2020. június 13., szombat

A legeltetés ódiuma

Egyre gyakrabban hallunk hírt arről, hogy a gyerek megöli a szülőt. Az engedékeny nevelés egy olyan generációt hozott létre, melyből teljesen hiányzik az együttérzés, az empátia, a tolerancia és általában minden emocionális érzékenység. Nem az a jó szülő aki mindent megenged a gyerekének, de ezt hiába mondom évtizedek óta szinte alig alkalmaznak büntetést és megszorításokat, vagy fegyelmezést a szülők. A sorsára hagyott gyerek elvész a világban és egy torzult deviáns személyiséggé növi ki magát. Ez a jelenség sajnos világméretű az eredménye közismert. A legkönyebb nem nevelni mindent megengedni csak legeltetni. Téves felfogás az, hogy a szülőnek igyekeznie kell gyermeke legjobb barátjának lenni, ebbe a képbe viszont nehezen fér bele a tiltás és a fegyelmezés. Hibás következtetés az hogy a jó szülők azok, akik felhagynak a felnőtthöz méltó, érett viselkedéssel, ehelyett megpróbálnak azonosulni a tinédzserek sokszor felelőtlen életfelfogásával. Szerintem ez a folyamat az oka az egyre szaporodó iskolai és családi atrocitásoknak. Az engedékenység gyerekkorban egy csalódott felnőttet fog eredményezni, aki semmibe veszi a társadalmi együttélés szabályait. A következménye egy olyan ablak amin rács van, mert a társadalom kiveti magában az antiszociális elemeket, ez a rács lehet börtön is és elmegyógyintézet is. Értsék meg végre, hogy ha egy gyereknek nemet mondunk, azzal nem bántjuk őt, hanem tereljük a helyes értékrend  felé. Korlátok nélkül, túl hamar kiégnek a fiatalok és egy enervált csalódott, életunt suicid zombit kapnak. Könyebb megcsinálni, mint embert nevelni belőle, A lusta szülő felelőtlen módon mindent ráhagy a gyerekre és kényelemből ne szabja meg nem tereli határok között a viselkedést. A négyosztályos dédnagyszüleink tudták hogyan és mire kell nevelni a gyereküket, a mai diplomások nem tudják? Szeretettel, de okosan és következetesen, ha kell szigorral kell korlátok közzé szorítani a felelőtlen kiscsikót. Ha a szülő nem ért egyet a gyermekével, akkor már nem jó anyuka? Az én gyerekkoromban nem ismertük a nem szót, az akarom szót, a kell szót, csak igen anyukám megcsináljuk, mert visszabeszélni nem lehetett, a nagyszülőket is nagyon tiszteltük és arra neveltek, hogy ahol tudunk segitsük nekik. A szélsőséges szigor ép úgy rossz utakra viszi a gyereket, mint a túlzott engedékenység.  A szülő ássa meg a gyermeke sírját. Neki köszönheti hogy börtönben végzi. Ne feledjük a Tanár tanít a szülő nevel. Úgy kerülnek egyes gyerekek az oktatás rendszerébe, hogy nem szocializálódtak. Nem sérült a mi lelkünk sem azzal, hogy szeretni és tisztelni megtanítottak bennünket. De ne általánosítsunk, mert akadnak még normális családok is, de kétségtelen, hogy elszaporodtak a liberális elvek a gyermeknevelésben is. Pontosan erről van szó: a gyermekének mindig mindent megadó és megengedő, soha követelményt nem támasztó szülők becsapják a gyerekeiket, mert az élet szerencsére nem úgy működik, ahogy azt egy tudatlan gyerek elképzeli. A munkára nevelés, az életre nevelés gyerekkorban történik és később már nem módosítható a rossz beidegződés.  A televizitó az internet és a mobiltelefon korlátozása segít megóvni a rossz példáktól a gyereket. A gyerek kicsi de nem ostoba, ha elmagyarázzuk neki mit miét korlátozunk megérti. Meséljünk saját hibáilról, abból tanulnak majd. Ha anya drogozik és bagózik, az apa tetovált alkoholista bűnöző, akkor a gyereknek egy bagós drogos tetovált alkoholista bűnözővé kell válnia?  Nem hiszem. Korán el kell hinteni a magot, hogy felnőtt korban gyümölcsöt hozzon.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése