„Leg-ottan dél után mi nagy muzsikával
Az utszákon jártunk, zajjal és lármával.
Mint a Kapitánynak értünk Quaratélyához,
Vendégit vezette maga ablakához.
Elől tizenketten tántzoltunk kerékbe,
Látta, hogy megrakom, mint ez ment végbe.
Hogy Solo tántzoljak, aztat parancsolta,
A nép hogy láthasson, magát nagyon tolta.
El-kezdém tántzomat, minden tsudálkozott,
Szóltak: ugyan tudja járni az átkozott.
Tettem-is előttök olyan figurákat,
Hogy szemek meredett, tátottak rám szákat.
A taktust sarkantyum pengése kiverte,
Tzimbalmos ezeket ugy ki nem verhette."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése