A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, ill. szervezési elv, ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”, A környezet elhasználódása, de ezt úgy kell elérnie, hogy közben ne mondjon le sem a gazdasági fejlődés, sem a társadalmi egyenlőség és igazságosság igényeiről. Életrendünk akkor fenntartható, ha anyagforgalma körkörös, azaz illeszkedik a természet rendjébe. A fenntarthatóság elsősorban a népességre jutó erőforrásainktól függ.Elvileg bármilyen gyártási eljárás és az azt követő felhasználás energia szempontjából körfolyamattá zárható, amennyiben van elég energia, és a hulladékhőt le tudjuk adni, a hulladék anyagot újra tudjuk használni. Bőséges erőforrások, energia és alapanyag birtokában életrendünk (az emberi tevékenység) ehhez hasonlóan fenntarthatónak tekinthető, ha a folyamatok (anyagi, nem energia jellegű) termékeinek és melléktermékeinek, hulladékainak felhasználását zárt körfolyamattá tesszük újrahasznosítás, recycling. Az önfenntartó rendszerek kialakulásának és fennmaradásának két feltétele van. Az egyik, hogy a rendszer elemei kölcsönhatásban, egyensúlyban legyenek egymással. Sokszor elegendő már az is hogy az elemek a közvetlen szomszédjaikkal legyenek kölcsönhatásban. A kölcsönhatás jellege lehet összetartó és taszító is, de hosszú távon az összetartás, egyensúly kell, hogy domináljon. A másik feltétel az, hogy a rendszer legyen nyitott, azaz álljon kölcsönhatásban a környezettel. Az önfenntartó rendszernek szoros kapcsolatban kell állnia a környezettel, amivel anyagot és energiát cserél. Ezek tulajdonképpen alrendszerek a társadalom-természet egységén belül. Például a mezőgazdasági termelésben lévő földek fenntartható használata, városok fenntarthatósága, egyes termékek előállításának módja (folyamata), társadalmak fenntarthatósága,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése