Az operációs rendszerekre vonatkozóan többféle definíció is létezik:
olyan program(rendszer), amely felügyeli és vezérli a számítógépen futó valamennyi folyamatot (az ISO szabvány szerinti megfogalmazás),
a számítógépet alkotó hardver eszközök működését felügyelő és vezérlő program (technológiai megközelítés),
a számítógép tevékenységét meghatározó programokat felügyelő és vezérlő szoftver (funkcionális megközelítés),
(a számítógépes rendszerben rendelkezésre álló) erőforrásokat elosztó szuperfolyamat (folyamat-centrikus szemlélet),
olyan program, amely kapcsolatot teremt (és tart fent) a számítógépet alkotó technikai-technológiai (hardver) elemek és a (számítógéppel tevékenységet végző) felhasználó között (felhasználói szemléletű definíció).
A fentiekkel kapcsolatban két dolgot kell kiemelnünk. Egyrészt az egyes megfogalmazások között (első olvasásra legalábbis) nincs sok különbség (sőt, levonhatjuk azt a tanulságot, hogy az operációs rendszer elsősorban „felügyel és vezérel", hiszen ez szinte az összes definícióban szerepel), azonban minden megközelítés az operációs rendszer működésének más és más jellemzőjét emeli ki. Másrészt a fenti definíciók alapján az is jól látható, hogy az operációs rendszernek (a felügyeleti feladatokon túl) számos egyéb feladat ellátására is képesnek kell lennie, és hogy ezek a feladatok vonatkozhatnak akár a számítógép hardver elemeivel kapcsolatos műveletekre, akár a felhasználó igényinek kiszolgálására - következésképpen az operációs rendszernek egyfajta közvetítő szerepet is be kell töltenie (a felhasználó és a hardver között).
Az operációs rendszerek legfontosabb alapfeladatai a következők:
Kapcsolattartás a felhasználóval (felhasználói felület biztosítása, állományszervezés).
A számítógépet alkotó hardvereszközök különbözőségének „elfedése", kezelésének egységesítése. Ezt nevezik „virtuális gép koncepció"-nak, lényege az, hogy az operációs rendszer úgy viselkedik, hogy a felhasználó úgy érzékeli, mintha az összes számítógép egyforma lenne - azaz nem kell ismernie az általa használt hardver-eszközök működésének specifikumait.
Erőforrás-gazdálkodás. Természetes, hogy egy számítógépes rendszerben a rendelkezésre álló erőforrások (pl. a memória szabad rekeszei, a processzor „ideje", a perifériák állapota, stb.) folyamatos ellenőrzést igényel, hiszen ha pl. egyszerre két forrásból akarják ugyanazt az eszközt használni (mondjuk nyomtatási kérés érkezik a nyomtatóhoz), az hibás működéshez vezethet. Az operációs rendszer feladata az elérhető erőforrások nyilvántartása, illetve a hibamentes működéshez szükséges elosztása.
Állapot-felügyelet (rendszernaplók készítése, a felhasználó tájékoztatása a hibákról, lehetőség szerint automatikus hibakezelés, stb.).
Programkészítés támogatása. (Ezen feladat alapvető jellege vitatható. Ha azonban elfogadjuk azt a működési modellt, amely szerint az operációs rendszer az egyetlen „ab ovo" létező program egy számítógépen, akkor nyilvánvaló, hogy valamilyen módon lehetőséget kell biztosítani további programok létrehozására is. Ez lehet (mint ahogy a gyakorlatban az is) egy programfejlesztő környezet, de (szélsőséges esetben) lehet az operációs rendszer egy vagy több (önálló vagy sem - pl. a forráskód elkészítése valószínűleg csak egy egyszerű szövegszerkesztőt igényel) szolgáltatása is.)
Hálózati szolgáltatások. Szintén vitatható, hogy önálló feladatnak tekinthető-e, de a mai hálózat-centrikus informatikai modellben egy olyan komplex feladat, mint egy hálózati kommunikációs folyamat kiszolgálása, nem igazából illeszthető be egyik előző csoportba sem.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az operációs rendszer egy olyan programrendszer (nem egyetlen program, hiszen szerkezetileg több önálló, egy vagy több alapfeladat kiszolgálásában közreműködő komponensből tevődik össze), amely felügyeli a számítógép működését és biztosítja a szükséges kommunikációt a felhasználó és a hardver eszközök között.
Az operációs rendszert alkotó szolgáltatások közül azokat, amelyek a hardvereszközök kezelését végzik, az operációs rendszer „kernel"-jének (magyarul leginkább „rendszermag"- nak fordítják), a felhasználói felülettel kapcsolatos szolgáltatásokat pedig az operációs rendszer „shell"-jének (magyarul „burok" vagy „héj") nevezzük.
(A kernel és a shell különválasztásának létezik egy másik értelmezése is: ha nem a szolgáltatás igénylője (hardver vagy felhasználó), hanem a szolgáltatás és a rendszer működése közti összefüggés alapján csoportosítjuk a tevékenységeket. Ez esetben a rendszer működésének biztosítása szempontjából kritikus komponensek alkotják a kernelt, a „kevésbé fontos" (pl. meghibásodás esetén a rendszer működését nem (vagy csak kis mértékben) befolyásoló) komponensek pedig a shellt. Nyilvánvaló, hogy a kétfajta értelmezésben vannak átfedések, hiszen a számítógép alapvető hardver eszközeinek a kezelése (memória, processzor) mindkét esetben a kernel feladata, a felhasználói tevékenységek mindkét esetben a shellre tartoznak - a különbség leginkább a két réteg határán megjelenő szolgáltatások besorolásában van: míg a periféria-kezelő (pl. nyomtatás-vezérlő) komponensek az első esetben kernel, a másodikban shell szinten helyezkednek el.) Az operációs rendszerek feladatainál láthattuk, hogy számos feladata lehet ezeknek a programoknak, aligha meglepő hát, hogy operációs rendszerből nem csak egy létezik. (Igazság szerint a különböző operációs rendszerek számát valószínűleg csak becsülni lehet: az ismert (jelenleg is használt, vagy mára elavult, vagy csak fejlesztői célokkal készült, stb.) operációs rendszerek száma is legalább százas nagyságrendű.) Az operációs rendszerek csoportosítására számos szempont képzelhető el. A következőkben néhány fontosabb szempontot mutatunk be - az adott szempontnak megfelelő konkrét operációs rendszer feltüntetésével együtt. Természetesen ez a csoportosítás nem feltétlen teljes és (mint ahogy az néhány rendszer esetében látható is) az egyes rendszerek besorolása egy-egy csoportba (az esetek többségében) nem kizárólagos.
Operációs rendszer-kategóriák (példák)
1) Felhasználói felület szerint:
a) karakteres (UNIX, DOS)
b) grafikus (Apple Mac OS)
2) Felhasználók száma szerint
a) egy-felhasználós (BeOS )
b) több-felhasználós (Microsoft Windows XP)
i) hálózati (Novell Netware)
3) Folyamatkezelés szerint
a) kötegelt (Microsoft MS DOS)
b) multiprogramozott
i) valós idejű (BeOS, QNX)
ii) időosztásos (Multics, UNIX)
4) Hardver-architektúrák szerint
a) számítógép-ketegóriák
i) mainframe (SUN Solaris)
ii) szerver (Microsoft Windows 2000, Linux)
iii) személyi számítógép, munkaállomás (IBM OS/2 Warp)
iv) mikroszámítógép (Commodore 64)
v) kézi számítógép (PalmOS)
b) processzor-architektúrák szerint
i) CISC alapú (Linux, Microsoft Windows)
ii) RISC alapú (Hewlett-Packard HP-UX)
c) sínrendszer alapján
i) 16 bites (IBM PC DOS)
ii) 32 bites (Microsoft Windows XP)
iii) 64 bites (Macintosh OS X)
5) Jogállás szerint
a) szerzői jogvédelem alá tartozó (SCO OpenServer)
b) nyílt forráskódú (Linux)
6) „Történelmi" kategóriák
a) korai operációs rendszerek
b) UNIX-alapú rendszerek
i) UNIX verziók, POSIX-kompatibilis rendszerek
ii) Linux disztribúciók
c) Windows rendszerek
Az operációs rendszerek csoportosításának legtriviálisabb, ugyanakkor legkevésbé egyértelmű szempontokat meghatározó módszere lehet a felhasználói preferenciák szerint történő csoportosítás. Ide sorolhatók mindazok a szempontok, amelyek szerint a felhasználók döntenek az általuk használt operációs rendszer mellett: felület, kezelhetőség, megbízhatóság, gazdaságosság, támogatás, gyártó, stb. Ezen kategóriák közül csak az operációs rendszerek felhasználói felület szerinti csoportosítását ismertetjük, eszerint megkülönböztetünk karakteres és grafikus felületű rendszereket.
Karakteres felületű (CLI: Command Line Interface) rendszerek esetében a parancskiadás eszköze a billentyűzet, a számítógép számára az elvégzendő utasításokat egy általában zárt nyelvi struktúra (utasítás-készlet) kifejezéseinek a begépelésével lehet megadni.
A grafikus felületű (GUI: Graphics User Interface) rendszerek esetében a felhasználói műveletek kiválasztása valamilyen előre definiált grafikus szimbólumkészlet és egy pozícionáló eszköz együttes használatával lehetséges. Az előbbi csoportba tartozó operációs rendszerek szokás még parancsvezérelt, az utóbbiakat pedig eseményvezérelt rendszereknek is nevezni - ez esetben nem a felhasználói felület külalakja, hanem a felhasználói munkavégzést támogató eszközrendszer képezi a csoportosítás alapját. (A parancsvezérelt elnevezés egyértelmű, az eseményvezérelt elnevezés magyarázata pedig az, hogy a grafikus felületű rendszerekben a grafikus környezet változásait (a kijelölő eszköz - pl. az egér - elmozdítását vagy aktiválását (kattintás), vagy egy grafikus szimbólum kiválasztását) eseményeknek nevezik.)
Lényegesen egzaktabb kategorizálásra ad lehetőséget az operációs rendszert futtató számítógép hardver architektúrája alapján történő csoportosítás. Ilyen értelemben beszélhetünk a különböző számítógép-kategóriák (mainframe kategóriájú számítógépek, szerver számítógépek, személyi számítógépek (munkaállomások), kézi számítógépek, stb.) jellemző operációs rendszereiről, vagy a számítógép hardver felépítésének támogatásán alapuló kategorizálásról (processzor-architektúra szerint (CISC vagy RISC alapú rendszerek) egy- vagy többprocesszoros rendszerek, 16-32-64 bites rendszerek, stb.).
Az operációs rendszerek csoportosításának következő eszköze lehet az egyes rendszerek működésbeli sajátossága is. Ilyen értelemben vizsgálhatjuk az operációs rendszerben futó programok számát és együttműködésének módját, a rendszer által kiszolgálható felhasználók számát és az erőforrások megosztásának lehetőségeit, stb.
Az egy időben futtatható alkalmazások száma szerint megkülönböztetünk egyfolyamatos (mono-módú vagy kötegelt) és többfolyamatos (multitasking) rendszereket - a hangsúly ebben az esetben az egyidejűségen van: a kötegelt rendszerekben egy program futásának ideje alatt újabb program indítására nincs lehetőség, míg a multiprogramozott rendszerekben egyszerre (egymással párhuzamosan) több program is futtatható. (Azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Neumann-architektúrájú számítógépeken a műveletvégzés minden esetben szigorúan soros, így a multiprogramozott operációs rendszerek esetében is csak virtuális párhuzamosságról beszélhetünk - azaz a felhasználó számára úgy érzékelhető, mintha programjai egyszerre működnének, valójában azonban csak az egyes programrészek végrehajtása közötti gyors váltásokról van szó.)
A felhasználók száma szerint egy- és több-felhasználós rendszereket különböztethetünk meg aszerint, hogy az operációs rendszer rendelkezik-e olyan azonosítási szolgáltatással, amely lehetővé teszi a számítógéppel dolgozó felhasználók (és munkájuk) megkülönböztetését. Az egy-felhasználós („single user") rendszerekben semmilyen azonosítási rendszer nem működik, így nem eldönthető, hogy az adott számítógép egyes erőforrásaihoz ki és milyen jogokkal férhet hozzá. Egy több-felhasználós („multi-user") operációs rendszer esetében minden felhasználói tevékenység kiegészül az elvégző felhasználó azonosítójával és ilyen módon (megfelelő biztonsági rendszer kialakításával) az ugyanazon a számítógépen dolgozó felhasználók tevékenysége teljesen elkülöníthető egymástól. (A több-felhasználós rendszerek esetében célszerű további különbséget tenni aszerint, hogy a különböző felhasználók egyidejűleg kezelhetik-e a számítógépet - amennyiben igen, akkor hálózati operációs rendszerről (NOS: Networking Operating System) beszélünk.)
Az operációs rendszerek működésbeli jellemzői alapján történő csoportosításának következő szempontja az operációs rendszer válaszideje lehet. A több-folyamatos rendszereknél említettük, hogy csupán virtuális párhuzamosságról van szó, amely mögött alapvetően kétféle technikai megoldás képzelhető el. Az időosztásos elven működő („time sharing") operációs rendszerek esetében a rendszerben futó folyamatok között szétosztásra kerül a rendszer teljes működési ideje: minden folyamat kap egy „időszeletet", ennyi ideig használhatja a processzort („futhat"), majd át kell adnia a következő folyamat számára, és ez a tevékenység-sorozat mindaddig ismétlődik, míg minden program be nem fejeződik. A valósidejű (RTOS: Real Time OS) rendszerek esetében az egyes programok azonnal végrehajtódnak, így a futásuk eredménye („a válasz") is azonnal (vagy legalábbis emberi léptékkel mérve reális időn - legfeljebb néhány másodperc - belül) rendelkezésre áll. (Természetesen egy valós idejű rendszerben sincs lehetőség két tevékenység egyszerre történő végrehajtására, így amennyiben két program akar ugyanazon időpillanatban elindulni, az egyiknek meg kell várni a másik befejeződését - ebből viszont az is következik, hogy az ilyen rendszerek hatékony működésének feltétele a kis méretű (és ebből következően gyorsan végrehajtódó) programok alkalmazása. A valós idejű rendszereket jellemzően olyan helyzetekben alkalmaznak (többnyire felügyeleti szerepben) ahol az idő szerepe kritikus, mint pl. egészségügy, atomenergia, stb.) Dacára azonban a fentebb bemutatott sokszínűségnek, az operációs rendszerek eltérő működési módjuk és különböző megjelenésük ellenére is lényegében ugyanazokat a feladatokat látják el. Részleteiben nem mutatjuk be az operációs rendszerek valamennyi szolgáltatásának megvalósítási módszereit, a következőkben csak a felhasználói szempontból fontos alapfeladatok: a felhasználói felület kezelésének alapelvei és az állományszervezés bemutatására szorítkozunk.
Ahogy azt az operációs rendszerek csoportosításakor már láttuk, az operációs rendszer felülete (megjelenési módja, azaz amit a felhasználó „lát" az operációs rendszerből) alapvetően kétféle lehet: karakteres vagy grafikus.
A Microsoft és Bill Gates az elmúlt 25 évben ugyanolyan meghatározó tényezővé vált a számítástechnikában, mint korábban Hollerith vagy Neumann. A Windows (minden hibájával és számos kritikájával együtt is) töretlen sikere és elterjedtsége révén az egyik legismertebb operációs rendszer-család.
Az egyes verziók jellemzői
Windows 1.x - 2.x: nem tekinthető önálló operációs rendszernek (grafikus felület a DOS-hoz).
Windows 3.x: kooperatív multitasking (az időosztásos elv szerint párhuzamosan futó folyamatok az operációs rendszer felügyelete nélkül (saját hatáskörükben) döntenek az időszelet lejártakor a CPU átadásáról - aminek következtében, ha az aktuális (a CPU-t birtokló) alkalmazás lefagy, akkor nem tudja a CPU-t továbbadni, így az összes többi (egyébként még futásra képes) alkalmazás is várakozó állapba kerül, amit a felhasználó úgy érzékel, hogy valamennyi lefagyott...), 16 bites alkalmazások.
Win 3.11 (Windows for Workgroup): egyenrangú hálózatok (munkacsoport).
Windows NT: önálló operációs rendszer (saját kernel!), preemptív multitasking (a párhuzamosan futó folyamatok között a CPU kiosztása az operációs rendszer feladata), 32 bites alkalmazások, NTFS fájlrendszer, kliens-szerver hálózati architektúra (tartomány).
Windows 95/98/ME: FAT32 (nagyobb tárolókapacitás, hosszú fájlnevek használata), újratervezett felhasználói felület (Asztal, Tálca), fejlesztett multimédia-támogatás (DirectX), integrált Internet (amiért később az ún. „Antitröszt-per"-ben el is marasztalták a Microsoftot).
(Megjegyzés: a Win95 esetében megoszlanak a vélemények, hogy valódi operációs rendszerről beszélhetünk-e, vagy még mindig egy DOS kernel grafikus felületéről van szó...)
Windows 2000/XP: központosított hálózati nyilvántartási rendszer (LDAP alapú címtár: Active Directory), NTFS v5 (titkosító fájlrendszer (EFS), lemezkvóták, dinamikus kötetek).
Windows 2003: .NET integráció, csak szerver verziója van.
Windows 7, Windows 8., Windows 10.
Operációs rendszerek
Az operációs rendszer olyan szoftver, amely
- alapvetően szükséges a számítógép működtetéséhez
- a számítógép bekapcsolásától kikapcsolásáig fut
biztosítva a felhasználó számára a géppel történő kommunikációt (kezelőfelület)
felügyelve, irányítva (összehangolva) a részegységek és a programok működését
Az operációs rendszer a számítógép bekapcsolásakor önműködően elindul (ROM-ban található BIOS nevű program indítja el). Amennyiben egy számítógépen több operációs rendszer is van a rendszerbetöltő program (Boot Manager), lehetőséget biztosít az operációs rendszer kiválasztására és futtatására.
Az operációs rendszer feladatai
A gép hardverelemeinek kezelése, működtetése: Manapság a PC-khez rengetegféle hardverelem létezik. Az operációs rendszer feladata ezek kezelése, a felhasználó felé azonos szolgáltatási felület biztosítása.
Ehhez az operációs rendszerek vezérlőprogramokat vagy az eredeti angol driver szó pontos fordításával meghajtó-programoknak nevezett programokat használnak. Minden hardverhez létezik egy ilyen vezérlőprogram, amelyen keresztül az adott hardver működtethető. Az operációs rendszer ezeket a programokat használja a hardver működtetésére.
Alkalmazások futtatása: További fontos feladat, hogy az operációs rendszer tegye lehetővé más programok indítását, és futtatását. Az operációs rendszernek ki kell szolgálnia az alkalmazásokat, amelyeket a felhasználó futtatni kíván a gépen.
A feldolgozás ütemezése, az erőforrások megosztása:
Az operációs rendszer feladata a különböző alkalmazások között igazságosan elosztani a rendelkezésre álló erőforrásokat. A CPU esetében ez úgy néz ki, hogy a programok rövid időszeletekben egymás után futnak, majd amikor már mindegyik sorra került, akkor kezdik elölről a sort. Ezt a fajta, időosztásos technikával egyidejűleg több program futtatását nevezik idegen szóval multitaszkingnak, vagy magyarosabban többfeladatosságnak. A többfeladatos működés másik megoldása a több CPU alkalmazása, amely általában nagygépekben szokás.
Az adatok kezelése, átvitele: Ez a memóriakezelést jelenti. A memória és a háttértárak, illetve a hálózatba kötött gépek esetén a hálózat többi gépe közti adatcserét is ide sorolhatjuk.
Párbeszédes kapcsolattartás a felhasználóval: Rendkívül fontos, hogy az operációs rendszer biztosítson valamilyen lehetőséget a felhasználónak arra, hogy tudassa a rendszerrel, hogy mit akar csinálni. Azt a felületet, amit az operációs rendszer a felhasználóval való kapcsolattartásra fenntart, felhasználói felületnek nevezzük. A programok, adatok biztonságos tárolása: Az operációs rendszernek állománykezelési szolgáltatásokkal kell rendelkeznie, lehetővé téve állományok másolását, törlését, módosítását, a háttértár törlését, hiba ellenőrzését, és hasonló tevékenységeket.
Működési zavarok jelzése, kezelése: A számítógép használata során előadódhatnak hibahelyzetek. Ilyen lehet a háttértár sérüléséből eredő adathiba, de akár hibásan megírt program is, amely rossz esetben az egész számítógép lefagyását okozhatná, azonban egy stabil operációs rendszer esetében a többi program működésében nem volna szabad az ilyen hibáknak zavart okozniuk. Ezért az operációs rendszernek a legkülönfélébb hibák elhárítására fel kell készülnie. A hibáról a felhasználót tájékoztatja.
Hálózatok kezelése (távoli erőforrások, telefonos hálózati elérés használata, csatlakozás az internethez, elektronikus posta használata), az operációs rendszer megvédése a programhibáktól, az illetéktelen beavatkozásoktól.
Operációs rendszerek csoportosítási szempontjai
1. felhasználói felületnek alapján:
Ez lehet kétféle: szöveges, vagy grafikus felület.
Szöveges felhasználói felület: A számítógép képernyője szöveges üzemmódban működik. A felhasználónak a billentyűzeten begépelt parancsa, és az operációs rendszer arra adott szöveges válasza megjelenik a képernyőn. Amennyiben a kiadott parancs valamely program elindítását eredményezi, akkor a képernyőn annak a programnak a felhasználói felülete jelenhet meg, de a program befejeződése után ismét az operációs rendszer felhasználói felülete fog megjelenni. A régebbi operációs rendszerek használták ezt a módszert, de a mai, grafikus felhasználói felületet használó rendszerek is adnak általában lehetőséget az úgynevezett parancsoros üzemmódra, amikor egy szöveges felületen adhatunk parancsokat. Előnye az egyszerű megvalósítás, és az utasítások pontos megfogalmazásának lehetősége, azonban hátránya, hogy a parancsok pontos megadása fontos, és emiatt a parancsokat pontosan ismerni kell a használathoz.
Grafikus felhasználói felület: A képernyő grafikus üzemmódban van, billentyűzet is használható, de a tipikus beviteli eszköz az egér, amelyhez a képernyőn egy legtöbbször nyíl alakú mutató tartozik. A képernyőn látható objektumok fölé vitt egérmutatóval, az egér valamely gombjának lenyomásával lehet az operációs rendszernek utasításokat adni.
Előnye a könnyebb kezelhetőség, hátrány, hogy a grafikus megjelenítés nagyobb méretű programkódot és memóriahasználatot igényel, így lassabb a szöveges üzemmódnál.
2. A nagy különbség az operációs rendszerek között abban van, hogy képesek-e a felhasználókat egymástól megkülönböztetni vagy sem. Amelyik képes, azt többfelhasználós, amelyik nem, azt egyfelhasználós operációs rendszernek nevezzük. Az egyfelhasználós operációs rendszer számára csak felhasználó létezik, míg a többfelhasználós operációs rendszernél minden felhasználónak van egy azonosítója, és egy jelszava, amellyel azonosítania kell magát, és utána akár egyéni beállításokkal is dolgozhat a számítógépen, a többiektől elrejtett adatokat is tárolhat a gépen, vagy akár kommunikálhat is a többi felhasználóval.
Az operációs rendszerek csoportosítása:
1. Felhasználók száma szerint:
o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x
o több felhasználós pl. Linux, Win NT
2. Processzorkezelés szerint:
o egy feladatos (DOS)
o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)
3. A felhasználói felület szerint:
o szöveges (DOS, UNIX)
o grafikus (WINDOWS)
Néhány ismert op-rendszer:
A Windows 7 a Microsoft által fejlesztett operációs rendszer az otthoni és az üzleti felhasználóknak. A kiskereskedelmi megjelenés dátuma: 2009. október 22. A Microsoft 2007-ben jelentette be, hogy a Windows Vista utódjának megjelenését három év múlva tervezik, de a végső dátum csak a fejlesztés közben derült ki.
Elődjével ellentétben a Windows 7-et nem forradalmi újításnak, hanem a Vista továbbfejlesztésének szánták – a cél az volt, hogy a Vistával kompatibilis alkalmazásokkal és hardvereszközökkel a Windows 7 is kompatibilis legyen. A 2008-ban tartott bemutatók a multi touchra-ra, az újratervezett Windows Shell-re, az új gyorsindítás eszköztárra és az otthoni hálózatra, a HomeGroup-ra helyezték a hangsúlyt. Néhány alkalmazás, mely eddig be volt építve a Windowsba, már nem lesz integrálva, viszont elérhetőek lesznek külön programként a Windows Live keretében. Ezek például a Windows Movie Maker, vagy a Windows fotótár.
A linux a szabad szoftverek és a nyílt forrású programok egyik legismertebb operációs rendszere.
A „Linux” elnevezés szigorú értelemben véve a Linux-rendszermagot jelenti, amelyet Linus Torvalds kezdett el fejleszteni 1991-ben. A köznyelvben mégis gyakran a teljes Unix-szerű operációs rendszerre utalnak vele, amely a Linux-rendszermagra és az 1983-ban, Richard Matthew Stallman vezetésével indult projekt keretében született alapprogramokra épül. A Linux pontosabb neve ebben az értelemben GNU/Linux.
Egy-egy disztribúció olyan összeállítás, amely az alaprendszeren túl bizonyos szempontok alapján összeválogatott és testre szabott programokat tartalmaz.
A Linux a szerverek és személyi számítógépek mellett – elsősorban nyíltságának köszönhetően – megtalálható sok összetett elektronikus eszközben, így hálózati eszközökben (például routerek), hordozható eszközökben (például mobiltelefonok, okostelefonok, PDA-k, hordozható hanglejátszók, órák), háztartási gépekben, szórakoztató elektronikai berendezésekben (például asztali DVD-lejátszók, videojáték-konzolok, set-top-boxok) is. Bizonyos területeken (például webszerverek, szuperszámítógépek esetében) a legmeghatározóbb operációs rendszernek számít, ám az utóbbi években személyi számítógépekre (asztali gépek, hordozható gépek) is egyre szélesebb körben telepítenek valamilyen Linux disztribúciót. Az egyre szélesebb elterjedtség köszönhető részben az Ubuntunak, részben pedig a netbookok elterjedésének.
A macOS, 2016-ig OS X, korábban, 2012-ig Mac OS X az Apple 2001-ben megjelent és azóta folyamatosan továbbfejlesztett operációs rendszere, a korábbi, 1984-ben megjelent Mac OS tizedik (X.) főverziója. Szakítva a korábbi Mac OS-ek felépítésével, a tízes rendszert Unix alapokra helyezték és a forráskód nagy részét a Darwin Projekt keretein belül nyílttá tették. A klasszikus rendszerek alá írt programokat csak a Classic nevű emulátorban képes futtatni. A rendszer főbb változatai hagyományosan nagymacskákról kapták (kód)nevüket, melyek a 10.2-es verzió óta hivatalos névként is szolgálnak, a dobozon és marketing-ben is szerepelnek, a 10.9-es verziótól kaliforniai nevezetes helyek vették át a ragadozók helyét. Minden Mac OS X rendszernek van Server kiadása is, amely munkacsoport-kezelési lehetőséggel, hálózati és adminisztratív szolgáltatásokkal bővíti az asztali kiadást. A Server kiadás drágább, de legfrissebb verziója jár minden kiszolgálóhoz.
Operációs rendszerek
Az operációs rendszer olyan szoftver, amely
- alapvetően szükséges a számítógép működtetéséhez
- a számítógép bekapcsolásától kikapcsolásáig fut
biztosítva a felhasználó számára a géppel történő kommunikációt (kezelőfelület)
felügyelve, irányítva (összehangolva) a részegységek és a programok működését
Az operációs rendszer a számítógép bekapcsolásakor önműködően elindul (ROM-ban található BIOS nevű program indítja el). Amennyiben egy számítógépen több operációs rendszer is van a rendszerbetöltő program (Boot Manager), lehetőséget biztosít az operációs rendszer kiválasztására és futtatására.
Az operációs rendszer feladatai
A gép hardverelemeinek kezelése, működtetése: Manapság a PC-khez rengetegféle hardverelem létezik. Az operációs rendszer feladata ezek kezelése, a felhasználó felé azonos szolgáltatási felület biztosítása.
Ehhez az operációs rendszerek vezérlőprogramokat vagy az eredeti angol driver szó pontos fordításával meghajtó-programoknak nevezett programokat használnak. Minden hardverhez létezik egy ilyen vezérlőprogram, amelyen keresztül az adott hardver működtethető. Az operációs rendszer ezeket a programokat használja a hardver működtetésére.
Alkalmazások futtatása: További fontos feladat, hogy az operációs rendszer tegye lehetővé más programok indítását, és futtatását. Az operációs rendszernek ki kell szolgálnia az alkalmazásokat, amelyeket a felhasználó futtatni kíván a gépen.
A feldolgozás ütemezése, az erőforrások megosztása:
Az operációs rendszer feladata a különböző alkalmazások között igazságosan elosztani a rendelkezésre álló erőforrásokat. A CPU esetében ez úgy néz ki, hogy a programok rövid időszeletekben egymás után futnak, majd amikor már mindegyik sorra került, akkor kezdik elölről a sort. Ezt a fajta, időosztásos technikával egyidejűleg több program futtatását nevezik idegen szóval multitaszkingnak, vagy magyarosabban többfeladatosságnak. A többfeladatos működés másik megoldása a több CPU alkalmazása, amely általában nagygépekben szokás.
Az adatok kezelése, átvitele: Ez a memóriakezelést jelenti. A memória és a háttértárak, illetve a hálózatba kötött gépek esetén a hálózat többi gépe közti adatcserét is ide sorolhatjuk.
Párbeszédes kapcsolattartás a felhasználóval: Rendkívül fontos, hogy az operációs rendszer biztosítson valamilyen lehetőséget a felhasználónak arra, hogy tudassa a rendszerrel, hogy mit akar csinálni. Azt a felületet, amit az operációs rendszer a felhasználóval való kapcsolattartásra fenntart, felhasználói felületnek nevezzük. A programok, adatok biztonságos tárolása: Az operációs rendszernek állománykezelési szolgáltatásokkal kell rendelkeznie, lehetővé téve állományok másolását, törlését, módosítását, a háttértár törlését, hiba ellenőrzését, és hasonló tevékenységeket.
Működési zavarok jelzése, kezelése: A számítógép használata során előadódhatnak hibahelyzetek. Ilyen lehet a háttértár sérüléséből eredő adathiba, de akár hibásan megírt program is, amely rossz esetben az egész számítógép lefagyását okozhatná, azonban egy stabil operációs rendszer esetében a többi program működésében nem volna szabad az ilyen hibáknak zavart okozniuk. Ezért az operációs rendszernek a legkülönfélébb hibák elhárítására fel kell készülnie. A hibáról a felhasználót tájékoztatja.
Hálózatok kezelése (távoli erőforrások, telefonos hálózati elérés használata, csatlakozás az internethez, elektronikus posta használata), az operációs rendszer megvédése a programhibáktól, az illetéktelen beavatkozásoktól.
Operációs rendszerek csoportosítási szempontjai
1. felhasználói felületnek alapján:
Ez lehet kétféle: szöveges, vagy grafikus felület.
Szöveges felhasználói felület: A számítógép képernyője szöveges üzemmódban működik. A felhasználónak a billentyűzeten begépelt parancsa, és az operációs rendszer arra adott szöveges válasza megjelenik a képernyőn. Amennyiben a kiadott parancs valamely program elindítását eredményezi, akkor a képernyőn annak a programnak a felhasználói felülete jelenhet meg, de a program befejeződése után ismét az operációs rendszer felhasználói felülete fog megjelenni. A régebbi operációs rendszerek használták ezt a módszert, de a mai, grafikus felhasználói felületet használó rendszerek is adnak általában lehetőséget az úgynevezett parancsoros üzemmódra, amikor egy szöveges felületen adhatunk parancsokat. Előnye az egyszerű megvalósítás, és az utasítások pontos megfogalmazásának lehetősége, azonban hátránya, hogy a parancsok pontos megadása fontos, és emiatt a parancsokat pontosan ismerni kell a használathoz.
Grafikus felhasználói felület: A képernyő grafikus üzemmódban van, billentyűzet is használható, de a tipikus beviteli eszköz az egér, amelyhez a képernyőn egy legtöbbször nyíl alakú mutató tartozik. A képernyőn látható objektumok fölé vitt egérmutatóval, az egér valamely gombjának lenyomásával lehet az operációs rendszernek utasításokat adni.
Előnye a könnyebb kezelhetőség, hátrány, hogy a grafikus megjelenítés nagyobb méretű programkódot és memóriahasználatot igényel, így lassabb a szöveges üzemmódnál.
2. A nagy különbség az operációs rendszerek között abban van, hogy képesek-e a felhasználókat egymástól megkülönböztetni vagy sem. Amelyik képes, azt többfelhasználós, amelyik nem, azt egyfelhasználós operációs rendszernek nevezzük. Az egyfelhasználós operációs rendszer számára csak felhasználó létezik, míg a többfelhasználós operációs rendszernél minden felhasználónak van egy azonosítója, és egy jelszava, amellyel azonosítania kell magát, és utána akár egyéni beállításokkal is dolgozhat a számítógépen, a többiektől elrejtett adatokat is tárolhat a gépen, vagy akár kommunikálhat is a többi felhasználóval.
Az operációs rendszerek csoportosítása:
1. Felhasználók száma szerint:
o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x
o több felhasználós pl. Linux, Win NT
2. Processzorkezelés szerint:
o egy feladatos (DOS)
o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)
3. A felhasználói felület szerint:
o szöveges (DOS, UNIX)
o grafikus (WINDOWS)
Néhány ismert op-rendszer:
A Windows 7 a Microsoft által fejlesztett operációs rendszer az otthoni és az üzleti felhasználóknak. A kiskereskedelmi megjelenés dátuma: 2009. október 22. A Microsoft 2007-ben jelentette be, hogy a Windows Vista utódjának megjelenését három év múlva tervezik, de a végső dátum csak a fejlesztés közben derült ki.
Elődjével ellentétben a Windows 7-et nem forradalmi újításnak, hanem a Vista továbbfejlesztésének szánták – a cél az volt, hogy a Vistával kompatibilis alkalmazásokkal és hardvereszközökkel a Windows 7 is kompatibilis legyen. A 2008-ban tartott bemutatók a multi touchra-ra, az újratervezett Windows Shell-re, az új gyorsindítás eszköztárra és az otthoni hálózatra, a HomeGroup-ra helyezték a hangsúlyt. Néhány alkalmazás, mely eddig be volt építve a Windowsba, már nem lesz integrálva, viszont elérhetőek lesznek külön programként a Windows Live keretében. Ezek például a Windows Movie Maker, vagy a Windows fotótár.
A linux a szabad szoftverek és a nyílt forrású programok egyik legismertebb operációs rendszere.
A „Linux” elnevezés szigorú értelemben véve a Linux-rendszermagot jelenti, amelyet Linus Torvalds kezdett el fejleszteni 1991-ben. A köznyelvben mégis gyakran a teljes Unix-szerű operációs rendszerre utalnak vele, amely a Linux-rendszermagra és az 1983-ban, Richard Matthew Stallman vezetésével indult projekt keretében született alapprogramokra épül. A Linux pontosabb neve ebben az értelemben GNU/Linux.
Egy-egy disztribúció olyan összeállítás, amely az alaprendszeren túl bizonyos szempontok alapján összeválogatott és testre szabott programokat tartalmaz.
A Linux a szerverek és személyi számítógépek mellett – elsősorban nyíltságának köszönhetően – megtalálható sok összetett elektronikus eszközben, így hálózati eszközökben (például routerek), hordozható eszközökben (például mobiltelefonok, okostelefonok, PDA-k, hordozható hanglejátszók, órák), háztartási gépekben, szórakoztató elektronikai berendezésekben (például asztali DVD-lejátszók, videojáték-konzolok, set-top-boxok) is. Bizonyos területeken (például webszerverek, szuperszámítógépek esetében) a legmeghatározóbb operációs rendszernek számít, ám az utóbbi években személyi számítógépekre (asztali gépek, hordozható gépek) is egyre szélesebb körben telepítenek valamilyen Linux disztribúciót. Az egyre szélesebb elterjedtség köszönhető részben az Ubuntunak, részben pedig a netbookok elterjedésének.
A macOS, 2016-ig OS X, korábban, 2012-ig Mac OS X az Apple 2001-ben megjelent és azóta folyamatosan továbbfejlesztett operációs rendszere, a korábbi, 1984-ben megjelent Mac OS tizedik (X.) főverziója. Szakítva a korábbi Mac OS-ek felépítésével, a tízes rendszert Unix alapokra helyezték és a forráskód nagy részét a Darwin Projekt keretein belül nyílttá tették. A klasszikus rendszerek alá írt programokat csak a Classic nevű emulátorban képes futtatni. A rendszer főbb változatai hagyományosan nagymacskákról kapták (kód)nevüket, melyek a 10.2-es verzió óta hivatalos névként is szolgálnak, a dobozon és marketing-ben is szerepelnek, a 10.9-es verziótól kaliforniai nevezetes helyek vették át a ragadozók helyét. Minden Mac OS X rendszernek van Server kiadása is, amely munkacsoport-kezelési lehetőséggel, hálózati és adminisztratív szolgáltatásokkal bővíti az asztali kiadást. A Server kiadás drágább, de legfrissebb verziója jár minden kiszolgálóhoz
olyan program(rendszer), amely felügyeli és vezérli a számítógépen futó valamennyi folyamatot (az ISO szabvány szerinti megfogalmazás),
a számítógépet alkotó hardver eszközök működését felügyelő és vezérlő program (technológiai megközelítés),
a számítógép tevékenységét meghatározó programokat felügyelő és vezérlő szoftver (funkcionális megközelítés),
(a számítógépes rendszerben rendelkezésre álló) erőforrásokat elosztó szuperfolyamat (folyamat-centrikus szemlélet),
olyan program, amely kapcsolatot teremt (és tart fent) a számítógépet alkotó technikai-technológiai (hardver) elemek és a (számítógéppel tevékenységet végző) felhasználó között (felhasználói szemléletű definíció).
A fentiekkel kapcsolatban két dolgot kell kiemelnünk. Egyrészt az egyes megfogalmazások között (első olvasásra legalábbis) nincs sok különbség (sőt, levonhatjuk azt a tanulságot, hogy az operációs rendszer elsősorban „felügyel és vezérel", hiszen ez szinte az összes definícióban szerepel), azonban minden megközelítés az operációs rendszer működésének más és más jellemzőjét emeli ki. Másrészt a fenti definíciók alapján az is jól látható, hogy az operációs rendszernek (a felügyeleti feladatokon túl) számos egyéb feladat ellátására is képesnek kell lennie, és hogy ezek a feladatok vonatkozhatnak akár a számítógép hardver elemeivel kapcsolatos műveletekre, akár a felhasználó igényinek kiszolgálására - következésképpen az operációs rendszernek egyfajta közvetítő szerepet is be kell töltenie (a felhasználó és a hardver között).
Az operációs rendszerek legfontosabb alapfeladatai a következők:
Kapcsolattartás a felhasználóval (felhasználói felület biztosítása, állományszervezés).
A számítógépet alkotó hardvereszközök különbözőségének „elfedése", kezelésének egységesítése. Ezt nevezik „virtuális gép koncepció"-nak, lényege az, hogy az operációs rendszer úgy viselkedik, hogy a felhasználó úgy érzékeli, mintha az összes számítógép egyforma lenne - azaz nem kell ismernie az általa használt hardver-eszközök működésének specifikumait.
Erőforrás-gazdálkodás. Természetes, hogy egy számítógépes rendszerben a rendelkezésre álló erőforrások (pl. a memória szabad rekeszei, a processzor „ideje", a perifériák állapota, stb.) folyamatos ellenőrzést igényel, hiszen ha pl. egyszerre két forrásból akarják ugyanazt az eszközt használni (mondjuk nyomtatási kérés érkezik a nyomtatóhoz), az hibás működéshez vezethet. Az operációs rendszer feladata az elérhető erőforrások nyilvántartása, illetve a hibamentes működéshez szükséges elosztása.
Állapot-felügyelet (rendszernaplók készítése, a felhasználó tájékoztatása a hibákról, lehetőség szerint automatikus hibakezelés, stb.).
Programkészítés támogatása. (Ezen feladat alapvető jellege vitatható. Ha azonban elfogadjuk azt a működési modellt, amely szerint az operációs rendszer az egyetlen „ab ovo" létező program egy számítógépen, akkor nyilvánvaló, hogy valamilyen módon lehetőséget kell biztosítani további programok létrehozására is. Ez lehet (mint ahogy a gyakorlatban az is) egy programfejlesztő környezet, de (szélsőséges esetben) lehet az operációs rendszer egy vagy több (önálló vagy sem - pl. a forráskód elkészítése valószínűleg csak egy egyszerű szövegszerkesztőt igényel) szolgáltatása is.)
Hálózati szolgáltatások. Szintén vitatható, hogy önálló feladatnak tekinthető-e, de a mai hálózat-centrikus informatikai modellben egy olyan komplex feladat, mint egy hálózati kommunikációs folyamat kiszolgálása, nem igazából illeszthető be egyik előző csoportba sem.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az operációs rendszer egy olyan programrendszer (nem egyetlen program, hiszen szerkezetileg több önálló, egy vagy több alapfeladat kiszolgálásában közreműködő komponensből tevődik össze), amely felügyeli a számítógép működését és biztosítja a szükséges kommunikációt a felhasználó és a hardver eszközök között.
Az operációs rendszert alkotó szolgáltatások közül azokat, amelyek a hardvereszközök kezelését végzik, az operációs rendszer „kernel"-jének (magyarul leginkább „rendszermag"- nak fordítják), a felhasználói felülettel kapcsolatos szolgáltatásokat pedig az operációs rendszer „shell"-jének (magyarul „burok" vagy „héj") nevezzük.
(A kernel és a shell különválasztásának létezik egy másik értelmezése is: ha nem a szolgáltatás igénylője (hardver vagy felhasználó), hanem a szolgáltatás és a rendszer működése közti összefüggés alapján csoportosítjuk a tevékenységeket. Ez esetben a rendszer működésének biztosítása szempontjából kritikus komponensek alkotják a kernelt, a „kevésbé fontos" (pl. meghibásodás esetén a rendszer működését nem (vagy csak kis mértékben) befolyásoló) komponensek pedig a shellt. Nyilvánvaló, hogy a kétfajta értelmezésben vannak átfedések, hiszen a számítógép alapvető hardver eszközeinek a kezelése (memória, processzor) mindkét esetben a kernel feladata, a felhasználói tevékenységek mindkét esetben a shellre tartoznak - a különbség leginkább a két réteg határán megjelenő szolgáltatások besorolásában van: míg a periféria-kezelő (pl. nyomtatás-vezérlő) komponensek az első esetben kernel, a másodikban shell szinten helyezkednek el.) Az operációs rendszerek feladatainál láthattuk, hogy számos feladata lehet ezeknek a programoknak, aligha meglepő hát, hogy operációs rendszerből nem csak egy létezik. (Igazság szerint a különböző operációs rendszerek számát valószínűleg csak becsülni lehet: az ismert (jelenleg is használt, vagy mára elavult, vagy csak fejlesztői célokkal készült, stb.) operációs rendszerek száma is legalább százas nagyságrendű.) Az operációs rendszerek csoportosítására számos szempont képzelhető el. A következőkben néhány fontosabb szempontot mutatunk be - az adott szempontnak megfelelő konkrét operációs rendszer feltüntetésével együtt. Természetesen ez a csoportosítás nem feltétlen teljes és (mint ahogy az néhány rendszer esetében látható is) az egyes rendszerek besorolása egy-egy csoportba (az esetek többségében) nem kizárólagos.
Operációs rendszer-kategóriák (példák)
1) Felhasználói felület szerint:
a) karakteres (UNIX, DOS)
b) grafikus (Apple Mac OS)
2) Felhasználók száma szerint
a) egy-felhasználós (BeOS )
b) több-felhasználós (Microsoft Windows XP)
i) hálózati (Novell Netware)
3) Folyamatkezelés szerint
a) kötegelt (Microsoft MS DOS)
b) multiprogramozott
i) valós idejű (BeOS, QNX)
ii) időosztásos (Multics, UNIX)
4) Hardver-architektúrák szerint
a) számítógép-ketegóriák
i) mainframe (SUN Solaris)
ii) szerver (Microsoft Windows 2000, Linux)
iii) személyi számítógép, munkaállomás (IBM OS/2 Warp)
iv) mikroszámítógép (Commodore 64)
v) kézi számítógép (PalmOS)
b) processzor-architektúrák szerint
i) CISC alapú (Linux, Microsoft Windows)
ii) RISC alapú (Hewlett-Packard HP-UX)
c) sínrendszer alapján
i) 16 bites (IBM PC DOS)
ii) 32 bites (Microsoft Windows XP)
iii) 64 bites (Macintosh OS X)
5) Jogállás szerint
a) szerzői jogvédelem alá tartozó (SCO OpenServer)
b) nyílt forráskódú (Linux)
6) „Történelmi" kategóriák
a) korai operációs rendszerek
b) UNIX-alapú rendszerek
i) UNIX verziók, POSIX-kompatibilis rendszerek
ii) Linux disztribúciók
c) Windows rendszerek
Az operációs rendszerek csoportosításának legtriviálisabb, ugyanakkor legkevésbé egyértelmű szempontokat meghatározó módszere lehet a felhasználói preferenciák szerint történő csoportosítás. Ide sorolhatók mindazok a szempontok, amelyek szerint a felhasználók döntenek az általuk használt operációs rendszer mellett: felület, kezelhetőség, megbízhatóság, gazdaságosság, támogatás, gyártó, stb. Ezen kategóriák közül csak az operációs rendszerek felhasználói felület szerinti csoportosítását ismertetjük, eszerint megkülönböztetünk karakteres és grafikus felületű rendszereket.
Karakteres felületű (CLI: Command Line Interface) rendszerek esetében a parancskiadás eszköze a billentyűzet, a számítógép számára az elvégzendő utasításokat egy általában zárt nyelvi struktúra (utasítás-készlet) kifejezéseinek a begépelésével lehet megadni.
A grafikus felületű (GUI: Graphics User Interface) rendszerek esetében a felhasználói műveletek kiválasztása valamilyen előre definiált grafikus szimbólumkészlet és egy pozícionáló eszköz együttes használatával lehetséges. Az előbbi csoportba tartozó operációs rendszerek szokás még parancsvezérelt, az utóbbiakat pedig eseményvezérelt rendszereknek is nevezni - ez esetben nem a felhasználói felület külalakja, hanem a felhasználói munkavégzést támogató eszközrendszer képezi a csoportosítás alapját. (A parancsvezérelt elnevezés egyértelmű, az eseményvezérelt elnevezés magyarázata pedig az, hogy a grafikus felületű rendszerekben a grafikus környezet változásait (a kijelölő eszköz - pl. az egér - elmozdítását vagy aktiválását (kattintás), vagy egy grafikus szimbólum kiválasztását) eseményeknek nevezik.)
Lényegesen egzaktabb kategorizálásra ad lehetőséget az operációs rendszert futtató számítógép hardver architektúrája alapján történő csoportosítás. Ilyen értelemben beszélhetünk a különböző számítógép-kategóriák (mainframe kategóriájú számítógépek, szerver számítógépek, személyi számítógépek (munkaállomások), kézi számítógépek, stb.) jellemző operációs rendszereiről, vagy a számítógép hardver felépítésének támogatásán alapuló kategorizálásról (processzor-architektúra szerint (CISC vagy RISC alapú rendszerek) egy- vagy többprocesszoros rendszerek, 16-32-64 bites rendszerek, stb.).
Az operációs rendszerek csoportosításának következő eszköze lehet az egyes rendszerek működésbeli sajátossága is. Ilyen értelemben vizsgálhatjuk az operációs rendszerben futó programok számát és együttműködésének módját, a rendszer által kiszolgálható felhasználók számát és az erőforrások megosztásának lehetőségeit, stb.
Az egy időben futtatható alkalmazások száma szerint megkülönböztetünk egyfolyamatos (mono-módú vagy kötegelt) és többfolyamatos (multitasking) rendszereket - a hangsúly ebben az esetben az egyidejűségen van: a kötegelt rendszerekben egy program futásának ideje alatt újabb program indítására nincs lehetőség, míg a multiprogramozott rendszerekben egyszerre (egymással párhuzamosan) több program is futtatható. (Azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Neumann-architektúrájú számítógépeken a műveletvégzés minden esetben szigorúan soros, így a multiprogramozott operációs rendszerek esetében is csak virtuális párhuzamosságról beszélhetünk - azaz a felhasználó számára úgy érzékelhető, mintha programjai egyszerre működnének, valójában azonban csak az egyes programrészek végrehajtása közötti gyors váltásokról van szó.)
A felhasználók száma szerint egy- és több-felhasználós rendszereket különböztethetünk meg aszerint, hogy az operációs rendszer rendelkezik-e olyan azonosítási szolgáltatással, amely lehetővé teszi a számítógéppel dolgozó felhasználók (és munkájuk) megkülönböztetését. Az egy-felhasználós („single user") rendszerekben semmilyen azonosítási rendszer nem működik, így nem eldönthető, hogy az adott számítógép egyes erőforrásaihoz ki és milyen jogokkal férhet hozzá. Egy több-felhasználós („multi-user") operációs rendszer esetében minden felhasználói tevékenység kiegészül az elvégző felhasználó azonosítójával és ilyen módon (megfelelő biztonsági rendszer kialakításával) az ugyanazon a számítógépen dolgozó felhasználók tevékenysége teljesen elkülöníthető egymástól. (A több-felhasználós rendszerek esetében célszerű további különbséget tenni aszerint, hogy a különböző felhasználók egyidejűleg kezelhetik-e a számítógépet - amennyiben igen, akkor hálózati operációs rendszerről (NOS: Networking Operating System) beszélünk.)
Az operációs rendszerek működésbeli jellemzői alapján történő csoportosításának következő szempontja az operációs rendszer válaszideje lehet. A több-folyamatos rendszereknél említettük, hogy csupán virtuális párhuzamosságról van szó, amely mögött alapvetően kétféle technikai megoldás képzelhető el. Az időosztásos elven működő („time sharing") operációs rendszerek esetében a rendszerben futó folyamatok között szétosztásra kerül a rendszer teljes működési ideje: minden folyamat kap egy „időszeletet", ennyi ideig használhatja a processzort („futhat"), majd át kell adnia a következő folyamat számára, és ez a tevékenység-sorozat mindaddig ismétlődik, míg minden program be nem fejeződik. A valósidejű (RTOS: Real Time OS) rendszerek esetében az egyes programok azonnal végrehajtódnak, így a futásuk eredménye („a válasz") is azonnal (vagy legalábbis emberi léptékkel mérve reális időn - legfeljebb néhány másodperc - belül) rendelkezésre áll. (Természetesen egy valós idejű rendszerben sincs lehetőség két tevékenység egyszerre történő végrehajtására, így amennyiben két program akar ugyanazon időpillanatban elindulni, az egyiknek meg kell várni a másik befejeződését - ebből viszont az is következik, hogy az ilyen rendszerek hatékony működésének feltétele a kis méretű (és ebből következően gyorsan végrehajtódó) programok alkalmazása. A valós idejű rendszereket jellemzően olyan helyzetekben alkalmaznak (többnyire felügyeleti szerepben) ahol az idő szerepe kritikus, mint pl. egészségügy, atomenergia, stb.) Dacára azonban a fentebb bemutatott sokszínűségnek, az operációs rendszerek eltérő működési módjuk és különböző megjelenésük ellenére is lényegében ugyanazokat a feladatokat látják el. Részleteiben nem mutatjuk be az operációs rendszerek valamennyi szolgáltatásának megvalósítási módszereit, a következőkben csak a felhasználói szempontból fontos alapfeladatok: a felhasználói felület kezelésének alapelvei és az állományszervezés bemutatására szorítkozunk.
Ahogy azt az operációs rendszerek csoportosításakor már láttuk, az operációs rendszer felülete (megjelenési módja, azaz amit a felhasználó „lát" az operációs rendszerből) alapvetően kétféle lehet: karakteres vagy grafikus.
A Microsoft és Bill Gates az elmúlt 25 évben ugyanolyan meghatározó tényezővé vált a számítástechnikában, mint korábban Hollerith vagy Neumann. A Windows (minden hibájával és számos kritikájával együtt is) töretlen sikere és elterjedtsége révén az egyik legismertebb operációs rendszer-család.
Az egyes verziók jellemzői
Windows 1.x - 2.x: nem tekinthető önálló operációs rendszernek (grafikus felület a DOS-hoz).
Windows 3.x: kooperatív multitasking (az időosztásos elv szerint párhuzamosan futó folyamatok az operációs rendszer felügyelete nélkül (saját hatáskörükben) döntenek az időszelet lejártakor a CPU átadásáról - aminek következtében, ha az aktuális (a CPU-t birtokló) alkalmazás lefagy, akkor nem tudja a CPU-t továbbadni, így az összes többi (egyébként még futásra képes) alkalmazás is várakozó állapba kerül, amit a felhasználó úgy érzékel, hogy valamennyi lefagyott...), 16 bites alkalmazások.
Win 3.11 (Windows for Workgroup): egyenrangú hálózatok (munkacsoport).
Windows NT: önálló operációs rendszer (saját kernel!), preemptív multitasking (a párhuzamosan futó folyamatok között a CPU kiosztása az operációs rendszer feladata), 32 bites alkalmazások, NTFS fájlrendszer, kliens-szerver hálózati architektúra (tartomány).
Windows 95/98/ME: FAT32 (nagyobb tárolókapacitás, hosszú fájlnevek használata), újratervezett felhasználói felület (Asztal, Tálca), fejlesztett multimédia-támogatás (DirectX), integrált Internet (amiért később az ún. „Antitröszt-per"-ben el is marasztalták a Microsoftot).
(Megjegyzés: a Win95 esetében megoszlanak a vélemények, hogy valódi operációs rendszerről beszélhetünk-e, vagy még mindig egy DOS kernel grafikus felületéről van szó...)
Windows 2000/XP: központosított hálózati nyilvántartási rendszer (LDAP alapú címtár: Active Directory), NTFS v5 (titkosító fájlrendszer (EFS), lemezkvóták, dinamikus kötetek).
Windows 2003: .NET integráció, csak szerver verziója van.
Windows 7, Windows 8., Windows 10.
Operációs rendszerek
Az operációs rendszer olyan szoftver, amely
- alapvetően szükséges a számítógép működtetéséhez
- a számítógép bekapcsolásától kikapcsolásáig fut
biztosítva a felhasználó számára a géppel történő kommunikációt (kezelőfelület)
felügyelve, irányítva (összehangolva) a részegységek és a programok működését
Az operációs rendszer a számítógép bekapcsolásakor önműködően elindul (ROM-ban található BIOS nevű program indítja el). Amennyiben egy számítógépen több operációs rendszer is van a rendszerbetöltő program (Boot Manager), lehetőséget biztosít az operációs rendszer kiválasztására és futtatására.
Az operációs rendszer feladatai
A gép hardverelemeinek kezelése, működtetése: Manapság a PC-khez rengetegféle hardverelem létezik. Az operációs rendszer feladata ezek kezelése, a felhasználó felé azonos szolgáltatási felület biztosítása.
Ehhez az operációs rendszerek vezérlőprogramokat vagy az eredeti angol driver szó pontos fordításával meghajtó-programoknak nevezett programokat használnak. Minden hardverhez létezik egy ilyen vezérlőprogram, amelyen keresztül az adott hardver működtethető. Az operációs rendszer ezeket a programokat használja a hardver működtetésére.
Alkalmazások futtatása: További fontos feladat, hogy az operációs rendszer tegye lehetővé más programok indítását, és futtatását. Az operációs rendszernek ki kell szolgálnia az alkalmazásokat, amelyeket a felhasználó futtatni kíván a gépen.
A feldolgozás ütemezése, az erőforrások megosztása:
Az operációs rendszer feladata a különböző alkalmazások között igazságosan elosztani a rendelkezésre álló erőforrásokat. A CPU esetében ez úgy néz ki, hogy a programok rövid időszeletekben egymás után futnak, majd amikor már mindegyik sorra került, akkor kezdik elölről a sort. Ezt a fajta, időosztásos technikával egyidejűleg több program futtatását nevezik idegen szóval multitaszkingnak, vagy magyarosabban többfeladatosságnak. A többfeladatos működés másik megoldása a több CPU alkalmazása, amely általában nagygépekben szokás.
Az adatok kezelése, átvitele: Ez a memóriakezelést jelenti. A memória és a háttértárak, illetve a hálózatba kötött gépek esetén a hálózat többi gépe közti adatcserét is ide sorolhatjuk.
Párbeszédes kapcsolattartás a felhasználóval: Rendkívül fontos, hogy az operációs rendszer biztosítson valamilyen lehetőséget a felhasználónak arra, hogy tudassa a rendszerrel, hogy mit akar csinálni. Azt a felületet, amit az operációs rendszer a felhasználóval való kapcsolattartásra fenntart, felhasználói felületnek nevezzük. A programok, adatok biztonságos tárolása: Az operációs rendszernek állománykezelési szolgáltatásokkal kell rendelkeznie, lehetővé téve állományok másolását, törlését, módosítását, a háttértár törlését, hiba ellenőrzését, és hasonló tevékenységeket.
Működési zavarok jelzése, kezelése: A számítógép használata során előadódhatnak hibahelyzetek. Ilyen lehet a háttértár sérüléséből eredő adathiba, de akár hibásan megírt program is, amely rossz esetben az egész számítógép lefagyását okozhatná, azonban egy stabil operációs rendszer esetében a többi program működésében nem volna szabad az ilyen hibáknak zavart okozniuk. Ezért az operációs rendszernek a legkülönfélébb hibák elhárítására fel kell készülnie. A hibáról a felhasználót tájékoztatja.
Hálózatok kezelése (távoli erőforrások, telefonos hálózati elérés használata, csatlakozás az internethez, elektronikus posta használata), az operációs rendszer megvédése a programhibáktól, az illetéktelen beavatkozásoktól.
Operációs rendszerek csoportosítási szempontjai
1. felhasználói felületnek alapján:
Ez lehet kétféle: szöveges, vagy grafikus felület.
Szöveges felhasználói felület: A számítógép képernyője szöveges üzemmódban működik. A felhasználónak a billentyűzeten begépelt parancsa, és az operációs rendszer arra adott szöveges válasza megjelenik a képernyőn. Amennyiben a kiadott parancs valamely program elindítását eredményezi, akkor a képernyőn annak a programnak a felhasználói felülete jelenhet meg, de a program befejeződése után ismét az operációs rendszer felhasználói felülete fog megjelenni. A régebbi operációs rendszerek használták ezt a módszert, de a mai, grafikus felhasználói felületet használó rendszerek is adnak általában lehetőséget az úgynevezett parancsoros üzemmódra, amikor egy szöveges felületen adhatunk parancsokat. Előnye az egyszerű megvalósítás, és az utasítások pontos megfogalmazásának lehetősége, azonban hátránya, hogy a parancsok pontos megadása fontos, és emiatt a parancsokat pontosan ismerni kell a használathoz.
Grafikus felhasználói felület: A képernyő grafikus üzemmódban van, billentyűzet is használható, de a tipikus beviteli eszköz az egér, amelyhez a képernyőn egy legtöbbször nyíl alakú mutató tartozik. A képernyőn látható objektumok fölé vitt egérmutatóval, az egér valamely gombjának lenyomásával lehet az operációs rendszernek utasításokat adni.
Előnye a könnyebb kezelhetőség, hátrány, hogy a grafikus megjelenítés nagyobb méretű programkódot és memóriahasználatot igényel, így lassabb a szöveges üzemmódnál.
2. A nagy különbség az operációs rendszerek között abban van, hogy képesek-e a felhasználókat egymástól megkülönböztetni vagy sem. Amelyik képes, azt többfelhasználós, amelyik nem, azt egyfelhasználós operációs rendszernek nevezzük. Az egyfelhasználós operációs rendszer számára csak felhasználó létezik, míg a többfelhasználós operációs rendszernél minden felhasználónak van egy azonosítója, és egy jelszava, amellyel azonosítania kell magát, és utána akár egyéni beállításokkal is dolgozhat a számítógépen, a többiektől elrejtett adatokat is tárolhat a gépen, vagy akár kommunikálhat is a többi felhasználóval.
Az operációs rendszerek csoportosítása:
1. Felhasználók száma szerint:
o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x
o több felhasználós pl. Linux, Win NT
2. Processzorkezelés szerint:
o egy feladatos (DOS)
o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)
3. A felhasználói felület szerint:
o szöveges (DOS, UNIX)
o grafikus (WINDOWS)
Néhány ismert op-rendszer:
A Windows 7 a Microsoft által fejlesztett operációs rendszer az otthoni és az üzleti felhasználóknak. A kiskereskedelmi megjelenés dátuma: 2009. október 22. A Microsoft 2007-ben jelentette be, hogy a Windows Vista utódjának megjelenését három év múlva tervezik, de a végső dátum csak a fejlesztés közben derült ki.
Elődjével ellentétben a Windows 7-et nem forradalmi újításnak, hanem a Vista továbbfejlesztésének szánták – a cél az volt, hogy a Vistával kompatibilis alkalmazásokkal és hardvereszközökkel a Windows 7 is kompatibilis legyen. A 2008-ban tartott bemutatók a multi touchra-ra, az újratervezett Windows Shell-re, az új gyorsindítás eszköztárra és az otthoni hálózatra, a HomeGroup-ra helyezték a hangsúlyt. Néhány alkalmazás, mely eddig be volt építve a Windowsba, már nem lesz integrálva, viszont elérhetőek lesznek külön programként a Windows Live keretében. Ezek például a Windows Movie Maker, vagy a Windows fotótár.
A linux a szabad szoftverek és a nyílt forrású programok egyik legismertebb operációs rendszere.
A „Linux” elnevezés szigorú értelemben véve a Linux-rendszermagot jelenti, amelyet Linus Torvalds kezdett el fejleszteni 1991-ben. A köznyelvben mégis gyakran a teljes Unix-szerű operációs rendszerre utalnak vele, amely a Linux-rendszermagra és az 1983-ban, Richard Matthew Stallman vezetésével indult projekt keretében született alapprogramokra épül. A Linux pontosabb neve ebben az értelemben GNU/Linux.
Egy-egy disztribúció olyan összeállítás, amely az alaprendszeren túl bizonyos szempontok alapján összeválogatott és testre szabott programokat tartalmaz.
A Linux a szerverek és személyi számítógépek mellett – elsősorban nyíltságának köszönhetően – megtalálható sok összetett elektronikus eszközben, így hálózati eszközökben (például routerek), hordozható eszközökben (például mobiltelefonok, okostelefonok, PDA-k, hordozható hanglejátszók, órák), háztartási gépekben, szórakoztató elektronikai berendezésekben (például asztali DVD-lejátszók, videojáték-konzolok, set-top-boxok) is. Bizonyos területeken (például webszerverek, szuperszámítógépek esetében) a legmeghatározóbb operációs rendszernek számít, ám az utóbbi években személyi számítógépekre (asztali gépek, hordozható gépek) is egyre szélesebb körben telepítenek valamilyen Linux disztribúciót. Az egyre szélesebb elterjedtség köszönhető részben az Ubuntunak, részben pedig a netbookok elterjedésének.
A macOS, 2016-ig OS X, korábban, 2012-ig Mac OS X az Apple 2001-ben megjelent és azóta folyamatosan továbbfejlesztett operációs rendszere, a korábbi, 1984-ben megjelent Mac OS tizedik (X.) főverziója. Szakítva a korábbi Mac OS-ek felépítésével, a tízes rendszert Unix alapokra helyezték és a forráskód nagy részét a Darwin Projekt keretein belül nyílttá tették. A klasszikus rendszerek alá írt programokat csak a Classic nevű emulátorban képes futtatni. A rendszer főbb változatai hagyományosan nagymacskákról kapták (kód)nevüket, melyek a 10.2-es verzió óta hivatalos névként is szolgálnak, a dobozon és marketing-ben is szerepelnek, a 10.9-es verziótól kaliforniai nevezetes helyek vették át a ragadozók helyét. Minden Mac OS X rendszernek van Server kiadása is, amely munkacsoport-kezelési lehetőséggel, hálózati és adminisztratív szolgáltatásokkal bővíti az asztali kiadást. A Server kiadás drágább, de legfrissebb verziója jár minden kiszolgálóhoz.
Operációs rendszerek
Az operációs rendszer olyan szoftver, amely
- alapvetően szükséges a számítógép működtetéséhez
- a számítógép bekapcsolásától kikapcsolásáig fut
biztosítva a felhasználó számára a géppel történő kommunikációt (kezelőfelület)
felügyelve, irányítva (összehangolva) a részegységek és a programok működését
Az operációs rendszer a számítógép bekapcsolásakor önműködően elindul (ROM-ban található BIOS nevű program indítja el). Amennyiben egy számítógépen több operációs rendszer is van a rendszerbetöltő program (Boot Manager), lehetőséget biztosít az operációs rendszer kiválasztására és futtatására.
Az operációs rendszer feladatai
A gép hardverelemeinek kezelése, működtetése: Manapság a PC-khez rengetegféle hardverelem létezik. Az operációs rendszer feladata ezek kezelése, a felhasználó felé azonos szolgáltatási felület biztosítása.
Ehhez az operációs rendszerek vezérlőprogramokat vagy az eredeti angol driver szó pontos fordításával meghajtó-programoknak nevezett programokat használnak. Minden hardverhez létezik egy ilyen vezérlőprogram, amelyen keresztül az adott hardver működtethető. Az operációs rendszer ezeket a programokat használja a hardver működtetésére.
Alkalmazások futtatása: További fontos feladat, hogy az operációs rendszer tegye lehetővé más programok indítását, és futtatását. Az operációs rendszernek ki kell szolgálnia az alkalmazásokat, amelyeket a felhasználó futtatni kíván a gépen.
A feldolgozás ütemezése, az erőforrások megosztása:
Az operációs rendszer feladata a különböző alkalmazások között igazságosan elosztani a rendelkezésre álló erőforrásokat. A CPU esetében ez úgy néz ki, hogy a programok rövid időszeletekben egymás után futnak, majd amikor már mindegyik sorra került, akkor kezdik elölről a sort. Ezt a fajta, időosztásos technikával egyidejűleg több program futtatását nevezik idegen szóval multitaszkingnak, vagy magyarosabban többfeladatosságnak. A többfeladatos működés másik megoldása a több CPU alkalmazása, amely általában nagygépekben szokás.
Az adatok kezelése, átvitele: Ez a memóriakezelést jelenti. A memória és a háttértárak, illetve a hálózatba kötött gépek esetén a hálózat többi gépe közti adatcserét is ide sorolhatjuk.
Párbeszédes kapcsolattartás a felhasználóval: Rendkívül fontos, hogy az operációs rendszer biztosítson valamilyen lehetőséget a felhasználónak arra, hogy tudassa a rendszerrel, hogy mit akar csinálni. Azt a felületet, amit az operációs rendszer a felhasználóval való kapcsolattartásra fenntart, felhasználói felületnek nevezzük. A programok, adatok biztonságos tárolása: Az operációs rendszernek állománykezelési szolgáltatásokkal kell rendelkeznie, lehetővé téve állományok másolását, törlését, módosítását, a háttértár törlését, hiba ellenőrzését, és hasonló tevékenységeket.
Működési zavarok jelzése, kezelése: A számítógép használata során előadódhatnak hibahelyzetek. Ilyen lehet a háttértár sérüléséből eredő adathiba, de akár hibásan megírt program is, amely rossz esetben az egész számítógép lefagyását okozhatná, azonban egy stabil operációs rendszer esetében a többi program működésében nem volna szabad az ilyen hibáknak zavart okozniuk. Ezért az operációs rendszernek a legkülönfélébb hibák elhárítására fel kell készülnie. A hibáról a felhasználót tájékoztatja.
Hálózatok kezelése (távoli erőforrások, telefonos hálózati elérés használata, csatlakozás az internethez, elektronikus posta használata), az operációs rendszer megvédése a programhibáktól, az illetéktelen beavatkozásoktól.
Operációs rendszerek csoportosítási szempontjai
1. felhasználói felületnek alapján:
Ez lehet kétféle: szöveges, vagy grafikus felület.
Szöveges felhasználói felület: A számítógép képernyője szöveges üzemmódban működik. A felhasználónak a billentyűzeten begépelt parancsa, és az operációs rendszer arra adott szöveges válasza megjelenik a képernyőn. Amennyiben a kiadott parancs valamely program elindítását eredményezi, akkor a képernyőn annak a programnak a felhasználói felülete jelenhet meg, de a program befejeződése után ismét az operációs rendszer felhasználói felülete fog megjelenni. A régebbi operációs rendszerek használták ezt a módszert, de a mai, grafikus felhasználói felületet használó rendszerek is adnak általában lehetőséget az úgynevezett parancsoros üzemmódra, amikor egy szöveges felületen adhatunk parancsokat. Előnye az egyszerű megvalósítás, és az utasítások pontos megfogalmazásának lehetősége, azonban hátránya, hogy a parancsok pontos megadása fontos, és emiatt a parancsokat pontosan ismerni kell a használathoz.
Grafikus felhasználói felület: A képernyő grafikus üzemmódban van, billentyűzet is használható, de a tipikus beviteli eszköz az egér, amelyhez a képernyőn egy legtöbbször nyíl alakú mutató tartozik. A képernyőn látható objektumok fölé vitt egérmutatóval, az egér valamely gombjának lenyomásával lehet az operációs rendszernek utasításokat adni.
Előnye a könnyebb kezelhetőség, hátrány, hogy a grafikus megjelenítés nagyobb méretű programkódot és memóriahasználatot igényel, így lassabb a szöveges üzemmódnál.
2. A nagy különbség az operációs rendszerek között abban van, hogy képesek-e a felhasználókat egymástól megkülönböztetni vagy sem. Amelyik képes, azt többfelhasználós, amelyik nem, azt egyfelhasználós operációs rendszernek nevezzük. Az egyfelhasználós operációs rendszer számára csak felhasználó létezik, míg a többfelhasználós operációs rendszernél minden felhasználónak van egy azonosítója, és egy jelszava, amellyel azonosítania kell magát, és utána akár egyéni beállításokkal is dolgozhat a számítógépen, a többiektől elrejtett adatokat is tárolhat a gépen, vagy akár kommunikálhat is a többi felhasználóval.
Az operációs rendszerek csoportosítása:
1. Felhasználók száma szerint:
o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x
o több felhasználós pl. Linux, Win NT
2. Processzorkezelés szerint:
o egy feladatos (DOS)
o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)
3. A felhasználói felület szerint:
o szöveges (DOS, UNIX)
o grafikus (WINDOWS)
Néhány ismert op-rendszer:
A Windows 7 a Microsoft által fejlesztett operációs rendszer az otthoni és az üzleti felhasználóknak. A kiskereskedelmi megjelenés dátuma: 2009. október 22. A Microsoft 2007-ben jelentette be, hogy a Windows Vista utódjának megjelenését három év múlva tervezik, de a végső dátum csak a fejlesztés közben derült ki.
Elődjével ellentétben a Windows 7-et nem forradalmi újításnak, hanem a Vista továbbfejlesztésének szánták – a cél az volt, hogy a Vistával kompatibilis alkalmazásokkal és hardvereszközökkel a Windows 7 is kompatibilis legyen. A 2008-ban tartott bemutatók a multi touchra-ra, az újratervezett Windows Shell-re, az új gyorsindítás eszköztárra és az otthoni hálózatra, a HomeGroup-ra helyezték a hangsúlyt. Néhány alkalmazás, mely eddig be volt építve a Windowsba, már nem lesz integrálva, viszont elérhetőek lesznek külön programként a Windows Live keretében. Ezek például a Windows Movie Maker, vagy a Windows fotótár.
A linux a szabad szoftverek és a nyílt forrású programok egyik legismertebb operációs rendszere.
A „Linux” elnevezés szigorú értelemben véve a Linux-rendszermagot jelenti, amelyet Linus Torvalds kezdett el fejleszteni 1991-ben. A köznyelvben mégis gyakran a teljes Unix-szerű operációs rendszerre utalnak vele, amely a Linux-rendszermagra és az 1983-ban, Richard Matthew Stallman vezetésével indult projekt keretében született alapprogramokra épül. A Linux pontosabb neve ebben az értelemben GNU/Linux.
Egy-egy disztribúció olyan összeállítás, amely az alaprendszeren túl bizonyos szempontok alapján összeválogatott és testre szabott programokat tartalmaz.
A Linux a szerverek és személyi számítógépek mellett – elsősorban nyíltságának köszönhetően – megtalálható sok összetett elektronikus eszközben, így hálózati eszközökben (például routerek), hordozható eszközökben (például mobiltelefonok, okostelefonok, PDA-k, hordozható hanglejátszók, órák), háztartási gépekben, szórakoztató elektronikai berendezésekben (például asztali DVD-lejátszók, videojáték-konzolok, set-top-boxok) is. Bizonyos területeken (például webszerverek, szuperszámítógépek esetében) a legmeghatározóbb operációs rendszernek számít, ám az utóbbi években személyi számítógépekre (asztali gépek, hordozható gépek) is egyre szélesebb körben telepítenek valamilyen Linux disztribúciót. Az egyre szélesebb elterjedtség köszönhető részben az Ubuntunak, részben pedig a netbookok elterjedésének.
A macOS, 2016-ig OS X, korábban, 2012-ig Mac OS X az Apple 2001-ben megjelent és azóta folyamatosan továbbfejlesztett operációs rendszere, a korábbi, 1984-ben megjelent Mac OS tizedik (X.) főverziója. Szakítva a korábbi Mac OS-ek felépítésével, a tízes rendszert Unix alapokra helyezték és a forráskód nagy részét a Darwin Projekt keretein belül nyílttá tették. A klasszikus rendszerek alá írt programokat csak a Classic nevű emulátorban képes futtatni. A rendszer főbb változatai hagyományosan nagymacskákról kapták (kód)nevüket, melyek a 10.2-es verzió óta hivatalos névként is szolgálnak, a dobozon és marketing-ben is szerepelnek, a 10.9-es verziótól kaliforniai nevezetes helyek vették át a ragadozók helyét. Minden Mac OS X rendszernek van Server kiadása is, amely munkacsoport-kezelési lehetőséggel, hálózati és adminisztratív szolgáltatásokkal bővíti az asztali kiadást. A Server kiadás drágább, de legfrissebb verziója jár minden kiszolgálóhoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése