A partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, annak általában legalább egy formázott (azaz fájlrendszert tartalmazó) partíciót kell tartalmaznia, bár vannak alkalmazások (pl. adatbáziskezelők), melyek fájlrendszer nélküli lemezek/partíciók használatára is képesek
A számítógépes adattárolás során a merevlemezzel kapcsolatban, a négy legnépszerűbb művelet, ami szóba kerül. A merevlemez partícionálása, a formázás, a biztonsági mentés, és a merevlemez klónozása. Ebben a cikksorozatban ezeket fogjuk sorra venni, a mostani első cikkben a partícionálással, és a formázással fogunk foglalkozni.
Amikor a számítógépedbe egy új merevlemezt építesz, vagy újra telepíted az operációs rendszert, akkor találkozhatsz a partíció, illetve a partícionálás, és a formázás fogalmával.
Mit jelent a partícionálás?
A partícionálás során, egy speciális, többnyire az operációs rendszert telepítő fájlban elhelyezett programrész segítségével, a merevlemezt egy vagy több részre, azaz partícióra osztjuk fel. Egy merevlemezen, partícionálással akár több logikai meghajtó is létrehozható. Ezek a partíciók, bár fizikailag ugyanazon a lemezen foglalnak helyet, az operációs rendszer mégis külön meghajtónak látja őket, és így is kezeli.
Windows lemez kezelés, itt is van lehetőség a meghajtó formázására
Alapértelmezésben azonban egy Windows telepítésnél, többnyire egy lemezen, egy a felhasználó által kezelhető elsődleges partíció kerül kialakításra. Ez mellett létrehozhatunk további logikai partíciókat is. Bizonyos határok között logikai partíció a formázás, illetve a rendszer telepítése után is létrehozható. Erre a célra készült speciális programokkal, azonban ez nem tanácsos mert könnyen adatvesztést okozhat.
Ha körültekintően szeretnénk eljárni, akkor az operációs rendszer telepítése előtt, hozzunk létre a merevlemezen kettő, egy elsődleges és egy logikai partíciót. A partícionálás során a program automatikusan létrehoz egy vagy két rejtett partíciót is. Ide például a rendszer helyreállításához szükséges adatok kerülnek. Ezek a rajtett partíciók a felhasználók számára nem láthatók, például a fájlkezelőben, és betű jelzést sem kapnak.
Egy partíció egyetlen fájlrendszer adatait képes tárolni, ezért ha több fájlrendszert szeretnénk, mindenképpen particionálnunk kell a merevlemezt. Több oka is lehet különböző fájlrendszerek használatának: egyrészt különböző operációs rendszerek használata, másrészt ha kisebb logikai egységekre akarjuk bontani a merevlemezünket. Ez utóbbinak az a veszélye, hogy mivel egy partíció méretét előre meg kell adni, előfordulhat, hogy egy partíciónk betelik, míg némelyik szinte teljesen kihasználatlan. Egyes rendszerek képesek a partícióikat átméretezni (általában csak növelni). Személyi számítógépeken (PC) a rendszertöltés (boot) folyamatának részeként a BIOS betölti a merevlemez fő rendszertöltő rekordját (Master Boot Record, MBR), innen folytatódik az operációs rendszer betöltése. A fő rendszertöltő rekordban legfeljebb négy partíció adatainak tárolására van hely, ezért a merevlemez legfeljebb négy ún. elsődleges partíciót tartalmazhat. Particionáláskor meg lehet adni az aktív (boot) partíciót, ami MS-DOS és Windows rendszereken rendszerint az első elsődleges partíció, hogy a rendszer az mbr hagyományos boot loaderével bootolásra képes legyen. A mai boot loaderek/managerek már nem az aktív partíció jelzését használják a bootolandó partíció kiválasztására, hanem lehetővé teszik, hogy azt a kezelő válassza ki a bootolás előtt.
A partíciók típusai
Partíciótípusok: elsődleges, kiterjesztett és logikai partíciók (Windowsban használatos meghajtójelekkel)
Elsődleges (primary) partíció
A fő rendszertöltő rekordban lévő fő partíciós táblában (Master Partition Table) elhelyezkedő partíciók. Egyes operációs rendszerek igénylik, hogy első (rendszer-) partíciójuk elsődleges legyen, ilyenek például az MS-DOS, Windows és a Minix. Más operációs rendszerek nem szabják ezt meg, ilyen például a Linux. A merevlemezen legfeljebb 4 elsődleges partíció lehet. A rendszerindításra kijelölt partíciót aktív partíciónak nevezzük.
Kiterjesztett (extended) partíció
Mivel a legfeljebb négy partíció hamar kevésnek bizonyult és a fő rendszertöltő rekordban nem volt több hely, szükségessé vált a probléma megkerülése. A kiterjesztett partíció egy olyan elsődleges partíció, amely nem fájlrendszert, hanem egy második partíciós táblát tartalmaz, így lehetővé válik több partíció használata. Az első partíciós táblában egyetlen kiterjesztett partíció lehet, a többinek elsődlegesnek kell lennie.
Logikai (logical) partíció
A kiterjesztett partícióban található partíciós táblában felsorolt partíció.
Particionáló programok
A legtöbb operációs rendszeren az "fdisk" nevű program használható a merevlemez particionálására, Linuxon más partícionáló programok is vannak: cfdisk, sfdisk, parted.
A cfdisk program
Szükség lehet arra, hogy egy már partíciókat tartalmazó merevlemez partíciós tábláját megváltoztassuk, anélkül, hogy ezzel adatvesztést okoznánk. Erre a célra használható Windows rendszereken a Partition Magic vagy az EaseUS-nak a Partition Master nevű programja, Unix rendszereken a parted nevű program, melynek léteznek grafikus frontendjei, például a qtparted.
A formázás.
A formázással kialakítjuk a létrehozott partíción az adattároláshoz szükséges struktúrát. Ekkor a program a merevlemez mágnesezhető felületén, koncentrikus körök formájában létrehozza a sávokat. Egy napjainkban használatos merevlemez több 100 000 sávot is tartalmaz. Ez pedig már egy sáv méretét tekintve a nanométeres tartományba esik. 1 mm = 1000000 nm.
Majd a sávokat szektorokra osztja, egy ilyen szektor mérete 512 bájt méretű. Mivel a sávok a lemez közepe felé haladva egyre rövidebbek, a szektor mérete viszont fix, így ezek a belső rövidebb sávok kevesebb szektort tartalmaznak.
A merelemez partícionálással, és formázással kialakítot struktúrája.
Merevlemezek esetén ez az 512 bájt méretű szektor a legkisebb címezhető egység. Mivel az operációs rendszer ezt csak speciális beállítások mellett tudná kezelni, ezért összefűz több ilyen szektort, amit Clusternek vagy magyarul fürtnek nevezünk, és így kezeli a meghajtókat.
A cluster mérete a formázás során kerül meghatározásra. Értéke függ a használt operációs rendszertől, a partíció méretétől, és a használt fájl rendszertől. FAT32, NTFS A napjainkban használt merevlemezek cluster mérete 2-64 KB között. Az NTFS fájl rendszer például 2GB partíció méret felett 8 szektort fűz egy clusterbe ami 4KB-os csoportokat jelent.
Egy fájl tulajdonság lapja
Ha megnézed a gépeden egy tárolt fájl tulajdonságait, megtalálod a tényleges fájlméretet és a lemezen elfoglalt helyet. A lemezen elfoglalt hely általában 4KB többszöröse. A képen látható fájl tényleges mérete 101KB viszont a lemezen elfoglalt terület 128KB Ez éppen 32db 4KB méretű Cluster. És ha megnézed a bájt méretét 131072 bájt az pontosan 256db 512bájt méretű szektor.
Formázásnak két külön típusa létezik. Az egyik az alacsony szintű formázás, (Low Level Formatting) ez a gyártás során történik. Ilyenkor írják fel a merevlemezre a különböző például hibajavításhoz szükséges ECC bájtokat. Ezt a műveletet a mai merevlemezeknél nem lehet, és nem is szabad végrehajtani. 15-20 évvel ezelőtt még léteztek olyan alaplapok, aminek a BIOS menüje tartalmazta a Low Level Formatting opciót.
A másik a magas szintű formázás (High Level Formatting). Ezzel alakítjuk ki a tároló felületen az adatok részére biztosított helyet. És ilyenkor történik meg a partíció véglegesítése, valamint határozódik meg a cluster mérete. A fájlrendszerhez szükséges információk is ilyenkor kerülnek felírásra.
A számítógépes adattárolás során a merevlemezzel kapcsolatban, a négy legnépszerűbb művelet, ami szóba kerül. A merevlemez partícionálása, a formázás, a biztonsági mentés, és a merevlemez klónozása. Ebben a cikksorozatban ezeket fogjuk sorra venni, a mostani első cikkben a partícionálással, és a formázással fogunk foglalkozni.
Amikor a számítógépedbe egy új merevlemezt építesz, vagy újra telepíted az operációs rendszert, akkor találkozhatsz a partíció, illetve a partícionálás, és a formázás fogalmával.
Mit jelent a partícionálás?
A partícionálás során, egy speciális, többnyire az operációs rendszert telepítő fájlban elhelyezett programrész segítségével, a merevlemezt egy vagy több részre, azaz partícióra osztjuk fel. Egy merevlemezen, partícionálással akár több logikai meghajtó is létrehozható. Ezek a partíciók, bár fizikailag ugyanazon a lemezen foglalnak helyet, az operációs rendszer mégis külön meghajtónak látja őket, és így is kezeli.
Windows lemez kezelés, itt is van lehetőség a meghajtó formázására
Alapértelmezésben azonban egy Windows telepítésnél, többnyire egy lemezen, egy a felhasználó által kezelhető elsődleges partíció kerül kialakításra. Ez mellett létrehozhatunk további logikai partíciókat is. Bizonyos határok között logikai partíció a formázás, illetve a rendszer telepítése után is létrehozható. Erre a célra készült speciális programokkal, azonban ez nem tanácsos mert könnyen adatvesztést okozhat.
Ha körültekintően szeretnénk eljárni, akkor az operációs rendszer telepítése előtt, hozzunk létre a merevlemezen kettő, egy elsődleges és egy logikai partíciót. A partícionálás során a program automatikusan létrehoz egy vagy két rejtett partíciót is. Ide például a rendszer helyreállításához szükséges adatok kerülnek. Ezek a rajtett partíciók a felhasználók számára nem láthatók, például a fájlkezelőben, és betű jelzést sem kapnak.
Egy partíció egyetlen fájlrendszer adatait képes tárolni, ezért ha több fájlrendszert szeretnénk, mindenképpen particionálnunk kell a merevlemezt. Több oka is lehet különböző fájlrendszerek használatának: egyrészt különböző operációs rendszerek használata, másrészt ha kisebb logikai egységekre akarjuk bontani a merevlemezünket. Ez utóbbinak az a veszélye, hogy mivel egy partíció méretét előre meg kell adni, előfordulhat, hogy egy partíciónk betelik, míg némelyik szinte teljesen kihasználatlan. Egyes rendszerek képesek a partícióikat átméretezni (általában csak növelni). Személyi számítógépeken (PC) a rendszertöltés (boot) folyamatának részeként a BIOS betölti a merevlemez fő rendszertöltő rekordját (Master Boot Record, MBR), innen folytatódik az operációs rendszer betöltése. A fő rendszertöltő rekordban legfeljebb négy partíció adatainak tárolására van hely, ezért a merevlemez legfeljebb négy ún. elsődleges partíciót tartalmazhat. Particionáláskor meg lehet adni az aktív (boot) partíciót, ami MS-DOS és Windows rendszereken rendszerint az első elsődleges partíció, hogy a rendszer az mbr hagyományos boot loaderével bootolásra képes legyen. A mai boot loaderek/managerek már nem az aktív partíció jelzését használják a bootolandó partíció kiválasztására, hanem lehetővé teszik, hogy azt a kezelő válassza ki a bootolás előtt.
A partíciók típusai
Partíciótípusok: elsődleges, kiterjesztett és logikai partíciók (Windowsban használatos meghajtójelekkel)
Elsődleges (primary) partíció
A fő rendszertöltő rekordban lévő fő partíciós táblában (Master Partition Table) elhelyezkedő partíciók. Egyes operációs rendszerek igénylik, hogy első (rendszer-) partíciójuk elsődleges legyen, ilyenek például az MS-DOS, Windows és a Minix. Más operációs rendszerek nem szabják ezt meg, ilyen például a Linux. A merevlemezen legfeljebb 4 elsődleges partíció lehet. A rendszerindításra kijelölt partíciót aktív partíciónak nevezzük.
Kiterjesztett (extended) partíció
Mivel a legfeljebb négy partíció hamar kevésnek bizonyult és a fő rendszertöltő rekordban nem volt több hely, szükségessé vált a probléma megkerülése. A kiterjesztett partíció egy olyan elsődleges partíció, amely nem fájlrendszert, hanem egy második partíciós táblát tartalmaz, így lehetővé válik több partíció használata. Az első partíciós táblában egyetlen kiterjesztett partíció lehet, a többinek elsődlegesnek kell lennie.
Logikai (logical) partíció
A kiterjesztett partícióban található partíciós táblában felsorolt partíció.
Particionáló programok
A legtöbb operációs rendszeren az "fdisk" nevű program használható a merevlemez particionálására, Linuxon más partícionáló programok is vannak: cfdisk, sfdisk, parted.
A cfdisk program
Szükség lehet arra, hogy egy már partíciókat tartalmazó merevlemez partíciós tábláját megváltoztassuk, anélkül, hogy ezzel adatvesztést okoznánk. Erre a célra használható Windows rendszereken a Partition Magic vagy az EaseUS-nak a Partition Master nevű programja, Unix rendszereken a parted nevű program, melynek léteznek grafikus frontendjei, például a qtparted.
A formázás.
A formázással kialakítjuk a létrehozott partíción az adattároláshoz szükséges struktúrát. Ekkor a program a merevlemez mágnesezhető felületén, koncentrikus körök formájában létrehozza a sávokat. Egy napjainkban használatos merevlemez több 100 000 sávot is tartalmaz. Ez pedig már egy sáv méretét tekintve a nanométeres tartományba esik. 1 mm = 1000000 nm.
Majd a sávokat szektorokra osztja, egy ilyen szektor mérete 512 bájt méretű. Mivel a sávok a lemez közepe felé haladva egyre rövidebbek, a szektor mérete viszont fix, így ezek a belső rövidebb sávok kevesebb szektort tartalmaznak.
A merelemez partícionálással, és formázással kialakítot struktúrája.
Merevlemezek esetén ez az 512 bájt méretű szektor a legkisebb címezhető egység. Mivel az operációs rendszer ezt csak speciális beállítások mellett tudná kezelni, ezért összefűz több ilyen szektort, amit Clusternek vagy magyarul fürtnek nevezünk, és így kezeli a meghajtókat.
A cluster mérete a formázás során kerül meghatározásra. Értéke függ a használt operációs rendszertől, a partíció méretétől, és a használt fájl rendszertől. FAT32, NTFS A napjainkban használt merevlemezek cluster mérete 2-64 KB között. Az NTFS fájl rendszer például 2GB partíció méret felett 8 szektort fűz egy clusterbe ami 4KB-os csoportokat jelent.
Egy fájl tulajdonság lapja
Ha megnézed a gépeden egy tárolt fájl tulajdonságait, megtalálod a tényleges fájlméretet és a lemezen elfoglalt helyet. A lemezen elfoglalt hely általában 4KB többszöröse. A képen látható fájl tényleges mérete 101KB viszont a lemezen elfoglalt terület 128KB Ez éppen 32db 4KB méretű Cluster. És ha megnézed a bájt méretét 131072 bájt az pontosan 256db 512bájt méretű szektor.
Formázásnak két külön típusa létezik. Az egyik az alacsony szintű formázás, (Low Level Formatting) ez a gyártás során történik. Ilyenkor írják fel a merevlemezre a különböző például hibajavításhoz szükséges ECC bájtokat. Ezt a műveletet a mai merevlemezeknél nem lehet, és nem is szabad végrehajtani. 15-20 évvel ezelőtt még léteztek olyan alaplapok, aminek a BIOS menüje tartalmazta a Low Level Formatting opciót.
A másik a magas szintű formázás (High Level Formatting). Ezzel alakítjuk ki a tároló felületen az adatok részére biztosított helyet. És ilyenkor történik meg a partíció véglegesítése, valamint határozódik meg a cluster mérete. A fájlrendszerhez szükséges információk is ilyenkor kerülnek felírásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése