Analitikus személyiség-lélektan

A pszichoanalízis a „lelki élet” és a „tudatosság” fogalmainak azonosításában látta a bajok forrását, s a tudattalan lelki történések kutatásával új területeket nyitott meg a lélektan megismerése előtt. Megalapítója: Freud.

Közvetlen előzmények: hisztériásbetegek tanulmányozása és gyógyítása

A neurológus Freud hisztériásokat kezdett tanulmányozni, akiknek tüneteit a szövettani vizsgálat nem támasztotta alá. Az orvosok szerint szimulálásról van szó. Charcot (az egyik legismertebb neurológus) és Bernheim is foglalkoztak a hisztériával hipnózissal:

-      Charcot: a betegség hátterében az idegrendszer valamilyen alkati gyengesége áll

-      Bernheim: pszichés természetű panaszokról van szó

Charcot kimutatta, hogy a hisztéria tünetei hipnózis állapotában felfüggeszthetők, ráadásul kicserélhetőeknek is bizonyultak. A hipnózis azonban csak a hisztéria tanulmányozására alkalmas, kezelésére nem.

Poszthipnotikus szuggesztió: hipnózis után beteljesülő sugallat. A hisztériásokban olyan lelki tartalmak és indítékok uralkodnak, amelyek felelősek ugyan tüneteik kialakulásáért, de beszámolni róluk nem tudnak.

Freud–Breuer

„katartikus módszer”: a hisztériás beteg hipnotikus állapotban elmondja kellemetlen élményeit, ezáltal kiadja magából az érzelmi feszültségeket >> enyhülnek a tünetei

A betegséget a lelki apparátust károsító élmények (traumák) váltják ki, amiket a psziché nem tud feldolgozni, ezért kirekeszti a tudatból. Ez azonban tünetek formájában visszaköszön. E traumák gyakran a korai gyermekkor élményanyagához kapcsolódtak.

„csábítási elmélet”: 4-6 éves kor közötti nemi zaklatás okozza a tüneteket felnőttkorban >> „konverzió” – a lelki tünetek testi tünetekbe való átfordítása

-      Freud nem tudta minden betegét hipnotizálni

-      az eredményei nem bizonyultak tartósnak (a hipnózis csupán egy időre félretolta a torlaszokat, de nem számolta őket fel)

-      új eljárás: „szabad asszociációk”:

-      a páciens gondolatáramlásának felszínén marad

-      reflexió és kritikai rostálás nélkül mondja el, ami eszébe jut

-      értelmezhető lélektani anyagot szolgáltat

A libidófejlődés elmélete

Freud: a szexualitás fogalma:

-      diffúz késztetésrendszer

-      újabb és újabb tárgyakra irányulhat

-      időről időre alakot válthat

-      ott áll minden örömszerzés és kötődés hátterében

„gyermeki szexualitás”: az örömszerzés különböző szerveződési formákon megy át, amíg eljut a felnőtt ember érett, biológiailag és társadalmilag egyaránt adaptív ösztönéletéig

„erogén zónák”: a nemi ösztön energiája (libidó) újabb és újabb testtájakhoz kapcsolódva vesz fel más-más szerveződést

0.    primér nárcizmus:

-      egynemű közeg, tagadhatatlan észlelési mező, amelyben még nincs határ az én és a nem-én, a saját test és a külvilág között

-      nem létezik még olyan külső tárgy, amelyre a szeretet irányulhatna (pl. újszülött)

1.    orális fázis (0-2 éves kor):

-      a száj zónája – az újszülött a száján át tart fenn kapcsolatot a környező fizikai világgal

-      a száj a későbbiekben is pótlólagos vagy kiegészítő szexuális öröm-zóna marad

2.    anális fázis (2-3 éves kor):

-      szobatisztaság tanulása >> a végbélnyílás tájéka a fő erogén zóna

-      sajátos játék: visszatartás-elengedés; ajándékozás-dac; tiltakozás

3.    fallikus fázis (3-5 éves kor):

-      nemi szervek

-      fiúknál: kasztrációs szorongás

-      lányoknál: péniszirigység

-      ellenkező nemhez vonzódás

-      azonos nemű szülővel való versengés (oidipusz-komplexus)

-      féltékenység, rivalizálás, gyűlölködés ó félelem, szeretet, tisztelet - ambivalencia

4.    latencia:

-      az elhárítások megindulása és kiszélesedése

-      aszexualitás

-      a nemi ösztön „lappangásának” kora

-      a serdülőkorkezdetéig tart

-      fontos lesz a teljesítmény és a tartós kapcsolatok

5.    genitális fázis:

-      a nemi érdeklődés feltámadása

-      a nemi szervek előtérbe kerülése

-      képessé válás az intim kapcsolatokra és a kölcsönös genitális kielégülésre

A személyiség felépítése

Freud: lelki tartalmak:

-      tudattalan: a tudatból kiszorult élménytartalmak

-      tudatelőttes: átmeneti zónákat alkot, amelyek nincsenek jelen a pillanatnyi tudatállapotban, de könnyen felidézhetőek

-      + tudatos: a személyiség topografikus modellje

Topografikus modell:

1.       elsődleges folyamat: a tudattalanban zajló áramlás – álom, játék, nappali álmodozások, szimbólumok

2.       másodlagos folyama: a tudatban racionálisan kontrollált képzetfolyamat – ésszerű rendezettsége közölhetővé teszi e tartalmakat

Strukturális modell:

-      a személyiség fokozatosan kialakuló rétegekből áll

-      egyszerre szerkezeti és dinamikus

1.      ösztön-én:

-      kezdettől fogva adott

-      a biológiai múltból hozott ösztönös késztetéseket foglalja magában

-      örömelv: azonnali kielégülés; nincs kompromisszum

2.      én:

-      valósághoz való alkalmazkodás

-      a kompromisszumok közege

-      késleltetések – kivárások

-      trükkök, csalafintaságok

-      az egyéniség és a külvilág közötti egyensúly fenntartása a cél

-      ösztön-én ó felettes én közti egyensúly

3.      felettes én:

-      a szülői normák internalizációja

-      társadalmi törvények, tilalmak

-      bűntudat – felelősségérzet

Elhárító mechanizmusok

A feszültségkeltő lelki anyag hatástalanítására szolgáló pszichés eljárások.

1.      azonosulás:

-      a szülőkhöz való ambivalens viszony megoldásaként a gyerek igyekszik hasonlóvá válni hozzá

-      a normák átvételével jár >> további elhárító mechanizmusok

2.      elfojtás:

-      kínos emlékek, szándékok, vágyak, indulatok száműzése a tudattalanba

-      motivált elfelejtés – normális mindennapi életünket ne zavarja meg az, amiről nem akarunk tudomást venni

-      álmok: az elfojtott anyag visszatérése kerülőutakon – neurotikus tünetek

3.      reakcióképzés:

-      ha bizonyos indítékaink megvalósulásának lehetősége félelemmel tölt el – olyan helyzetbe visszük magunkat, amelyben azok nem valósulnak meg

-      pl. testvérféltékenységnél

4.      projekció:

-      a saját indítékok külvilágra való kivetítése

-      előítéleteknél: az előítéletes emberek saját elhárított vágyaikat vetítik ki valamely kisebbségi csoport tagjaira

5.      racionalizáció:

-      az elkövetett hibák utólagos „ésszerűvé tétele”

-      magát a hibát nem tagadjuk, de felmentő körülményeket gyártunk, hogy elfogadhatóvá tegyük

6.      elaboráció, szublimáció:

-      a lelki feszültségek feldolgozása olyan „külső tárgy” létrehozása által, amely azt megjeleníti

-      csatorna a lelki energiák levezetésére, és kezelhetővé is teszi őket – látható, tapasztalható alakot ad

-      szublimáció: az alkotás egyben mérce

7.      regresszió:

-      megoldhatatlannak tűnő helyzetekben a személyiség visszatér már túlhaladott, alacsonyabb fejlődési szinteknek megfelelő megoldási módokra