Az öreg (phuro) pipás (csupni) Bozsó (romnyi) néni mesélte; hogy eccer, amiko még én kislyán vótam, 1930 szeptember 22.-én hajnalban, jajjj kegyetlen nagy felhőszakadás vót, csak úgy csapkodtak a villámok(malnosz) mindenfele, a Demecser melletti Elizabet telepen laktunk magymamáéknál, nappal vót mégis úgy besetétedett,(tamlipen) minta éccaka lenne. Az öreg cigányasszonyok (phuripe) sokat meséltek a gyerekeknek arrul, hogy ilyenkor a nagy viharban (a beng) az ördög elfújja a petróleum lámpát, osztán elragad egy cigánypuját, mindég azt, aki az ajtóhoz legközelebb áll. Na mi puják igyekeztünk bentebb húzódni, nehogy má elragadjon az ördög. A felnőttek is ezen a mesén nőttek fel, így érthető hogy hittek benne és féltek az ördögtül. A jégeső kopogtatott az ajtón de nem igen merték kinyitni, lehet az ördög, az gyütt a pujáér. A görbehátú (bibachtalo)Klein Vilmos bácsi, (biboldo) a székelyi szatócs pont akkor gyütt a Demecseri zsinagógába imádkozni. Uravipe; fekete csimma, fekete nagrág, fekete kalap hosszú fekete kaftán, nagy fekete szakáll és hosszú fekete pajesz, lógó csúnya görbe orral, oszt még siket is szegény. A felnőttek kikiabáltak nekije, hogy ki vagy he?, meg hogy menj innen benga, haggyá minket bikén. De a siket (kasumo)Vili bácsi nem hallot semmit, nem válaszolt csak kopogtatott tovább egyre türelmetlenebbül. Jártam én a bótjába, (kinel) monta Bozsó néni; de ott egy ősz hajú, siket szemüveges mosolygós barátságos kocskalábu. görbehátu öreg zsidót láttam, aki szürkeköpenyben vót. Nem ösmertük meg a setítbe. Az embör kinézett eccer, de senkit se látott oszt jóvan. Szegény kocska Vilibácsi peches ember vót, mert nem régen Nyíregyházán elütötte ütet a villanyos, mer nem hallotta a csilingelését. Már fulladozott a sok esőtül, végső kétségbeesésében bekopogott az egyik putriba vesztire, hogy ott menedéket leljen a vihar elől. A bentiek mivel tizen vótak, (tromako) úgy döntöttek mind kimennek, igenám, de a setitben a kis görnyedt fekete nagyorrú kaftános zsidót kísértetnek nézték oszt jól elnáspángolták a görbe hátát, vót aki krajszonnyal, serpenyő,(tigaja) azsaggal, pokróccal, ki mivel érte ütni kezdte a hivatlan vendéget. Közben azt kiabálták (krisel) neki, menj innen ördög, hagyd békén a pujáinkat, de mivel siket vót nem értette mit mondanak neki. Csak miután agyba-főbe verték, (maripé) míg össze nem esett, mikor lecsúszott a fejirül az imakendő, ótán vették észre, hogy ez bizon nem az ördög, hanem a Vili bácsi. A cigányok azt hitték, hogy késértet vagy maga az ördög, mert a kopogtató nem felelt semmit, hiába kérdezték, ki az, mert hogy siket vót. Csak akkor hagyták félbe az ütlegelést, amikor Klein kiáltozni "kezdte: Jaj, jaj, én vagyok az öreg Klein. Mikor osztán felismerték a süket kereskedőt bevitték a kunyhóba, kimosták sebeit. Tizen vótak benn a kunyhóba megijesztette az asszonyokat és a gyermekeket, de még a csávókat is. Hát így vót ez akkoriba, amikor még én is kislyány vótam, ott kinn a telepen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése