A pemmikán apróra őrölt, szárított bölényhús és zsír bölénybőrbe csomagolt keveréke, a rézbőrűek konyhájának ősrégi terméke. A politikailag nem éppen korrekt módon indiánguminak csúfolt pemmikán évszázadokon keresztül volt a prémvadászok, trapperek, sarki expedíciókra induló fanatikusok útravalója, egyike azoknak a nélkülözhetetlen élelmiszereknek, amelyek az embereket kalandozásaikban merészebbé, ezáltal a világot nagyobbá tették. Ez a lehető legtöményebb szénhidrátmentes élelmiszer, a kevésbé finnyás LHCF diétásoknak mennyei manna (lehetne).
Kivételes eltarthatósága miatt történelmi szempontból az első húskonzervnek tekinthető pemmikán receptjére kedvenc könyvesboltom szakácskönyv részlegén bukkantam. Egy 40 kilós, párna nagyságú, fele zsír-fele protein koncentrátum elkészítéséhez két bölénytehénen és néhány marok szárított tőzegáfonyán kívül csupán kedvező időjárásra van szükség. Vágj le, nyúzz meg két bölényt! A húst vágd fél centi széles, és méterhosszú csíkokra, a fartőt és a vesét körülvevő sárgásfehér hájat pedig vágd kockákra! A húst tedd ki a napra száradni a teraszra, és a zsírnakvalót olvaszd ki! A bölénybőrből szabd ki egy párna nagyságú zsák alapját, és inakkal varrj egy párnahuzatot belőle! Amikor a hússzalagok megszáradtak – szép idő esetén három-négy nap alatt –, akkor kővel zúzd porrá őket! Az így nyert húsport keverd össze a zsírral és aszalt bogyókkal! A ragacsos keverékkel töltsd meg a párnahuzatot, és varrd be a ciha „száját”! A pemmikánból kétszersültdarabokkal és kevés vízzel hoosh-t, vadhagymával, gombával és fenyőmaggal pedig rubaboo-t főztek. Az utóbbi az őslakosok nyelvén körülbelül a test és lélek táplálékát jelentette. A sápadtarcú szőrmekereskedők korán felismerték a pemmikán értékét, és hol puskaporra, hol pedig tüzes vízre cserélték. A tüzes víz szerepére utaló, eredeti neve trade whiskey, azaz „csere pia” volt. A könyvben talált receptből kiderül, hogy miért volt tüzes az a víz:
Hozzávalók:
4 liter tiszta szesz
12 liter víz
méz
¼ kg fekete melasz (sűrű szirup, a cukorgyártás mellékterméke)
½ kg teafű
½ kg apróra vágott dohánylevél
1 marok csípős fűszerpaprika
gyömbér tetszés szerint
A hozzávalókat összekeverték, és pár napig állni hagyták, hogy a szesz kivonja a hatóanyagokat. A terméket leszűrték, palackozták, és – hogy visszatérjünk a poszt eredeti témájához - pemmikánra cserélték, amit nyersen is el lehetett rágcsálni, de leggyakrabban levest, vagy főzeléket készítettek belőle.
Kortizol
Tengeri hal: a benne rejlő Omega-3 zsírsavaknak köszönhetően gyulladáscsökkentő hatású
Teljes kiőrlésű gabonából készült termékek: a fehér lisztből készült készítményekkel szemben stabilizálják a vércukorszintet
Gyümölcs: naponta két marék gyümölcs elfogyasztása ajánlott, főleg a bogyós gyümölcsökben van sok vitamin és ásványi anyag
Zöldség: három marék zöldség vagy saláta fogyasztása ajánlott
Magvak és mogyorófélék: rengeteg értékes zsírsavat és rostot tartalmaznak
Pro- és prebiotikus élelmiszerek: a zöldségekben és gyümölcsökben található rostok, a joghurtban, a kefirben és a fermentált élelmiszerekben (például a savanyú káposztában és a kimchiben) lévő tejsav- és bifidobaktériumok javítják a bél egészségi állapotát, ami pedig kapcsolatban áll a stressz csökkentésével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése