A felgyülemlett iskolai feladatok, az online tanulásra való nehézkes átállás és a járvány okozta további stressz miatt a tanulók körében különösen gyakori lett a kiégés. A kiégéssel az a probléma, hogy nem mindenki ismeri fel magában, ez alól a diákok sem képeznek kivételt. A lakótársaink, családtagjaink, barátaink azt mondhatják, hogy az elmúlt időszakban rosszindulatúak voltunk, esetleg hirtelen haragúak. Ilyenkor jobb, ha figyelünk ezekre az emberekre, mert előfordulhat, hogy tényleg problémával állunk szemben. A diákoknál is általános kiégési tünet az, ha úgy érzi a diák, hogy nem tud lépést tartani a teendőkkel, túl sok a feladat, túl sok a tennivaló, túl sok a vizsga, és az előadás is. Ráadásul a kiégés elszívja minden energiánkat, ami miatt cinikusak és motiválatlanok lehetünk. Semmihez sem tud hozzákezdeni a tanuló, mert úgy gondolja, hogy rengeteg a tennivaló, és bármit is tesz, az nem lesz elég. Az állandó kimerültség és fáradtság alvászavart és szorongást okoz. Néhány embernél ez másodlagos fizikai problémákhoz, például fejfájáshoz, hátfájáshoz és mozgásszervi fájdalomhoz vezethet. Természetesen ez az érzelmi és fizikai megterhelés az otthoni életre is átterjedhet, és szokatlanul alacsony vérmérsékletűvé és ingerlékenysé válhat a diák. Konfliktusba kerül a szülőkkel, a tanárokkal, az osztálytársakkal. A mai diákéletnek számos olyan aspektusa van, különösen a járvány idején, ami stressz forrása lehet. Első sorban a túlterheltség az, ami igazán hat a diákokra, hiszen egy vizsgára nagyobb mennyiségű tanulmányi munkát kell elvégezni, ami bizony elég nagy stresszforrás, különösen akkor, ha mindenképpen el akar érni a tanuló egy fokozatot. Előfordulhat az is, hogy a diák a tanulás miatt feláldozza a magánéletét, azért, hogy felzárkózzon, sokáig ébren marad, lemondja a közös programokat. Kevesebb idő jut kikapcsolódásra szórakozásra. Feláldozzák a családdal töltött időt, a testmozgást, az egészségügyi ellátást azért, hogy tanuljanak. Ha ez nem változik meg, úgy azt láthatjuk, hogy a diákok teljesen kiégnek. A mostani válságos helyzetben sok diáknak kell megküzdenie szociális problémákkal is, ami további károkat okozhat. Akár a diákszállások hiánya, akár a lakbérek megemelkedése, esetleg egy rossz minőségű kollégiumi szállás mind vezethez kiégéshez. A különböző pénzügyi stresszek pedig a diákokat sem kerülik el, legyen szó lakhatásról, ösztöndíjról, tandíj fizetésről. A koronavírus-járvány hirtelen változást hozott az online tanulás terén is ami szintén stressz forrásaként jelent meg. Normális időkben még mindig elég sok az önmotivált tanuló, de a COVID-19 miatt kevesebb lett a személyes interakció. Egyes tanulók emiatt elszigeteltnek érzik magukat. Ha minden a paraván mögött zajlik, olyan érzése lehet a diáknak, mintha senki sem támogatná őt a tanulásban. A hallgatók nem látják az egyetemeken azt a több ezer embert, akik a kulisszák mögött dolgoztak a tanulók jólétének támogatásán. A megoldás, az lenne, ha törekednénk arra, hogy rendszeresen szünetet tartsunk, gyakrabban pihenjünk, persze kell egy kis kikapcsolódás is, de ez nem mehet az alvás rovására. Fontos hogy a kikapcsolódás ne szenvedélybetegséggel (játék internet, mobilfüggőség) történjen. A pályaválasztás is nagy stresszel járhat a végzős diákok számára a mostani időszak különösen stresszes, hiszen hamarosan kiderül, hogy hol tudják folytatni tanulmányaikat, illetve most kell dönteniük a jövőjükről. Éppen ezért fontos, hogy a pályaválasztás alatt is kellő támogatást kapjanak, hiszen ez is nagyban hozzájárulhat a kiégéshez. A stressz elviselésésében a család a szülők támogatása fontos szerepet kap. A kiégés- (burnout) szindróma egy tünetegyüttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A kiégés mint probléma már igen régóta megfigyelhető, de érdemben csak néhány évtizede kezdett el vele foglalkozni az orvostudomány és a közvélemény. Ahogy a stresszről is sokáig azt gondolták, hogy menedzserbetegség, tehát a dolgozóknak csak egy részét érinti. A burnout is mint egy szűk kis csoport esetleges problémája fogalmazódott meg. A kiágás olyan emocionális és fizikai kimerülést jelent, amely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével párosul, és sok esetben az ideálok, célok teljes elveszítésével jár. A burnout-szindróma kialakulása egyértelműen elkülöníthető szakaszokból áll. Az eleinte megnövekvő lelkesedés napról napra elégedetlenségbe, szorongásba és félelembe csap át, melyet ha az érintett személy nem tud megfelelően kezelni – a teljes frusztráció és apátia jellemez.
Eleinte a lelkesedés szakaszában önként vállal feladatokat, örömmel tűz ki nehéz célokat és szoros határidőket maga elé, melyeket lelkesen be is tart. Élmunkássá változik, aki málhás lóként cipeli az iroda minden gondját és elvégzendő feladatát. A rengeteg feladat és munkával töltött idő, a folyamatos elérhetőség lassan nélkülözhetetlenné teszi. Ennek hatására egyre több munkafolyamatban vesz részt, egyre fontosabbnak érzi magát. A magánélet lassan háttérbe szorul, és állandóan űzött-hajszolt. Teljesítménye egy idő után azonban csökkeni kezd, hiszen az ember teherbírása véges. Az abnormális terhelés csak ideig-óráig végezhető el fizikai kimerülés nélkül. Mivel azonban mindent személyes sikerként vagy kudarcként él át, a fizikai fáradtság mellé érzelmi kimerülés is párosul. Az, hogy ezekben a szituációkban hogyan cselekszünk, függ attól is, hogyan tudunk megküzdeni az adott helyzettel, mennyire bízunk önmagunkban, saját erőnkben, saját döntéseink helyességében. A burnout második szakasza egyszerre jelenthet megoldást és a helyzet romlását is. Ha ugyanis észbe kap, és sikeresen vissza tudja állítani a magánélet és a munka, a feladatok és a szabadság egészséges egyensúlyát, fáradtsága elmúlik, és a korábbi hiperaktív lelkesedésből kialakulhat a munka iránti kiegyensúlyozott szeretet. Ha viszont képtelen leállni, a lelkesedést erős frusztráció váltja fel, melyben a nélkülözhetetlenség érzése már nem kiváltság, hanem átok. Beleérző képessége telítődik, és általános undor vagy gyűlölet fogja el munkatársaival, főnökeivel, ügyfeleivel szemben. Ebben a szakaszban csökken az elvárása önmagával szemben, ellenben nő a bűntudata. Sírásrohamok törnek rá, hangulata változékony, munkabírása gyenge. A burnout harmadik szakaszát, akárcsak az elsőt, heves érzelmek jellemzik, csak éppen azokkal ellentétesek. Visszahúzódik,. Elhanyagolja a munkájat, kerüli az újabb célkitűzéseket, fél az esetleges valós vagy vélt kudarcoktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése