet több játékos különböző variációban egymás ellen) versenyzik egymással és szakaszonként számítják a játékot. Az nyeri az adott szakaszt, aki a szakaszon kevesebb ütéssel juttatja a labdát a lyukba. Ha mindegyik fél azonos ütés-számmal juttatja a labdát a lyukba, a pontot megfelezik. Egyébként, ha az egyik fél már olyan mértékű előnyre tett szert, hogy a másik félnek matematikai esélye sincs már, a játék véget ér. Ebben az esetben is számíthatnak bruttó eredményt és számíthatnak a játékosok egyedi játéktudásával, a hendikeppel módosított nettó értéket.

Játékformák
A stroke play és match play típusú játékokon belül még számtalan változat szerint lehet golfozni, attól függően, hogy hány személy játszik hány személy ellen és milyen speciális szabályok szerint.

Ezek részletes ismertetése a haladó szintű oktatás tematikája, most csak néhány alapvető, gyakran előforduló formáról ejtünk szót, ezekkel már a kezdők is találkozhatnak.

A nagyon népszerű ún. texas scramble egy stroke play-típusú játék, melynek során 2 fős csapatok játszanak egymás ellen. Egy adott csapat a következőképp játszik: minden tagja elüt egy labdát (kezdő-ütés, drive), majd kiválasztják, hogy melyikük ütése sikerült a legjobban. Erről a pontról minden csapattag, felváltva üt, amíg a labda végül a lyukba kerül. A csapat eredménye a többi csapat eredményével versenyzik. Az ún. stableford is stroke play-típusú játék, melynek során minden játékos a pálya PAR-értéke ellen játszik (attól függően kap pontot, hogy a PAR-értékhez képest hány ütéssel sikerül a labdát a lyukba helyezni). Ún. single, azaz egyéni játék mind stroke play, mind match play típusú játékban lehetséges, minden versenyző egyénileg is játszhat és egy-egy játékos is játszhat egymás ellen.

Hendikep
A golfban az egyes játékosok tudás-szintjét mutató érték a hendikep. Minél kisebb ez az érték, annál magasabb szintű játék-tudással rendelkezik a versenyző. A most következő levezetéstől nem kell megijedni, mert egyrészt egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek első pillanatban látszik, másrészt, ha valaki csak hobbigolfozó és nem indul versenyeken, akkor számára ez nem is olyan lényeges. De ha már golfozik, azért illik alapszinten tisztában lenni ezzel is.

Hogyan szerezzük meg hendikep-értékünket, hogyan módosíthatjuk és mi ennek a szerepe a versenyek során?

Amikor egy kezdő golfozó sikeresen leteszi a pálya-alkalmassági vizsgát, azaz „megszerzi a jogosítványt”, melyet a világ minden golfpályáján kérnek, kap egy kezdő, jellemzően 45-ös hendikep-értéket az oktatótól.

Később ezt két módon lehet javítani. Egyrészt az ún. hendikep-módosító versenyen történő indulással, az ott elért eredménnyel módosul a hendikep. Másrészt évente 4 alkalommal lehetőség van arra, hogy bármely pályán bejelentkezve, megfelelő feltételek mellett az adott pályát végigjátszva, annak eredménye alapján módosuljon hendikep-értékünk. Ez az ún. EDS (Extra Day Score), melyen egy 18 alatti hendikeppel rendelkező személy kísér minket a pályán és igazolja eredményünket.

A hendikep-érték egyrészt jelzi a külvilág felé, hogy milyen szinten űzzük a golf-játékot, ezzel lehet büszkélkedni, erre vonatkozóan lehet újévi fogadalmakat tenni, másrészt a versenyeken a hendikep-értékkel módosítják a korábban már említett bruttó eredményeket. Ennek az a logikája, mint amikor például a fociban az erősebb csapat azt mondja a gyengébbnek, hogy „adunk nektek 2 gól előnyt”, mert a két csapat játéktudása között lényeges eltérés van. Konkrétan: a korábbi példában az egyik versenyző 72, míg a másik 75 ütéssel teljesítette a pálya összes szakaszát, a teljes kört. A bruttó eredmény szerint az nyert, aki 72 ütéssel teljesített. És itt jön a képbe a hendikep, illetve a nettó számítás. Nettó számításnál a bruttó értékből kivonják a hendikep értéket, és az nyer, akinek az eredménye így kisebb értéket mutat. Ha például a 72 ütést egy nagyon jó játékos érte el, akinek hendikep-értéke 10, akkor az ő nettó eredménye 72-10=62, míg ha a 75-ös bruttó eredményt egy egyébként gyenge játéktudású, mondjuk 25-ös hendikep-értékkel rendelkező golfozó érte el, akkor a nettó eredménye 75-25=50, azaz ő nyert. (Ezt az ún. stroke play játéknál számítják így, az ún. stableford pontozás kicsit eltér, de ezt ráérsz később megtanulni.)

Ütésfajták: driving, putting, chipping, pitching

Ahogy végighaladunk a pályán és próbáljuk a labdát a green felé terelgetni, majd végül a lyukba, a cupba helyezni, különböző típusú ütésfajtákkal próbáljuk célunkat elérni.


Kezdéskor a tee-re helyezett labdát egy hosszú ütéssel indítjuk útjára, ezt drive-nak hívjuk. Ekkor használható a legmesszebbre hordó ütő, az 1-es fa, más néven driver, de rövidebb pályaszakaszok vas ütővel is megjátszhatóak.

























Az ezt követő ütéseknél már a fűről ütünk, onnan, ahol a labda földet ért, a tee-t itt már nem használjuk.


A pitch egy rövid, erőteljes ütés, mellyel a greenre ütjük a labdát.















A cuppot egy zászló jelzi számunkra;


















A chip egy rövid, nyesett ütés a green széléről, míg a putt a „végjáték”: ezt szokták feszülten figyelni a TV-közvetítéseken, hogy a lyuk közelében a speciális ütővel, putterrel sikerül-e a cup-ba gurítani a labdát. Ha igen, az adott szakasz végére érték, kezdődhet a következő szakasz, ahol is megint a tee-ről indított ütéssel kezdenek.

















A putterrel a cuppba guritunk a játék végén;



Amikor csak gyakorlunk, a drive ütéstípust az ún. driving range nevű területen végezzük, amikor is vásárolunk egy kosár labdát, mely kluboktól függően több tucat labdát tartalmaz és azokat egymás után lendületesen elütjük. A pitch, chip, putt ütéseket külön erre a célra létrehozott területeken gyakorolhatjuk.

Végig a pályán – kicsit részletesebben
Végezetül induljunk el egy képzeletbeli pálya-játékon, melynek során egyrészt átismételjük az eddig megismert fogalmakat, másrészt néhány újabb kifejezést is megtanulunk. Eldöntöttük, hogy holnap 14 órakor játszani szeretnénk egy kört kedvenc golfpályánkon. Először is időpontot kell foglalnunk magunkat, ez az ún. tee time.

Ha az adott klubban nem vagyunk tagok, akkor ún. green fee-t kell vásárolnunk, mely egy kör (9 vagy 18 szakasz, a pályától függően) lejátszásra jogosít.

Eldönthetjük azt is, hogy a saját ütőkészletünket visszük magunkkal, vagy a klubban bérlünk. Akárhogy is döntünk, az ütőkészletet egy speciális golftáskában (bag) helyezik el. Ahogyan korábban említettük, pálya-játék során maximum 14 darab, általunk kiválasztott ütőt vihetünk magunkkal.

Megérkeztünk a golfklubba. A klubházban találkozhatunk más klubtagokkal, éppen ott időző játékosokkal, kezdő, tanfolyamra érkező golfozókkal. A klubházban társasági élet zajlik, beszélgethetünk, ismerkedhetünk, kávézhatunk, étkezhetünk. Ha vásárolni akarunk valamilyen felszerelést, labdát, golf-ruházatot, akkor ezt az ún. Pro Shop-ban tehetjük meg.

Játék előtt bemelegíthetünk: a driving range-en a hosszú ütéseket gyakorolhatjuk, a putting, chipping, pitching területeken az egyéb ütéseket. A driving rangen a klubház labdáit használjuk, megvásárolunk egy-két kosár labdát, ezeket elütjük, majd ezeket a klubház alkalmazottja bizonyos időközönként összeszedi – vagyis ezzel nincs további teendőnk. A golfpályára viszont saját labdáinkkal megyünk, ide nem szabad a klub labdáit vinni.

Gyakorlás után elindulunk a pályára. Eldönthetjük, hogy gyalog játsszuk-e végig a pályát, vagy a jellegzetes elektromos golfkocsival megyünk-e végi. Utóbbit általában nyugdíjasok, a gyengébb fizikumú, illetve kevesebb idővel rendelkező golfozók választják, a nagy többség gyalogol, beszélget a jó levegőn. Ütőinket, a bag-et vihetjük a kezünkben vagy kézikocsival (trolley). Fontos, hogy az előre lefoglalt időpontban (tee time) már ott legyünk a pálya kezdőszakaszán, hiszen ha késünk, akkor azzal zavarjuk az utánunk következőket. Játszhatunk egyedül is, párban is, de általában 3-4 fős csapatokban, flight-okban mennek pályára a játékosok, mely ismerkedési lehetőségnek sem utolsó, hiszen korábban ismeretlen személyek is egy csapatba kerülhetnek.

Minden szakasz kezdőpontja a tee (vagy tee box), ahol tee markerek jelzik, honnan kell kezdeni. A két, valamilyen szilárd anyagból (kő, fa, fém) készült kockát összekötő képzeletbeli vonal mögül kell elütni a tee-re helyezett labdát. A golfpályákon általában gondolnak a különböző játéktudású játékosokra, ezért a lyuktól számítva közelebbi és távolabbi tee marker-eket is elhelyeznek, ezeket kék, fehér és piros színekkel jelölik.

Elütöttük a labdát, ha szerencsénk van, akkor nem a bozótosban landolt. Minden ütést, kísérletet számolunk, még a nem sikerültet (ún. whiff-et) is. Ha ütésünk során kihasítunk egy darabot a fűből (divot), akkor azt illik a helyére visszahelyezni, egyrészt a fű állagának a megőrzése miatt, másrészt hogy az utánunk jövő golfozók játékát ne zavarjuk ilyen váratlan akadályokkal.

Ezeket különböző színű karókkal is jelzik. Ha ide ütjük a labdát, akkor általában nehezebb feladat innen kiszedni vagy akár büntetőpontot is kaphatunk. Szerencsés esetben előbb-utóbb eljutunk a green-re, mely egy nagyon rövidre nyírt fűvel borított terület (szegélyén a fringe vagy collar). A green-re becsapódó labda általában kis mélyedést (ball mark) okoz, ezt is illik kijavítani. A green-en található a lyuk, melyet zászló jelez és a lyukban az ún. cup. Ide kell begurítani a labdát, ha ez megtörtént, az első szakasz végére értünk. A következő szakasz elütési helyét megint csak tee markerek jelzik, itt a tee-re helyezett labdát elütve indítunk – és így tovább. A játék során számoljuk eredményünket, ezt az ún. score card-on vezetjük. És végül, a játék után a klubházban megpihenünk, iszunk egy mojitót vagy egy hideg sört, esetleg egy nagyfröccsöt.



A JÁTÉKOSOK TELJESÍTMÉNYÉNEK MÉRÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ KIFEJEZÉSEK 

Albatross: hárommal par alatt teljesíteni a szakaszt, dupla eagle-nek is nevezik.

Birdie: eggyel par alatti eredmény, azaz az elvártnál eggyel alacsonyabb – tehát jobb – ütésszám egy szakaszon.

Bogey: eggyel par feletti eredmény, azaz az elvártnál eggyel magasabb – tehát rosszabb – ütésszám egy szakaszon.

Cut: olyan ütésszám, amely fölötti részeredmény esetén a játékos nem vehet részt a verseny további részében. A hagyományosan négyfordulós profi versenyeken a második forduló után szokták megállapítani.

Double bogey: kettővel par fölötti eredmény, azaz az elvártnál kettővel magasabb – tehát rosszabb – ütésszám egy szakaszon. Dupla bogey.

Eagle: kettővel par alatti eredmény, azaz az elvártnál kettővel alacsonyabb – tehát jobb – ütésszám egy szakaszon.

Halve: amikor a meccsjáték szabályai szerint, szakaszgyőzelmekre játszott versenyen az ellenfelek ugyanazt az eredmény érik el egy szakaszon, és azt megfelezik (döntetlen).

Par: az eredménylapon feltüntetett szabvány ütésszám, amely a golfpálya minden szakaszára meg van állapítva. A szakaszok hosszuk és nehézségük alapján 3-as, 4-es vagy 5-ös fokozatúak; ennyi a sikeres megjátszásukhoz elvárt ütésszám.

VERSENY- ÉS JÁTÉKTÍPUSOK 

Fourball: olyan négyes mérkőzés, amelyben négy golfozó játszik együtt, kettő egy csapatot alkotva. Mindenki a saját labdájával játszik, és mindegyik szakaszon a csapat jobbik eredménye számít (best ball).

Foursome: olyan négyes mérkőzés, amelyet két pár vív egymás ellen, és mindegyik pár csak egy labdát használ. A pár játékosai felváltva ütnek.

Major: állandó, nagy presztízsű kiemelt versenyek, a férfiaknál és a hölgyeknél is négyet rendeznek belőlük évente.

Matchplay: a megnyert szakaszokon alapuló verseny; a győztes az, aki több szakasszal vezet, mint amennyi (általában a 18-ból) hátravan. A végeredmény értelmezése: 3, 2 – a győztes a versenytársánál hárommal több megnyert szakasszal rendelkezett, amikor már csak két szakasz volt hátra. Speciális változata a fourball és a foursome.

Skins: fogadásos játék, amelyben a szakasz legalacsonyabb ütésszáma nyeri a tétet. Holtverseny esetén a szakasz tétje (pénzdíja) átmegy a következő szakaszra.

Strokeplay: ütésszám szerint játék, avagy a megjátszott ütések számán alapuló verseny, amelynek győztese az, aki a pályát a legalacsonyabb ütésszámmal teljesíti. A profi versenyek túlnyomó többségét ilyen rendszerben rendezik meg. Medal play-nek is nevezik.

A PÁLYÁVAL KAPCSOLATOS KIFEJEZÉSEK 

Back nine: a szabványosnak tekintett 18 szakaszos golfpálya utolsó kilenc szakasza.

Bunker: homokcsapda a golfpályán, akadálynak minősül.

Casual water: időlegesen összegyűlt víz, tócsa. Nem vízakadály, a labda büntetés nélkül kiemelhető belőle.

Course: maga a pálya, a játékterület, amelyen a játék megengedett. Általában 18 szakaszból, azaz 18 lyukból áll.

Fairway: a tee (elütő) és a green (a lyuk körüli finomra nyírt terület) közötti pályaszakasz, rövidre (2-4 cm) nyírt füvű ütőfolyosó.

Fringe: a green körüli, annál kissé magasabb fűvel benőtt terület.

Front nine: a szabványosnak tekintett 18 szakaszos golfpálya első kilenc szakasza.

Green: a lyuk körüli, gurításra való terület, rövid, finomra nyírt, jól ápolt fűvel.

Hazard: a játék megnehezítésére szolgáló természetesen vagy mesterséges akadály (bunkerek, tavak, vízfolyások).

Hole: a lyuk, amelybe a labdát bele kell ütni (átmérője 108 mm, mélysége 100 mm). Így nevezik az elütőtől a lyukig terjedő szakaszt is.

Links: az óceánhoz, tengerhez közel fekvő pálya, jellegzetesen terméketlen, fátlan tereppel, homokos-füves talajjal.

Loose impediments: laza akadályok, olyan természetes tárgyak a pályán, amelyek nincsenek odaerősítve (kövek, kavicsok, levelek, gallyak, stb.)

Out-of-bounds: a golfpályán kívüli terület, amelyen tilos a játék, és amelyet általában fehér karókkal vagy korláttal jelölnek.

Par: az eredménylapon feltüntetett szabvány ütésszám, amely a golfpálya minden szakaszára külön-külön és a golfpálya egészére is meg van állapítva. A szakaszok hosszuk és nehézségük alapján 3-as, 4-es vagy 5-ös fokozatúak, a pályák rendszerint 70, 71, 72 vagy 73-as par jelzésűek. Ennyi a szakaszok, illetve a teljes pálya sikeres megjátszásához elvárt ütésszám; olyan ütésszám, amelyet egy jó játékos normális körülmények között képes megjátszani.

Rough: az ütőfolyosók (fairwayek) menti terület, sűrű, vágatlan fűvel.

Second cut: a rough második szintje, magasabb a fű és távolabb van az ütőfolyosótól.

Tee: a szakasz ama területe, ahonnan a kezdő ütést elvégezzük. Így nevezik azt a fa vagy műanyag szöget is, amelyre a szakasz elején elütéskor a labdát elhelyezzük.

Water hazard: akadály a pályán – tavacska, tó vagy vízfolyás.

EGYÉB FONTOS KIFEJEZÉSEK 

Ace: egyetlen ütéssel a lyukba találni. Lásd hole-in-one.

Balata: egy trópusi fa nedve, a golflabdák bevonására használják

Ball-marker: kis kerek tárgy, amellyel a gurító területen megjelöljük a labda helyét, mielőtt a labdát felvesszük.

Caddie: az a személy, aki verseny közben kíséri a játékost, viszi az ütőit és segít neki az ütőválasztásban. Az egyedüli, aki tanácsokat adhat neki a játékhoz.

Drive: a tee-ről elütött kezdő ütés a szakaszon.

Driver: az 1-es faütő, kezdőütésnél használják, a leghosszabbat lehet ütni vele.

Drop: ha labdánk megjátszhatatlan vagy elveszett, vállmagasságból új labdát ejthetünk a földre. Bizonyos esetekben büntetőpont jár érte, bizonyos esetekben nem.

Handicap: a korábbi teljesítményeken alapuló ütéselőny-rendszer, amely lehetővé teszi, hogy különböző tudású játékosok versenyezzenek egymással. A játékos átlagos tudásszintjét jelzi. Profi versenyeken nem, csak az amatőrök között alkalmazzák.

Hole-in-one: az elütőről egyetlen ütéssel a lyukba találni. Lásd ace.

Leaderboard: eredménytábla, amelyen a legjobb eredményeket tüntetik fel.

Lost ball: elveszett labda, amely ötpercnyi kereséssel sem kerül elő.

Pin: a zászlórúd, amely a lyuk helyét jelzi.

Putt: a greenen játszott gurító ütés.

Round: egy kör, a 18 szakasz végigjátszása.

Set of clubs: a pályán használható készlet maximum 14 ütőből áll, rendszerint négy fa (wood), kilenc vas (iron) és egy a gurításhoz használatos putterből áll.

A játék előnye, hogy bárki űzheti, legyen fiatal vagy idős, nő vagy férfi, egészséges vagy beteg ember. Külföldön az orvosok az infarktus után felépülőknek javasolják e szabadtéri környezetben, füves térségben űzhető játékot.

A golf olyan ember sportja, aki szereti a szabad levegőt, a természetet, aki a nagyvárosi kosztól megcsömörlött, aki boldog, hogy legalább hétvégeken négy kerék helyett két lábon járhat pár kilométert. A golflabda „üldözése” közben észre sem veszi, hogy hat-nyolc kilométert legyalogolt, cipelve ütőtáskáját, esetleg maga után húzva a kiskocsit, miközben már közel százat ütött. Ki meri mondani, hogy a golfozás nem mozgatja meg az ember minden porcikáját?

Mivel az idő nem, csak az ügyesség számít az eredményességben, mindenki a saját tempója szerint haladhat végig az egyes pályaszakaszokon. Nem kell futni, megerőltetni a szervezetet, hanem szép természeti környezetben lehet sétálni, amelynek még célja is van.

A golfozást sokáig – talán még napjainkban is – a gazdag üzletemberek „úri” szórakozásának tartották. Ugyanis a golf évszázadokon át az arisztokrácia egyik kedvelt elfoglaltsága volt, zárt klubokban űzték, ahova a játékot kedvelő „földi halandó” nemigen tehette be a lábát.

Versenyszabályok

A golfpálya

A pálya egy különleges gonddal füvesített játéktér, amelynek nincs pontos mérete. Az angol bajnokság színhelyén az össz-pályahossz 6460 méter; a legrövidebb szakasz 115, a leghosszabb 527 méter.

Az Egyesült Államokban és Németországban a golf iránti megnövekedett érdeklődés miatt építenek másfél, 27 lyukas, illetve dupla, 36 lyukas pályákat is.

A golfot szerte a világon szigorú tradicionális szabályok szerint játsszák. A pályára csak kiképzett játékos léphet, aki nemcsak az ütéstechnikát sajátította el, hanem tisztában van a golfpályán való viselkedés etikájával, szokásaival is.

A pálya neve nagy mező (coars). Egy coars 18 szakaszból áll. Ezeket az angolok hol-nak (lyuk) nevezik, mint a valódi lyukat, amely a green (zöld) közepe táján található, s a játék célja, hogy a labdát ide begurítsák. 18 szakasz alkot egy teljes pályát, egy grundot, azaz kört, amely kereken másfél tucat (ez azért annyi, mert az angolok még ma is tizenkettes számrendszerben számolnak). Egy szakasz hossza változó, 80 és 600 méter között van, amelyet a környezeti adottságok nagyban befolyásolnak.

A pályaszakaszok

A szakaszok mind eltérnek egymástól, s mindegyikük különbözik a többi tizenhéttől. E játékban nincs teljesen két egyforma szituáció, nincs két egyforma golfpálya. A szakemberek szerint egy golfpálya sem azonos egy másikkal. E sport éppen azért érdekesebb a többi labdajátékkal szemben, mert a labdarúgó-, vagy a teniszpályák méretükben a világ minden pontján azonosak. A golfot azért tartják intellektuális sportnak, mert legalább annyi szellemi koncentrációt, variánst, mint fizikai felkészültséget igényel.

A kezdő golfozók részére egy külön gyakorlószakaszt (driving range) alakítanak ki, ahol a nagy elütéseket gyakorolhatják. Ezt követően a putting green-re lépnek, ahol több lyuk segítségével a jó célzást lehet elsajátítani.

A pályaszakasz részei

a) Teeing Ground (elütőhely)


Az elütőhely jó erős gyeppel borított terület, amelynek frontvonalát két jelzőkoronggal vagy kúppal látják el. Ezek a jelző alkalmatosságok más színűek a férfi és a női elütőn. A nőknél az elütők közelebb vannak a green-hez 10–15 méterrel, a férfiaknál viszont a green-től még távolabb jelölik ki az elütőhelyeket.

A két jelzőkorong vonalától mért ütőhossznyi távolságon belül lehet leszúrni a tee-t (tí) – lásd a lenti képen.


Az úgynevezett tee elütésre szolgáló fa-, vagy műanyag tű kehelyszerű fejére kell a labdát ráhelyezni. Így ezzel a kis alkalmatossággal biztosítható, mindenki számára az egyenlő esély az első ütésnél. Ugyanis a terep egyenlőtlensége miatt van erre szükség, de részben ütéstechnikai okból is. Az elütő helyen használt faütővel, a driverrel akkor kell a labdát eltalálni, amikor az ütőfej a legmélyebb ponttól már valamivel felfelé szálló ágban van. A többi ütésnél ez nem így történik.

Valamikor, s ez ötszáz esztendős módszernek is tekinthető, a tee-elést felkúpolásnak is nevezték, amelyet nedves homokból készítettek.

b) Through the green (pályatest)

A pályatest a pályának mindazon része, amely nem elütő green vagy akadály.

A pályatest két részre tagolódik:

A pályának az elütőhelytől a lyuk körüli pázsitig terjedő részét, vagyis a green-re vezető helyes utat gyepnek (fair way) nevezik. Ez az út általában egyenes, amely mindkét oldalirányba eltérhet: ún. „dog leg” (kutyaláb) szakaszok is lehetnek. E terület 30–50 méter széles, melyen a gyep 3–5 cm-re van nyírva. Ez az a része a pályának, ahol játszani kell, amely nem mindig sikerül, mert a labda „eltévedhet” a pályatest más minőségű területére.

A másik terület a rough (ráf), ahol a fű durva és nyíratlan. A magas fű nehézzé teszi a labda kiütését, mivel az legtöbbször akadályozza a jól irányzott ütést, eltéríti az ütőfejet és ezzel a játékost újabb ütésre kényszeríti, amivel ő hátrányba kerül.


c) Green

A lyuk körül kb. 18–20 méteres körzetben a pálya gondozott, már nincsenek természetes akadályok. A fű 1 mm-re nyírt, a pázsit hengerelt. A green finom, szőnyegszerű terület, ahol a labdát már csak gurítani szabad. A gurítást putt-nak hívják. Az erre kialakított ütőt putternek, vagyis gurító ütőnek nevezik.

A green-en egy lyuk található, amelyet cap (zászlótartó persely) bélel, amely megvédi a lyukat a beomlástól. A lyuk átmérője 10,7; mélysége 10 cm.

A perselyt vagy hüvelyt zászlótartóval látják el, ebbe egy zászlót (flag) helyeznek, amely távolról jelzi a lyuk helyét, messziről mutatja a célt.

A green-ek több évszázadokon át megközelítően kör alakúak és síkfelületűek voltak. Később a legkülönbözőbb formákat kapták, mint pl.: ellipszoid, piskóta, bumeráng stb. greenner. A különböző formákat különböző szögű lejtőkkel, lépcsőzetes megoldásokkal tették még nehezebbé.

A lyukaknak megállapított sorrendje és szakasza van, s a játékosoknak ezekbe kell a labdát beütni.

Fontos szabály a lyuk helyének állandó változtatása hetente legalább kétszer, de a verseny előtti nap feltétlen, ami után a verseny megkezdéséig már nem szabad a pályára lépni. Ezt követeli a pálya füvének egyenletes terhelése, másrészt a szigorú fair play szelleme: nehogy a green-eket a gyakrabban látogató játékosok kiismerjék, és így előnyhöz jussanak.

d) Forgreen

A forgreen (előgreen) a green körül helyezkedik el, s ezt a területet 5–6 mm-es fű borítja.

e) Bunker

A bunker kialakulása a múltba vezet vissza, amikor a skótok a tengerparton ütötték a labdát. Az állandóan fújó tengeri szél néhány helyen kipusztította a füvet s így természetes homokakadályok, bunkerek keletkeztek. Később a modernebb pályákon is megépítették ezeket az akadályokat, hogy a pályák nehézségi fokát emeljék. Ezekből a homokcsapdákból nehezen lehet a labdát kiütni, a játékos olykor több ütést is fölemészt.

A homokcsapdák elhelyezése a játék ideális vonalának betartására kényszeríti a játékosokat, amelyeket legtöbbször a green-ek körül helyeznek el.


f) Water hozard (vizesárok)

A water hozard még rosszabb a homokcsapdáknál, mivel a labdát a vízből, ha megtalálják, csak kihalászni lehet, s ez mindenképpen egy büntetőütést jelent. A vizesárkok, tavak főleg az USA-ban divatosak. Az akadályokból, vizesárkokból a játszhatatlan labdát a játékos felveheti, és egy-két ütőtávolságra elviheti a green-hez nem közelebb és ott „drappolhatja”, vagyis leejtheti.

A drappolás érdekes eset, kivételnek számít a golfban, hiszen a legszigorúbb szabályok tiltják a labda kézzel való érintését. Egyébként csak felkúpolásnál, lyukból való kiemelésnél lehet a labdát megfogni. Ez alól kivétel a labda tisztítása. Ez esetben megjelölik a labda helyét és ugyanoda kell visszatenni.


A golfverseny

Par

Az egyes szakaszokon parokat állapít meg a szabály. Ez az az ütésszám, amennyivel egy jó képességű játékos képes megjátszani, hogy a labda célba érjen.

A par jelenti azt a legkisebb ütésszámot, amellyel megjátszható egy mező. Ez egyben a mező nehézségi fokát is jelenti.

A green-en való gurításra két ütést számítanak. Így alakul ki, hogy a 228–434 méter hosszúságú szakaszok a par négyesek, az ennél rövidebbek a par hármasok, a hosszabbak a par ötösök. Ez azt jelenti, hogy 228 m-ig egy, 228–434 m között kettő, 434 m-nél hosszabb szakaszokon pedig három ütéssel kell – legalábbis elvben – a green-en lenni (mivel két ütés a putt). A par-nál eggyel több ütést bogeynak (bagi), a kettővel több ütést double-bogeynek (dablbagi) hívják.

Aki a par-nál eggyel kevesebbet üt, azt birdie-nek (bördi) madárkának, a kettővel kevesebb ütést eagle-nak (igl) sasnak hívják – ez azt jelenti a hármas szakasz esetében, hogy az elütőről egyetlen ütéssel a lyukba kerül a labda. Az ilyen ütést hole in one (hol in van), egyből lyukba ász ütésnek neveznek, amely nagyon ritkán fordul elő. A par-nál három ütéssel jobb csak ötös pályaszakaszon lehetséges – ezt albatrosznak hívják – a golftörténet csak egyetlen ilyen ütést említ.

Megnevezés Jelentés
Double Eagle (Albatrosz) ütésszám hárommal a par alatt
Eagle (Sas) ütésszám kettővel a par alatt
Birdie (Madárka) ütésszám eggyel a par alatt
Par vagy Even a parral megegyező számű ütés
Bogey ütésszám eggyel a par felett
Double Bogey ütésszám kettővel a par felett
Triple Bogey ütésszám hárommal a par felett
Ha a labda az elütőhelyről (Teeing Ground) egyetlen ütéssel a lyukba kerül, akkor az eredményt „Hole in one-nak” vagy „Ásznak” (angolul „Ace”) nevezik. A fenti táblázat értelmében egy par 2-es lyukba egy ütéssel beletalálva egy madárka, egy par 3-as lyukba egy ütéssel beletalálva egy sas, egy par 4-es lyukba egy ütéssel beletalálva egy albatrosz érhető el.

Eredményszámítás

A játék lényege, hogy kettő vagy négy játékos a pálya különböző részein elhelyezett lyuk felé üti a labdát.

A játék egyszerűnek tűnik, ám valójában meglehetősen bonyolult. Miután a játékosok egymás után elütötték a labdát, megkeresik azokat, s a következő ütést onnan végzik el, ahová a labda gurult és megállt. Ekkor már az üt elsőnek, akinek a labdája a legtávolabb került a lyuktól. A játékosok felváltva ütögetik a labdát, míg a labda a lyuk közvetlen közelébe kerül, illetve odaér.

A 18 szakasz par-jának összege adja az egész pálya par-ját (a 9 lyukas pályák fél pályák, ezeket kétszer kell teljesíteni).

Egy teljes pályát teljesíteni komoly feladat, bár a profi világranglista első 10–15 helyezettje rendszeresen néhány ütéssel ez alatt játszik.

A nemzetközi versenyeken induló több száz profi közül is csak az első 20–30 játékos játszik par körül, míg a többi öttel e fölött végez. Pedig a profik napi 3–8 órát edzenek, amely számukra komoly erőfeszítés és kemény küzdelem. Igaz nagy pénzeket nyernek, de itt veszíteni is lehet.

Scratch játékosok és a standardet

A par körül játszó kiváló játékosokat scratch (szkecs) játékosoknak nevezik.

Az általuk elért eredmények alapján számítja ki a club vezetősége az ún. scratch-score-t (szkecs-szkó), ütésszámot, vagy a standerdet, amely egy-két ütéssel magasabb a parnál, de lehet alacsonyabb is. Idővel ezen változtatnak.

Handicap

Az amatőrök számára, akik gyengébbek a scratch játékosoknál handicap-et (hendikep), előnyt állapít meg a vezetőség. Ugyanis minden pályának van egy ún. score kártyája, amelyen feltüntetik a szakaszok hosszát, par-ját, valamint üres rublikákat tartalmaz a játékosok által teljesített ütésszám bejegyzéséhez. A kártyát minden versenyző, illetve klubtag magához veszi, ha teljes kört játszik, s minden szakasz lejátszása után beírja, hogy hányat ütött. Ezen kártyák összessége alapján állapítja meg a club vezetősége a játékosok handicap-jét. A handicap az a szám, amennyivel több ütést használhat fel a játékos a pálya megjátszásához, mint a pálya par-ja. A handicap versenyeken az ütésszámból (bruttó) levonják a versenyző handicap-jét, s az így kapott nettó eredmény szerint történik a rangsorolás.

Csak barátságos mérkőzések alkalmával rendeznek handicap-es versenyeket. Más alkalmakkor az abszolút ütésszámot veszik figyelembe.

A golfozás versenyrendszere


A versenyeket alapvetően kétféle rendszer szerint bonyolítják le. Az eddig leírtak az ütésszám (meccsjáték) szerinti versenyekre vonatkoznak, melyet stroke-play-nek (sztrókpléj) neveznek.

A másik versenyforma a match-pay (mecspléj) ütőjáték, a szakaszok szerinti mérkőzés, amelynek előnye, hogy a megnyert lyuk, illetve a szakaszok száma dönt. E versenyzési formának másik előnye az ütésszámmal szemben, hogy egy nagyon elrontott, akár 11 ütésre teljesített szakasz is csak egy lyukveszteséget jelent, míg ugyanez az ütésszámra menő versenyen behozhatatlan hátrányt jelent.

A két szisztéma előnyeit egyesíti az úgynevezett stableford-system (sztablford-szisztem), mivel az esélyeket kiegyenlíti.

A golfozás eszközei

a) A golflabda

Az eredeti golflabda tollal kitömött bőrlabda volt. Változást a gumi megjelenése hozta, amelyből egyszerű, tömör gumilabdákat guttie-ball-okat (gatti-ból) gyártottak. Majd ezt követte az úgynevezett rubbercored (rabber-kórd) labda. E típus lényege, hogy egy tömör gumimagra 2 000 m igen vékony gumiszalagot gombolyítanak és erre kemény gumikülsőt préselnek.

A ma használatos labdákat ebből fejlesztették ki. A kemény gumimagot üres műanyag váltotta fel, amelyben glicerines folyadék van. A labda felülete rovátkolt, gödröcskés. Ez a gyorsulást segíti, amelyet szélcsatornás kísérletek is igazolnak. Így a labda 200–250 km/h repülési sebességgel haladhat.


A labda súlya 46 g, átmérője 4,27 cm. A St. Andrens-i ősi királyi golfklub határozata alapján 1990. január 1-jétől csak ezek a méretű labdák használhatóak.

b) Az ütők

Az ütő (clab-klab) kétféle lehet: fa vagy vas. Ezek a különbségek az ütő fejére vonatkoznak. Az első ütők fából készültek: datolyapálmából a fej, és hikori fenyőből a szára, amelynek fogóját finom körszalaggal csavarták körül.

A faütőnek három alapformája van:

driver (drájver), az elütő;

barssic (bresszí): nagyobb dőlésszöge (loftal) van, talpát rézzel védik;

spaan (szpan): hasonlóan nagyobb dőlésszögű, a feje kanalasabb.

A vasütők a 17. században jelentek meg (track, rut-iron), s arra szolgáltak, hogy a talaj mélyedéseiből (lópata-, kocsi keréknyom stb.) a labdákat kiüssék. Az idők folyamán modernizálódtak és az ütőfej dőlésszögének alakulásával ma már közkedveltté váltak, mivel pontosabb ütést tesznek lehetővé. A különböző dőlésszögű golfütőkkel a labdák röppályája is változik.

Az ütő fejének dőlésszöge és formája alapján a következő elnevezésű ütőkkel találkozhatunk:

loft-iron: a mai 3-asnak és, 4-esnek megfelelő;

cleek (klik): a legmodernebb dőlésszögű;

putting-cleek: rövidebb nyelű, a green-en ezzel pattolják a labdát;

maskie (musi): a mai ötös megfelelője;

niklich (niklik): a 9-es dőlésszögnek felel meg;

moskie (musi) niklick: az ütőfej dőlésszöge az előbbi kettő között helyezkedik el.

Ez a felsorolás még mindig nem véges az ütők végtelenségében: megjelentek a speciális ütők is. Ma már teljes „fasort” gyártanak 1-9-ig, amelyhez csatlakozik a „fafejű” putter, a célzó ütő is, amellyel csak gurítani lehet.

A vasütők száma is szaporodott: ma a teljes sor 1-10-ig terjed, a számok emelkedése az ütőfelület dőlésszögét jelzi. Ezt kiegészíti a háromféle wedge:

sandwedge (szendvedzs): a bunkerből történő ütéshez használják;

pitchingwedge (picsingvedzse): dobó vagy hajító fejű;

külön neve nincs a harmadiknak, de ennek a dőlésszöge a 10-es ütőnél is nagyobb: 65°, 67°, 69°, és vas talpakat kap.

Ezen kívül 24–25-féle ütőt össze lehet állítani, s a sznobok e túldimenzionált készlettel szaladgálnak. A nemzetközi bizottság 14-re maximálta az ütők számát. Lezárva az ütők taglalását, hangsúlyozni kell a loft-ot, a dőlésszöget ugyanis azért változtatják, hogy azonos mozdulattal lehessen elérni különféle magasságú ütést. A golf ütésmozdulatának elsajátítása éveket vesz igénybe, s minden évben újra kell kezdeni a gyakorlást úgy, mint a teniszben a szerválást.

A játékosnak azt is meg kell tanulni, hogy a lehetséges 14 ütőből melyiket mikor célszerű használni, melyikkel kell az áthidaló ütést végezni, melyikkel kell emelni, gurítani, csúsztatni vagy éppen csavarni. A felső képen fa, putter és vasütő látható, az alsó képen pedig wedge-ek.



c) A marker

A golf alapvető szabálya az udvariasság. Ezért áll mindenki néma csendben, mozdulatlanul, amíg valaki üt, hogy ne zavarják a koncentrálást.

Ezért van, hogy a green-en lévő labdákat – az ütésre következő kivételével – mind felveszik. A felvett labda helyét markerral jelölik meg, amely egy rajzszögszerű műanyag jelző. A marker nem zavarja a másik labda útját, mivel mindig a legtávolabbi labda kerül ütésre. Ezért kell a fűcsomót visszataposni, ezért kiállt a golfozó hangos forte (fór)-t, ha úgy látja, hogy a labda valakire veszélyessé válhat. Ez a veszély nem lebecsülendő!

A golfozás technikájáról

a) Az ütés

Az ütés iránya és technikája abban a pillanatban dől el, amikor az ütő a labdával találkozik.

Technikailag eléggé komplikált, mert a legmesszebbre „küldendő” labdát is könnyedséggel kell megütni. A legkisebb erőlködés is elronthat egy ütést. Az ütéskor nem a nagy erőkifejtés a lényeg, hanem a helyes mozgássor megtalálása: az ütőt úgy kell a labda irányába húzni, hogy az önnönmagából erőt adva üsse el a fehér színű golflabdát, amely az ütés pillanatában 300 km/h sebességgel gyorsul. Ilyen sebesség mellett a korrigálás lehetetlen.

Az ütés (swing) három részből áll:

backswing (bekszving): hátralendítés;

swing: ütés;

follow-through (fallátru): az ütő kifuttatása.


b) Az ütő fogása

Az ütőfogásnak három változata van: erős, közepes és gyenge.

baseball (bézból): a két kéz szorosan egymásra fog;

vardan-fogás (H. Vardan híres játékosról kapta az elnevezést): a jobb kéz kisujja átfogja a bal kéz mutatóujját;

overlapping (óverlepping): átkulcsoló, átfedő fogás, ahol a bal kéz mutatóujja és a jobb kéz kisujja kölcsönösen átfedi egymást.

Ha kézfejek jobbra fordulnak, akkor gyenge, ha balra fordulnak, akkor erős fogásról beszélünk. Ez az ütés irányát és ívét is befolyásolja.


c) A beállás

A beállás háromféle lehet:

open: nyitott;

square (szkuer): derékszögű, „vinkli”;

closed (klózd): zárt.

A háromféle beállás között az a különbség, hogy a sarkakat összekötő vonal balra, illetve jobbra tér el a labdát és a zászlót összekötő vonaltól, vagy éppen azzal párhuzamosan áll. A beállás fogás és a swing tömeges variációját adja.

d) A szabályos és szabálytalan ütés

Az ütéshez felállva, a labdát az ütővel úgy kell megütni, illetve gurítani, hogy az ütő mozgási iránya párhuzamos legyen a játékos vállvonalával.

e) A ceddie (keddi)

Szót kell ejteni a golfpályák legjellegzetesebb figurájáról, arról a személyről, aki az ütőtáskát cipeli a játékos után. Az ütők továbbításának módja a kézikocsi (ceddie), amelyet a ceddie „fiú”, illetve maga a játékos kézzel húz maga után.

A golfozó öltözéke


Fontos szempont, hogy a golfozó kényelmes öltözéket viseljen. Ennek megfelelően:
olyan sapkát visel, amelynek napellenzője (siltje) védi a fény behatásaitól;
pólóingje kényelmes, nem feszes, olyan anyagból készül, amely szellős, lehetőleg nem műszálas;
hosszú nadrágja nem feszes, segíti a lábak mozgását;
cipője speciális golfcipő, amely hasonlít a hagyományos félcipőhöz, de talpán szögek vannak, amelyek a biztonságos állást (ütésnél) és járást segítik a füves, dimbes-dombos pályán;


általában csak az egyik kézen visel speciális kesztyűt, amely az ütő nyelét felülről fogja (pl. jobb kezesek a bal kézen). Ez a kesztyű a biztonságos fogást teszi lehetővé, különösen az elütés kifuttatási fázisában, ezért a kesztyű olyan puha anyagból (vékony bőr, puha szövésű anyag stb.) készül, amely a fogás jól érzékelhetősége miatt jól simul a kézhez és az ütő nyelére. A kesztyű tenyeres része általában bőr, kézfeje pedig kötött.

Csúfolások; ha a labda a fák közzé repül "mivan gombát szedel?, ha vízbe üti az ellenfél, mi van horgászol?, ha homokcsapdába üti, mit csinálsz homokozol?, ha kiüti a pályáról, mi van mész haza? ha nem találja valaki a labdát, na mivan hova dugtad? ha bozótba üti, na mi van bussman lettél?, ha falnak üti, nem találtad el az ablakot?, ha betöri az ablakot szép volt megnyerted!

A golf szabályai angolul;
https://www.usga.org/content/dam/usga/pdf/2015/2016%20Rules/2016-rulesofgolf-USGAfinal.pdf







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése