Filozofálunk ad infinitum. Előző alkalommal a dimenzióval foglalkoztunk. A dimenzió végtelen mindkét irányban. Most a végtelen fogalmával fogunk foglalkozni. Aliud ex alio malum gignitur...egyik szüli a másikat. Sub titulo kerestük a megoldást, de hiába. Sok tézis foglalkozik fiktíven a végtelen fogalmának értelmezésével, ami nem egzakt, analitikus és logikai megközelítésben, a teológia, a filozófia, a matematika, a metafizika, a hétköznapokban priori értelemben a határtalan, vég nélküli, megszámlálhatatlan mennyiséget jelöljük vele. Miként értelmezhető? Ab actu ad posse valet illatio. A gondolkodási tevékenységek csődöt mondanak, a kognitív mód is kizárható. Nincs konszenzus a tudósok között. Percepció révén se jutunk előbbre, persze a kifejezést karteziánus, nem pedig fenomenológiai értelemben használtuk, azaz mindent észlelésnek tekintünk, ami tudatosul az elmében. Cogito ergo sum. Nevetséges nem? De facto, nincs objektum szubjektum nélkül, ez is zsákutca. Nem lehet észlelni a végtelent. Ab initio nullum - semper nullum. Ad abszurdum, a világegyetem végtelen az idő végtelen, az emberi butaság végtelen, ha ez az egy igaz, a többi csak hipotézis, amit axiómaként használhatják a hypotetikus tótumfaktumok, ami terra incognita számomra. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak! Barátom az igazság. ( Amica veritas.) Mekkora ostobaság, vagy szingularitás, mert az ember képtelen agyával felfogni, megérteni a természet összefüggéseit, hiába küzd több évezrede. Ad libitum tetszés szerint. Törvényszerűségeket feltételezni az irreguláris káoszban ostobaság. A matematikai értelmezése is hagy némi kétséget értelmesen gondolkodó ember számára. (Antequam incipias, consulta.) Gondoljuk át alaposan. Circulus vitiosus. Empirikusan nem jutunk előbbre, elméleti okoskodásaink sorra zsákutcába vezetnek, nem marad más mint az ostoba hipokrita emberi elme hipotézise, ami az egyetlen gyógyír a tudatlanságunkra. Ad absurdum. Nem azt mondják a tudálékos akadémikusok, hogy nem tudjuk, hanem alkotnak egy fantazmagóriát és köré építik hipotéziseiket. Ez az igazi parasztvakítás. Ha Descartes, Pascal és Leibniz elakadt, akkor mit várnak a mai okoska törpök. A filozófiatörténeti, eszmetörténeti és tudománytörténeti okoskodások is kudarcot hoztak számukra. Az evidens dolgok észlelése nem jár együtt a világban zajló folyamatok megértésével. Sosem lesz inplicit számunkra, örökre megőrzi explicit formáját tudatunkban. Ad oculos demonstrare. (Nem tudjuk bizonyítani) Sok olyan fogalom van ami emberileg felfogható, de megérthetetlen. Aliter in theoria, aliter in praxi... vagyis más az elmélet más a gyakorlat mondta Horacius. Világos és elkülönített észlelése tehát nem jár együtt megértésével. Sosem lesz belőle modus vivendi. Ez egy újabb paradoxon az emberiség számára, mint a dimenzió fogalma. Posteriori; ha jelentéstartalmát megváltoztatom és a végtelen szó helyett a megszámlálhatatlant használom akkor is beláthatatlan, felfoghatatlan számomra. Úgy tűnik, Acta est fabula. Isten úgy döntött, hogy az embernek nem szabad mindent tudnia. (Nec scire fas ast omnia.) Szerintem az emberi agy téves működésének eredménye, az axiómák hipotézisek sokasága. Amit nem értünk, arra bevezetünk egy új fogalmat. Az ismereteink és tapasztalataink szerény mennyisége, nem jogosít fel bennünket arra, hogy törvényszerűségeket állítsunk fel ott, ahol nincsenek szabályok. Nemlineáris dinamikusan változó rendszer viselkedése nem jósolható meg, a folyamatos pillangóhatás miatt. A sok ismeretlen befolyásoló tényező miatt kaotikus lesz a rendszer viselkedése. Minden művelet determinisztikus, ergo nem létezik a véletlen. A kaotikus viselkedést mutató rendszerek tehát determinisztikusak. A látszólag ciklikus mozgásokat leképezéseknek hívják, a kaotikus rendszerek nem szabályosak, a legkisebb eltérések az idő múlásával óriási változásokat generálnak, ami bonyolult viselkedésbe torkollik ezt topológikus entrópiának nevezzük. Itt a periodikus pályák száma exponenciálisan nő a periódus hosszának növekedésével. Ha nincs véletlen, akkor minden kiszámítható lenne, ha ismernénk valamennyi befolyásoló tényezőt. A föld megsemmisülhetett volna 5000 évvel ezelőtt is és megsemmisülhet egy óra múlva is. Vagy itt van az emberi agy, a DNS nem az agy leírását tartalmazza, hanem az agy elkészítésének módját. Az agy fraktálelmélettel jött létre, egyszerre bonyolult, összetett és kaotikus. A káosz: Az a jelenség, amikor egyszerű szabályok/egyenletek segítségével leírható egy bonyolult rendszer, amelynek állapotai nem ismétlődnek, és így lehetetlen jövőbeni állapotait megjósolni. Az emberi elme felállít egy szabályt, amit a tapasztalatokra épít, majd rájövünk hogy nem jó, na ez a paradoxon, amikor egy fajta önellentmondásra jutunk. A logika csődöt mond, a józan észnek ellentmondó következtetés elbukik. Az érzékelés, az idő, a mozgás ezek mind az emberi elme szüleményei, mint ahogy a teleportálás, az időutazás, vagy hogy lesz semmiből valami, álom és valóság, jóslatok, szerencse, csend, véletlen, fekete lyuk stb. Ha szakmát szerzel, de csak tapasztalattal vesznek fel, akkor nem tudsz tapasztalatot szerezni, mert nem vesznek fel, ez is paradoxon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése