Húsevő növények

Van egy legenda, arról hogy léteztek valaha vadon élő húsevő növények, amelyek képesek elkapni az embereket. Ilyen volt a madagaszkár fa is. Carl Leach német felfedező 1878-as jelentése szörnyű szertartásról számolt be. Leach Madagaszkár szigetén volt egy Mkodo nevű helyi törzzsel. Leírta, hogy a falusiak hogyan etették az arra ítélteket egy emberevő fával. Egy tizenéves lányt lándzsaszerű fegyverrel bökdösték, közben arra kényszerítették, hogy másszon fel a fára. Leach a madagaszkári fát óriási ananászként írta le, hosszú szőrös csápokkal a tetején. Leach folytatta: a kannibálfa, amely mozdulatlannak tűnt, hirtelen életre kelt. Vékony csápjai megmozdultak a koronájánál. Aztán hirtelen az előtte álló személy nyaka és a karjai köré tekeredtek. 

Van nikaraguában egy vámpírszőlő nevű fura növény, amelyet Nicaragua mocsaraiban találtak, az ördög csapdájának is nevezik. Polipként írták le. Egy Dunstan nevű természettudós két évet töltött a helyi állat- és növényvilág tanulmányozásával. Ezt a felfedezést egy mocsárban tette a Nicaragua-tó közelében. Dunstan állítólag mintákat gyűjtött a környéken, amikor kutyája hangosan vonyított. Nem tudta, hogy fájdalom, rémület vagy a kettő kombinációja okozza-e ezt, ezért a hang forrásához rohant. Látta a kutyát a gyökerek hálózatában. Azok sötétes fekete színűek voltak,  ragacsos gumi nyálkát bocsátottak ki szörnyű szaggal. Dunstan elvágta a gyökeret. Nagyon nehéz volt elvágnia ezeket a nála levő késsel, mert a gyökerek aktívan ellenálltak. Dunstan-nak sikerült megmentenie a kutyáját, de mindketten megsérültek a mentés során. A férfi bőrét mindkét kezén hólyagok borították, a kutyája testén pedig véres sebek keletkeztek, így nehezen tudott járni. Keveset tudunk erről a növényről, de a helyiek rendkívül félnek tőle, nem érintik meg.

 

A venezuelai táblahegyek vagy tepui-k sziklás, sivatagszerű tájain a talaj nedvesség- és tápanyagkoncentrációja nagyon kicsi, ezért sok növény húsevő. Néhány utazó, aki sikeresen megmászta az egyik kevésbé ismert tepui-t, emberevő fákat látott annak tetején, saját elmondása szerint. A fák hosszú tüskéi átszúrják azt, aki megérinti a törzsüket. Az összeszabdalt testből kicsorgó vért a növény felszívja, majd az indák újra visszaereszkednek a földre a kivéreztetett, kiszáradt tetemmel együtt. A vadfa ezután újra felkészül a következő étkezésre. Az őslakos törzsek Ya-te-veonak nevezik.

Elbanur szigetén található a hírhedt halál virága, amit egy Arkwright kapitány nevű hajós egy útja során 1581-ben fedezett fel. Úgy írja le a virágot, hogy az fényes szirmokkal rendelkezik és amely képes felszabadítani egy alvást kiváltó toxint, az elkábult préda a szirmokon megpihen, ami lassan élva megemészti.

 

A dél-indiai tehénevő fa (pilimara) 2007-ben is hallatott magáról. Egy tehénpásztor riasztotta a helyiket Padrame sűrű dzsungellel körülvett falujában. A pásztor elmondása szerint a gondjaira bízott tehenet egy fa ágai ragadták meg és emelték a magasba. A helyszínre siető falusiaknak végül sikerült megmenteniük a tehenet, miután addig ütlegelték a fa ágait, melyek az állatra tekeredtek, míg azok el nem ernyedtek, szabadon engedve az állatot. A híradások szerint a helyiek pili mara, vagyis tigrisfa néven hivatkoztak a tehenet foglyul ejtő növényre, mely egyáltalán nem volt ismeretlen a területen lakók számára. A szárnyra kapott hírek kapcsán egy csapat riporter a helyszínre utazott, hogy maga is utánanézzen a történteknek és – talán nem meglepő módon – az eredetitől néhány árnyalatban különböző történetet jegyeztek fel. A második variáció szerint egy fiatal nő tartott hazafelé az erdőn keresztül, amikor a sűrűben meglátott egy tehenet, melynek a hátsó fertályát egy viszonylag kis termetű fa ágai tartották a levegőben, miközben mellső lábaival próbált a földbe kapaszkodni. Az ijedt lány visszaszaladt a faluba, ahol az egyik helyi földműves sietett a segítségére és fejszéjével elkezdte levagdosni a fa ágait. A fa egészen addig nem engedte el a tehenet, míg a farmer teljesen ki nem döntötte azt. 

 Az 1970-es évek elején egy Mariano da Silva nevű utazó számolt be egy húsevő növényről, mely a brazil-guyanai határ mentén tenyészett a dzsungel mélyén. A növény jellegzetes szagot árasztott, mely állítólag rendkívül vonzó volt a majmok számára. Az illatanyag által elcsábult majmok aztán felmásztak a fa törzsén, ahol a növény levelei teljesen körbefonták őket. Az így képződő gubó aztán csak napokkal később nyílt ki újra, hogy az elpusztult állat csontjai a földre hulljanak belőle.

Még egy érdekesség utoljára; a kínai eredetű Yunmenyu , vagyis emberarcú fa, amelynek gyümölcsei szintén emberfejeket formáznak, azok folyton mosolyognak. A korabeli kínai feljegyzések szerint a Yinmenyu fák termése édes-savanyú ízű volt,  a gyümölcsök magja is emberfejet formázott, szemekkel, fülekkel, orral és szájjal.