Miről mesélnek a fák?

Amikor megy a csikó, önfeledten örülsz, nem jut eszedbe a kis falu.
De amikor elkopnak a csontjaid, fehér lesz a hajad, visszavágysz,
Oda, ahol mesélnek a fák, a házak, a sírok, a kövek és az emberek.
Sorsok történetek, könnyek, nevetés, akácillatos csendes kis utcák,
Boldog emberek, szabadok, akik becsülik a szülőt, a kétkezű munkát,
Itt értik az ízes beszéded, a kimondott szó pedig becsületre kötelez,
Itt tisztelik az embertársaikat, egymást, a tanárt, a papot és az orvost.
Nincs egy hangos szó, csak némán kapálják a szőlőt, túrják a földet,
Elfogadták a keresztet, mit Isten adott, így a sorsuk a végzetük lett.