Bachus pályája

 A távolság kiszámítása a polárkoordinátás Kepler-egyenlet alapján

-------------

import numpy as np

import matplotlib.pyplot as plt

# A 2063 Bacchus pályaadatai

a = 1.078  # fél nagytengely (CsE)

e = 0.349  # excentricitás

# Valódi anomália (szög) 0-tól 2*pi-ig (teljes pálya)

theta = np.linspace(0, 2 * np.pi, 1000)

# A távolság kiszámítása a polárkoordinátás Kepler-egyenlet alapján

r = (a * (1 - e**2)) / (1 + e * np.cos(theta))

# Polárkoordináták átváltása Descartes-féle (x, y) koordinátákra

x = r * np.cos(theta)

y = r * np.sin(theta)

# Pálya kirajzolása

plt.figure(figsize=(8, 8))

plt.plot(x, y, label='2063 Bacchus pályája', color='orange', linewidth=2)

plt.scatter(0, 0, color='yellow', s=100, label='Nap') # Nap a középpontban

# Pálya speciális pontjainak jelölése

perihelion_x = r[0] * np.cos(theta[0])

perihelion_y = r[0] * np.sin(theta[0])

plt.scatter(perihelion_x, perihelion_y, color='red', label='Perihélium (legközelebbi pont)')

# Tengelyek beállítása és formázás

plt.title('A 2063 Bacchus kisbolygó keringési pályája')

plt.xlabel('X távolság (CsE)')

plt.ylabel('Y távolság (CsE)')

plt.axhline(0, color='gray', linestyle='--', linewidth=0.5)

plt.axvline(0, color='gray', linestyle='--', linewidth=0.5)

plt.legend()

plt.grid(color='gray', linestyle=':', linewidth=0.5)

plt.axis('equal')

plt.show()

----------

Epocha 2009. június 18.

(2455000,5 JD)

Aphélium távolsága 217 654 465 km

(1,455 CsE)[1]

Perihélium távolsága 104 919 906 km

(0,701 CsE)[1]

Fél nagytengely 161 287 186 km

(1,078 CsE)[1]

Pálya excentricitása 0,349[1]

Orbitális periódus 408,893 nap

1,12 év[1]

Közepes anomália 351,522°[1]

Inklináció 9,433°[1]

Felszálló csomó hossza 33,144°[1]

Perihélium szöge 55,267°[1]

--------

A 2063 Bacchus nevű kisbolygó átmérője körülbelül 1 kilométer. Ezzel szemben a Föld átmérője átlagosan 12 742 kilométer. A Bacchus csupán elenyésző töredéke, a Föld átmérőjének megközelítőleg \(\frac{1}{12742}\)-ed része . A 2063 Bacchus nem egy hagyományos bolygó, hanem egy Apollo típusú kisbolygó (aszteroida). Nevét a bor római istenéről kapta.  Az Apollo-családba tartozik többek között a Bennu, az Icarus, valamint a magyar vonatkozású 4483 Petofi is.

Pályaadatai és főbb jellemzői a következők:

Pályatípus: Keresztezi a Föld és a Vénusz pályáját is. Fél nagytengely: 1,078 CsE (kb. 161,2 millió km).Perihélium (a Naphoz legközelebbi pont): 0,701 CsE (kb. 104,9 millió km).Aphélium (a Naptól legtávolabbi pont): 1,455 CsE (kb. 217,6 millió km).Pálya excentricitása: 0,349 (meglehetősen elnyúlt ellipszis pálya).

Pályahajlás (inklináció): 9,43° az ekliptikához képest.Keringési idő: 408,89 nap (kb. 1,12 év).Fizikai méret: Nyújtott formájú égitest, becsült méretei megközelítőleg 1,1 × 2,6 km. Ütközés vele globális katasztrófát okozna. A pusztítás mértéke azonnal letarolna egy kisebb országnyi területet (pl. Magyarországot), az utóhatások pedig évekre megváltoztatnák a Föld klímáját.

Ütközés következménye; Az objektum \(17-20 \text{ km/s}\) sebességgel (kb. \(60 000 \text{ km/h}\)) érkezne a légkörbe. A becsapódás a globális nukleáris arzenál többszörösének megfelelő energiát szabadítana fel (több százezer megatonnányi TNT).Kráter és lökéshullám: Szárazföldi becsapódás esetén egy \(40-60 \text{ km}\) átmérőjű kráter jönne létre, és a becsapódási ponttól számított több száz kilométeres körzetben minden megsemmisülne. A rengések elarnák a 8-9-es magnitúdót, a szuperszonikus lökéshullám pedig egész kontinenseken söpörne végig, ledöntve az épületeket és erdőket.Hősugárzás és tűzviharok: A légkörbe visszahulló izzó törmelék (ejecta) óriási területeken gyújthatna erdőket és városokat.Óceáni becsapódás: Ha vízbe csapódna, az esemény több száz méter magas megacunamikat indítana útjára, amelyek letarolnák a partvidékeket.Globális tél: A sztratoszférába jutó aeroszolok és por hónapokra vagy évekre elsötétítenék az eget. A fotoszintézis leállása és a globális hőmérséklet drasztikus csökkenése miatt összeomlana  flóra és a fauna. Ezért fejlesztenek bolygóvédelmi koncepciókat (például ionnyalábos eltérítést vagy becsapódás-elhárítást) az esetleges veszélyek elkerülésére.

A Naprendszerben jelenleg több mint 2300 a földre potenciálisan veszélyes kisbolygó kering. Ezek mind instabil, kaotikus pályákon mozognak a gravitációs perturbációk miatt. Emellett folyamatos az új objektumok, például a Vénusszal együtt keringő "láthatatlan" aszteroidák felfedezése is.A potenciálisan veszélyes objektumok pontos azonosítására és követésére több globális megfigyelőrendszer is létezik:A pályák ellenőrzéséhez és a lehetséges becslésekhez használd a NASA Center for Near Earth Object Studies (CNEOS) hivatalos adatbázisát.Az aktuális égboltkutatási eredményekért és folyamatos észlelésekért látogass el a Catalina Sky Survey weboldalára.A tudományos konszenzus szerint az elkövetkező évszázadban egyik jelenleg ismert égitest sem jelent közvetlen és valós veszélyt a Földre.  Ezen zavaró erők hatására a pálya alakja (excentricitása), mérete (nagytengelye) és térbeli dőlésszöge is folyamatosan változik.