Első alkalommal 1982-ben találkoztunk a Demecseri Váry Emil gimnáziumban, átható személyisége, kedvessége közvetlensége hamar magával ragadta a hallgatóságot. Baráti kapcsolatunk csak sokkal később alakult ki. Volt egy közös szenvedélyünk a sakk. A képen Grétsy László barátom és tanár kollégám utolsó levélváltásai láthatók. Grétsy László halálának hírét a magyar nyelv jövője – a nyelvi változások nyomában címmel rendezett konferencián jelentették be hétfőn kora délután. A TANÁR ÚR vasárnap álmában hunyt el. Az Édesanyanyelvünkben megjelent cikkem ajánlását még Ő írta, hálás vagyok neki érte. Ki ne ismerné gyermekkorunk ikonikus alakját, Dr. Grétsy Lászlót a nyelvész professzort, a legtöbben az Álljunk meg
egy szóra! című műsorból. 1932. február 13.-án született mint Édesapám. Drága barátom néhány héttel 92. születésnapja előtt hagyott itt bennünket. 1950-ben érettségizett a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakára, ahol 1954-ben diplomázott. 1960-ban szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet. Egyetemi tanulmányai alatt még irodalomtörténettel foglalkozott, majd diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdett el dolgozni, melynek később főmunkatársa lett. 1971-ben a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki. Itt szerezte első nyelvápolással kapcsolatos könyveit. 1987-ben távozott az Akadémiától, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára lett. 1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, 1994-től ügyvezető elnöke. 2008 decemberében a közgyűlés a szövetség elnökévé választotta. 2013 óta a szövetség tiszteletbeli elnöke. 1998-ban vonult nyugalomba. 1992-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé választották, 2006-ban annak tiszteletbeli elnöke lett. 2001 és 2007 között az MTA Közgyűlésének képviselője volt. Több nyelvműveléssel foglalkozó szakfolyóiratnál dolgozott, a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának tagja (2022. február 1-ig) és az Édes Anyanyelvünk felelős szerkesztője volt. Emellett az Élet és Tudomány, valamint a Szabad Föld rovatvezetőjeként is működött.
Díjai, elismerései
SZOT-díj (1976)
Kiváló népművelő (1981)
Apáczai Csere János-díj (1992)
MSZOSZ-díj (1993)
Prima-díj (2004)
Magyar Örökség-díj (2007)
Prima Primissima-díj (2012)
Tőkéczki László-díj (2020)
Emléke szívünkben él tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése