A Demecseri helyismereti gyűjtemény számára fontos könyvek

Pál Gyula - Kisvárdai grafikák  Kiadás éve 1981 Kisvárda

Pál Gyula Kállósemjénben született, 1928. július 26.-án meghalt Nyíregyházán 1981. április 1.-én. A magyar festő és grafikus pályakezdő tanárként és művészként Demecserben tanított és alkotott. Művészete csúcsán ragadta el a halál 53 éves korában. A tájjal és az itt élő emberekkel való bensőséges, harmonikus kapcsolatát mutatják azok a könnyed, hangulatos pasztellképek, amelyeket ekkor készített. Alkotásaiban a szavakban meg nem ragadható hangulat a táj, és az elmaradhatatlan, szögletes egyszerűségükben is már annyiszor megcsodált Pál Gyula-i asszonyok. Kalocsán és Demecserben, majd 1963-tól a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanított. Alapító tagja volt a hajdúböszörményi és a nyíregyháza-sóstói művész telepeknek, valamint Lengyelországban a Baltyek Plenernek. Halála után két évvel, 1983-ban Nyíregyháza legrangosabb kiállítótermét nevezték el róla.

Demecseri Deér Gyula költő (esperes)  Két verses kötete jelent meg. Reggel és Lombhullás címmel.

Másik könyve a Lombhullás címet kapta. Költemények. (8-r. 102 1.) Nyíregyháza, 1912. Borbély Sámuel biz. 2 kor. 80 fill. Deér Gyula született Szendrőn, 1870. márc. 21.-én meghalt Demecserben. 1945. máj. 15. előtt: lelkipásztor. – 1895. IV. 24 : egri egyhm-s pappá szent., Harsányban és Füzesabonyban 1896: Egerszalókon, 1897: Polgáron, 1901: Jászladányban, 1903: Hevesen kp. és Görömbölyön admin., Egyeken kp., 1904: Egerben kp., Demecseren admin., 1906–40: nyugdíjazásáig Demecseren lelkész. – Írásai: Egri Egyhm. Közl. (1893:65. „Lumen de coelo” [Vers XIII. Leó p. jubil-ára]; 268. Trifolium charitatis [Vers Samassa Józsefhez]; 1897:207. Iskolasztelés Tiszapolgáron; 1899:101. Bérmálás a polgári alesperesi ker-ben; 1900:56. Bányász Sándor 1838–1900 [Nekrol.]; 1904:65. Egy szál ibolya [Vers Párvy Sándor szepesi pp-höz]; 1924:81. Magunk között. Prot. vidéken; 1934:2. Levél falusi paptól falusi papnak) – Álneve: Deér Gy. (Egri Egyhm. Közl. 1897) – M: Reggel. Elbeszélések, rajzok, költemények. Eger, 1897. – Lombhullás. Költemények. Nyíregyháza, 1912. 88

Szabó László István,  tanár, kritikus, prózaíró, költő, esszéista, publicista. 1964. május 15.-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kemecsén. Negyven éve foglalkozik írással. 1993-óta Nyíregyházán lakik. Alma Mátere a Demecseri Váry Emil Gimnázium volt. A Nyíregyházi Campuson szerezte főiskolai és egyetemi diplomáit, számítástechnika tanár és Informatika tanár szakokon. Kalandos életút ál mögötte; számtalan szakképzés; vegyész laboráns, kiadványszerkesztő, számítógép műszerész, segédkönyvtáros, műszaki informatikus, újságíró, nehéz lenne mindent felsorolni. A Nyíregyházi SZC Wesselényi Miklós Technikum és Kollégiumban tanít informatikát. Könyvei; Nem csak a nyugdíjasoké a világháló, r könyvével több mint ezer nyugdíjast ismertetett meg a számítástechnika rejtelmeivel 15 év alatt. Demecser a Rétköz gyöngyszeme, ez a könyve rengeteg visszaemlékezést dokumentál egy mesebeli világról, amelyben nagyapáink éltek. A sorok között címet kapta a másik könyve, ami egy válogatás a szerző eddig megjelent írásaiból.

Ruszkovics István fuvaros mesemondó. Hetvenhét mesét jegyeztek le tőle, ezek között minden mesei műfaj megtalálható, részben szlovák származású, magyar anyanyelvű mesemondó. Meséinek nagy részét egy szomszédjuktól tanulta Gálocson, ahonnan tizenkilenc éves korában Szabolcsba költözött. Meséiben szülőfalujának nyelvjárása jól érződik. Ruszkovics István született Gálocson meghalt 1958-ban Baktalórántházán, a híres meseíró is élt demecserben, "forró vizet a kopaszra" ki ne ismerné mondását. Borzsován volt szekérhajtó kocsis. A tizenötödik év vége felé mégis csak felmondott Ruszkovics István Borzsován a szolgálattal. Terhesnek találta az őszi sok szekerezést. Gondolta, hogy Nyírbe (Nyírségbe) megy, ott nem lesz annyi szállítani való. Erkölcsi kötelességének tartotta a meséket „szóról szóra” úgy továbbadni, ahogy hallotta. A valóságban, mint ahogyan ezt két és fél éves időközzel ismételten hangszalagra vett szövegei tanúsítják – Ruszkovics István meséiben csak a cselekmény, a mesemondó és a hallgatók lelki szemei előtt megjelenő képsor, a mesealakok külseje és jelleme állandó, a szövegezés azonban nem. A mesemondó művészi képessége abban rejlik, hogy könnyen, gyorsan, úgyszólván gondolkodás nélkül fogalmazott meséit maga kialakította, de a szájhagyományhoz erősen kötődő stílusában. Hőseit szavaikkal és cselekedeteikkel jellemezte. Az erkölcsi tanulság levonását is hallgatóira bízta. Szépen kidolgozott meséi nyelvén egy népköltészeti szempontból kevéssé ismert Árpád-kori település, az Ung völgye meseanyagába nyújt jó betekintést. mesemondó, csordás, gulyás, béres, majd kondás és juhász. Meséinek nagy részét ifjúkorában egy szomszédjuktól tanulta. Csak 19 éves koráig lakott szülőfalujában, később Szabolcs megyében cselédeskedett, meséiben gyermekkorának nyelvjárását haláláig megőrizte. Erkölcsi kötelességének tartotta a meséket „szóról szóra” úgy továbbadni, ahogy hallotta. A valóságban, mint ahogyan ezt két és fél éves időközzel ismételten hangszalagra vett szövegei tanúsítják – Ruszkovics István meséiben csak a cselekmény, a mesemondó és a hallgatók lelki szemei előtt megjelenő képsor, a mesealakok külseje és jelleme állandó, a szövegezés azonban nem. A mesemondó művészi képessége abban rejlik, hogy könnyen, gyorsan, úgyszólván gondolkodás nélkül fogalmazott meséit maga kialakította, de a szájhagyományhoz erősen kötődő stílusában. Hőseit szavaikkal és cselekedeteikkel jellemezte. Az erkölcsi tanulság levonását is hallgatóira bízta. Szépen kidolgozott meséi nyelvén egy népköltészeti szempontból kevéssé ismert Árpád-kori település, az Ung völgye meseanyagába nyújt jó betekintést. 

Dr.Lipták László; Egy veszedelmes nép... 1937-ben íródott, az akkori viszonyok között zajló

választásokról kapunk képet. Ez a könyv tárgyilagos feltárása tizenhat falu szociális és társadalmi viszonyainak a nyílt szavazás tükrében. Nem hiszem, hogy volna félelmesebb világítású reflektor, amely a magyar falu fölött sötétlő árnyakat még feketébbé tehetné s amely a magyar falu életében még létező néhány bizalmat adó tényezőt is jobban megmutathatná, mint a nyílt szavazás. Évekig élhettem volna közöttük és velük s mégsem tudtam volna meg róluk annyit, mint most néhány hét alatt, amikor a nyílt szavazás reflektora mindent és mindenkit átvilágított.