Ha ti írók vagytok akkor én inkább tollforgató firkász mint bértollnok. Ti párszáz embernek írtok szigorú szabályok között én 15 milliónak szabadon. Én inkább vagyok narratív leíró esszéíró, akinek esszéit az empírizmus és a gyakorlatiasság és a rapszódikus paradoxon jellemezi, aki egy kicsit kritikus, egy kicsit gondolkodó, egy kicsit publicista és egy kicsit tanár is. Írónak nem születik az ember, nem a tudálékos kortársak döntik el, hanem az olvasó. Ez egy hosszú folyamat, az elején sokat olvasol, majd fogalmazol a naplódnak,majd blogot írsz, később cikket és végül könyvet. Igaz hogy káosz és performance, unkonformizmus, renegát gondolkodás és infantilis sértődöttség jellemzi esszéimet, de ettől egyediek és különlegesek, mert én így keresem az utat, a stílust, a hangot. Lassan válik valaki irodalmi, művészeti értelemben is íróvá, később szépíróvá, amikor olyan írások kerülnek ki a kezei közül, amik már megérintik az olvasót. Az esszé, önkifejezési forma, elemző vagy értelmező az agyam gondolatainak szabad folyása rövid tömör a mindennapi életből merített véleményemet nézőpontomat tükrözi, franciául próbálkozás és valóban egy jól összeszedett, „intellektuális szigorral”, jól strukturált gondolkodás eredménye. Esszéim a mindennapi élet megfigyeléséből születnek és erősen tükrözik véleményemet is. Nem érdekelnek a formai szabályok, én döntöm el hol definiálom a témát, és hol összegzek. Nem mindig jelölök meg forrást, mert nem emlékszem rá hol olvastam. A formai követelményeket felrúgva írok vadul és rendezetlenül osszefoglalva. Én amatőr vagyok az amatőr akkor ír, amikor kedve van hozzá és nem akkor amikor a hatalamat bitorlók kívánják, ez az írói szabadság, hiszen az a lényeg, hogy az olvasó fejében kirajzolódjon az általad megfogalmazott gondolat. Nálam nincsenek kőbe vésett szabályok. Persze fontos hogy szedd össze az ötleteidet, mielőtt írni akarsz. Nálam mindig van konklúzió, mindig gondolkodásra sarkallom az olvasót. A szépség a fiatalság, ami Isten adománya, ami addig marad meg míg a fej megtelik ismerettel. A szépség múlandó, egy olyan betegség ami az idő múlásával gyógyul, persze vannak emberek akik örökké szépek maradnak, ők lesznek a lelkiszegények mert övék a mennyeknek országa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése