A PID szabályozó egy lineáris rendszerek szabályozásánál gyakran alkalmazott, párhuzamos kompenzáción alapuló szabályozótípus. A PID rövidítés a szabályozó elvére utal, a szabályozó által kiadott végrehajtójel
a hibajellel (P: proportional), a hibajel integráljával (I: integral), valamint a hibajel változási sebességével, deriváltjával (D: derivative) arányos tagokból adódik össze, azaz a végrehajtójel a jelenlegi hiba, a múltbeli hibák és a várható hibák függvénye. Ezen tagok közül nem mindig valósítják meg mindet, ilyenkor beszélhetünk P, PI, PD szabályozókról. A végrehajtójel használható a folyamat vezérlésére, például egy fűtési rendszer energiaforrásának szabályozására. Az irányítástechnika : A korszerű termelési és szolgáltatási folyamatokban elengedhetetlen a tervszerű működtetés biztosítása. Az ismétlődő
tevékenységet igénylő folyamatok esetén, mint például a sorozatgyártás, vagy olyan folyamatok esetében, amelyek az ember számára veszélyes környezetben valósulnak meg, célszerű az embert felszabadítani a termelési tevékenység végrehajtása alól. Korszerű termelési folyamatok esetében az ember feladata a termelés elindítása, felügyelete; a folyamat minimális emberi beavatkozással kell hogy működjön. Ennek eléréséhez a folyamatainkat
önműködővé kell tennünk.
Az irányítástechnika az önműködő rendszerek törvényszerűségeivel, tervezésével, megvalósítá-sával foglalkozó mérnöki tudományág. Napjaink korszerű irányítástechnikai módszerei feltételezik a számítógépes támogatást, az irányítást megvalósító eljárásokat számítógépes program részeként implementáljuk. A jelen laboratóriumi útmutató is a számítógépes irányításra fekteti a hangsúlyt. Egy egybemenetű, egykimenetű szabályozási kör irányítását biztosító számítógépes programot, amely magába foglalja a folyamat felügyeletét biztosító grafikus kijelzést, a folyamat kétállású szabályozását, a folyamat proporcionális szabályozását, valamint a profilkövetést megvalósító szabályozást. Az ötödik és hatodik laboratóriumi gyakorlat a holtidős folyamatok irányításának tervezésével foglalkozik, ipari kemencékre bemutatva, illetve az önhangoló szabályozás módszerével. A referenciamodell-alapú tervezést egy oldat koncentrációszabályozási feladatán keresztül mutatja be a hetedik laboratóriumi gyakorlat (vegyi folyamat szabályozása). Például az, hogy egy robot végberendezését adott térbeli pontba eljuttassuk, vagy egy ipari kemence hőmérsékletét adott értékre beállítsuk és ezen az értéken tartsuk. Amennyiben feltételezzük, hogy a folyamat viselkedését tökéletesen ismerjük, meghatározhatjuk a folyamat bemenetét úgy, hogy a kimenet eljusson az előírt értékre és azt tartsa. Ebben az esetben vezérlésről beszélünk: A folyamat bemenetét előre meghatározzuk, az irányítás elindítása és futása alatt az előre megtervezett bemenetet alkalmazzuk a folyamatra. Tipikus vezérlési példa az önmuködő öntözőberendezés: minden napszakban egyszer elindul az öntözés és adott ideig locsolja a kijelölt területet. Itt a folyamat bemenete az az időtartam, amíg a locsolás aktív. Ez a megoldás nem veszi figyelembe a folyamatra ható zavarokat, például azt, hogy egy esetleges eső, illetve az erős napsütés is számottevően befolyásolja a talaj nedvességtartalmát. Jobb módszer lenne, ha mérnénk a talaj nedvességtartalmát, és a mérés alapján számítanánk ki, akár működés közben az öntözés intenzitását. Abban az esetben, ha a folyamat kimenetét mérjük, és ennek alapján határozzuk meg a bemenetet, szabályozásról beszélünk. A szabályozás figyeli az eltérést az előírt kimenet és a mért kimenet között, és ennek alapján végzi el a beavatkozást a folyamat bemenetén.
http://real.mtak.hu/108910/1/Iranyitastechnika_REAL.pdf
http://zeus.nyf.hu/~elat/Automatika_II.pdf
http://glink.hu/hallgatoi_segedletek/files/1992a057335807b3612b1a337c93e551.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése