Az elején minden számítógépgyártó saját protokollal rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy különböző gyártók gépeit nem lehetett egyetlen hálózatba kötni. Ez vezetett el a szabványosításhoz. A szabványosítás lehetővé tette különböző számítógépek kommunikációját.
A hálózati eszközök terén számos szervezet dolgozik szabványosításon. Elõfordul, hogy a sok szervezet egymással nem kompatíbilis szabványokat készít, ilyenkor a gyártókra hárul a szabványok együttmûködésének biztosítása.
A nemzteközi szabványokat az ISO (International Organization for Standardization - Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) készíti. Az ISO-nak közel 200 Technikai Bizottsága (Technical Committee) van, amely a mûszaki tudományok minden területén elfogadott szabványokat határoznak meg.
A szabványosítás másik fontos szereplõje az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineer - Villamosmérnökök Intézete), amely a világ legnagyobb szakmai szervezete. Az IEEE szabványosítási csoportja, az elektronika és a számítástechnika területén dolgoz ki szabványokat. Az IEEE 802 szabványuk vált kulcsfontosságúvá a helyi hálózatok területén.
Egy példa az adatcserére
Egy telefonhívás a következõ lépésekbõl áll:
-Eldöntjük kit akarunk felhívni
-Az illetõ telefonszámának megkeresése
-Felvesszük a kagylót és megvárjuk a tárcsahangot
-Ha meghalljuk a tárcsahangot beütjük a kívánt számot (Ha nem sikerül akkor újra tárcsázunk)
-A telefonközpont megkeresi a számhoz megfelelõ telefont, ha megtalálta akkor kicsengeti és a mi készülénünk felé is küld egy jelet amely jelzi, hogy a hívott fél telefonja csörög
-Ha bizonyos idõn belül nem veszi fel senki, akkor letesszük a kagylót
-Ha a másik oldalon felveszik, akkor kölcsönösen bemutatkozunk
-A társalgás szabályai attól függnek, hogy milyen kapcsolatban állunk a hívott féllel (barát, ismeretlen)
-Ha a társalgás során probléma merül fel, megkérhetjük a másik felet, hogy ismételje el amit mondott
-Ha mindent megbeszéltünk jelezzük a társalgás végét és lerakjuk a kagylót
Hálózati alapfogalmak
avagy mi az amit egy hálózatnak meg kell tennie
Mi a protokoll
A protokoll azt határozza meg, hogy mit lehet tenni, hogyan kell viselkedni egy bizonyos helyzetben. A számítógépes hálózatok is rendelkeznek protokollal. A protokollok betartásával válik lehetõvé két számítógép "értelmes" kommunikációja. A protokollnak a legváratlanabb helyzetekben is mûködõképesnek kell maradnia és a hatásfokának is jónak kell lennie. A protokollok segítségével tudnak a számítógépek emberi közbeavatkozás nélkül kommunikálni - tulajdonképpen ez a hálózatok létrehozásának célja.
Hardver
A hálózatnak tartalmaznia kell a kábeleket és azokat az eszközöket, amelyek a jeleket kábelen elküldhetõ formájúvá alakítják.
Címzés (addressing)
A címzési forma biztosítja, hogy az adat a megfelelõ címzetthez kerüljön. A telefonnál a cím az egyedi hívószám. A hálózatoknál, minden egyes számítógép saját azonosító számmal rendelkezik, azzal a különbséggel, hogy nincs olyan, telefontársasághoz hasonló cég amely ezeket a számokat kiosztaná.
Névfeloldás (name resolution)
Az emberek nem tudnak egyszerre sok telefonszámot megjegyezni, ezért a telefonszám mellé felírják azt is, hogy kihez tartozik az a telefon. Ezért, ha valakit fel akarunk hívni, elõször meg kell keresnünk az illetõ nevét majd a hozzá tartozó telefonszámot. Ezt nevezzük névfeloldásnak.
Hálózat esetében a névfeloldás ugyancsak egy adott névhez tartozó szám hozzárendelését jelenti.
Ezt a számot megszerezhetjük a helyi adatbázisból (name cache), ha a számot még nem hívtuk akkor egy úgynevezett névszerverhez (nameserver) kell fordulni, amely megkeresi az adott névhez tartozó számot.
A telefonálás közben a telefonkészülék és a telefonközpont számos speciális jelet használ, amelyek a kapcsolat felépítésében és fenntartásában segítenek (pl. tárcsahang, foglaltság jelzése).
A számítógépes hálózatnak is szüksége van kommunikációs protokollra, mellyel a számítógépek közvetlenül a hálózattal kommunikálnak.
Átvitelt szabályozó protokollok
Amikor két ember telefonon társalog olykor elõfordul, hogy nem értik meg elsõre amit a másik mond (pl. vonalhiba miatt), ilyenkor kérheti az egyik fél a másikat, hogy ismételje el amit utoljára mondott.
A számítógépek között is létezik ilyen fajta kommunikáció, amely az adatok folyamatos felügyeletét végzi el. Ezt átvitelt szabályozó protokollnak nevezzük.
Alkalmazás protokollok
Amikor a kapcsolat a két ember között kialakult, akkor arra is protokollok felügyelnek, hogy az emberek miként beszélnek egymással. Ezen protokollok fajtája attól függ, hogy milyen információt cserél ki a két fél.
A számítógépeknek is szükségük van alkalmazás protokollokra, amelyek felügyelik a két gép közötti információcserét, attól függõen, hogy milyen típusú adatokról van szó.
Az alkalmazás protokollok egyáltalán nem függnek a kommunikációs protokolloktól. Például attól, hogy az európai központok más tárcsázási hangokat használnak, attól még az beszélgetés szabályai nem változnak.
A kliens-szerver szerkezet (Client-Server Architecture) A számítógépek közötti kapcsolat nem egyoldalú. Az egyik egy szolgáltatást igényel a másiktól, a másik amelyik a szolgáltatást nyújtja. A szolgáltatást igénybe vevõ gépet kliensnek nevezzük, az õt kiszolgáló gépet pedig szervernek. Az ilyen gépek közötti párbeszédet kliens-szerver architektúrának nevezzük. A kliens és szerver kifejezés inkább a számítógépen futó programokra vonatkozik. Az is elõfordulhat, hogy egyazon gépen futnak a kliens és szerver feladatot ellátó programok. Akliens-szerver szerkezeten alapuló kommunikációnak megvannak a maga szabályai. Sok operációs rendszer (pl. a Linux) az ARPA modell felépítését használják a kommunikáció lebonyolítására. Az adatok az egyes szintek között mozognak. A kliens-szerver párbeszédet is egy jól meghatározott protokoll írja le.
A hálózati eszközök terén számos szervezet dolgozik szabványosításon. Elõfordul, hogy a sok szervezet egymással nem kompatíbilis szabványokat készít, ilyenkor a gyártókra hárul a szabványok együttmûködésének biztosítása.
A nemzteközi szabványokat az ISO (International Organization for Standardization - Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) készíti. Az ISO-nak közel 200 Technikai Bizottsága (Technical Committee) van, amely a mûszaki tudományok minden területén elfogadott szabványokat határoznak meg.
A szabványosítás másik fontos szereplõje az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineer - Villamosmérnökök Intézete), amely a világ legnagyobb szakmai szervezete. Az IEEE szabványosítási csoportja, az elektronika és a számítástechnika területén dolgoz ki szabványokat. Az IEEE 802 szabványuk vált kulcsfontosságúvá a helyi hálózatok területén.
Egy példa az adatcserére
Egy telefonhívás a következõ lépésekbõl áll:
-Eldöntjük kit akarunk felhívni
-Az illetõ telefonszámának megkeresése
-Felvesszük a kagylót és megvárjuk a tárcsahangot
-Ha meghalljuk a tárcsahangot beütjük a kívánt számot (Ha nem sikerül akkor újra tárcsázunk)
-A telefonközpont megkeresi a számhoz megfelelõ telefont, ha megtalálta akkor kicsengeti és a mi készülénünk felé is küld egy jelet amely jelzi, hogy a hívott fél telefonja csörög
-Ha bizonyos idõn belül nem veszi fel senki, akkor letesszük a kagylót
-Ha a másik oldalon felveszik, akkor kölcsönösen bemutatkozunk
-A társalgás szabályai attól függnek, hogy milyen kapcsolatban állunk a hívott féllel (barát, ismeretlen)
-Ha a társalgás során probléma merül fel, megkérhetjük a másik felet, hogy ismételje el amit mondott
-Ha mindent megbeszéltünk jelezzük a társalgás végét és lerakjuk a kagylót
Hálózati alapfogalmak
avagy mi az amit egy hálózatnak meg kell tennie
Mi a protokoll
A protokoll azt határozza meg, hogy mit lehet tenni, hogyan kell viselkedni egy bizonyos helyzetben. A számítógépes hálózatok is rendelkeznek protokollal. A protokollok betartásával válik lehetõvé két számítógép "értelmes" kommunikációja. A protokollnak a legváratlanabb helyzetekben is mûködõképesnek kell maradnia és a hatásfokának is jónak kell lennie. A protokollok segítségével tudnak a számítógépek emberi közbeavatkozás nélkül kommunikálni - tulajdonképpen ez a hálózatok létrehozásának célja.
Hardver
A hálózatnak tartalmaznia kell a kábeleket és azokat az eszközöket, amelyek a jeleket kábelen elküldhetõ formájúvá alakítják.
Címzés (addressing)
A címzési forma biztosítja, hogy az adat a megfelelõ címzetthez kerüljön. A telefonnál a cím az egyedi hívószám. A hálózatoknál, minden egyes számítógép saját azonosító számmal rendelkezik, azzal a különbséggel, hogy nincs olyan, telefontársasághoz hasonló cég amely ezeket a számokat kiosztaná.
Névfeloldás (name resolution)
Az emberek nem tudnak egyszerre sok telefonszámot megjegyezni, ezért a telefonszám mellé felírják azt is, hogy kihez tartozik az a telefon. Ezért, ha valakit fel akarunk hívni, elõször meg kell keresnünk az illetõ nevét majd a hozzá tartozó telefonszámot. Ezt nevezzük névfeloldásnak.
Hálózat esetében a névfeloldás ugyancsak egy adott névhez tartozó szám hozzárendelését jelenti.
Ezt a számot megszerezhetjük a helyi adatbázisból (name cache), ha a számot még nem hívtuk akkor egy úgynevezett névszerverhez (nameserver) kell fordulni, amely megkeresi az adott névhez tartozó számot.
A telefonálás közben a telefonkészülék és a telefonközpont számos speciális jelet használ, amelyek a kapcsolat felépítésében és fenntartásában segítenek (pl. tárcsahang, foglaltság jelzése).
A számítógépes hálózatnak is szüksége van kommunikációs protokollra, mellyel a számítógépek közvetlenül a hálózattal kommunikálnak.
Átvitelt szabályozó protokollok
Amikor két ember telefonon társalog olykor elõfordul, hogy nem értik meg elsõre amit a másik mond (pl. vonalhiba miatt), ilyenkor kérheti az egyik fél a másikat, hogy ismételje el amit utoljára mondott.
A számítógépek között is létezik ilyen fajta kommunikáció, amely az adatok folyamatos felügyeletét végzi el. Ezt átvitelt szabályozó protokollnak nevezzük.
Alkalmazás protokollok
Amikor a kapcsolat a két ember között kialakult, akkor arra is protokollok felügyelnek, hogy az emberek miként beszélnek egymással. Ezen protokollok fajtája attól függ, hogy milyen információt cserél ki a két fél.
A számítógépeknek is szükségük van alkalmazás protokollokra, amelyek felügyelik a két gép közötti információcserét, attól függõen, hogy milyen típusú adatokról van szó.
Az alkalmazás protokollok egyáltalán nem függnek a kommunikációs protokolloktól. Például attól, hogy az európai központok más tárcsázási hangokat használnak, attól még az beszélgetés szabályai nem változnak.
A kliens-szerver szerkezet (Client-Server Architecture) A számítógépek közötti kapcsolat nem egyoldalú. Az egyik egy szolgáltatást igényel a másiktól, a másik amelyik a szolgáltatást nyújtja. A szolgáltatást igénybe vevõ gépet kliensnek nevezzük, az õt kiszolgáló gépet pedig szervernek. Az ilyen gépek közötti párbeszédet kliens-szerver architektúrának nevezzük. A kliens és szerver kifejezés inkább a számítógépen futó programokra vonatkozik. Az is elõfordulhat, hogy egyazon gépen futnak a kliens és szerver feladatot ellátó programok. Akliens-szerver szerkezeten alapuló kommunikációnak megvannak a maga szabályai. Sok operációs rendszer (pl. a Linux) az ARPA modell felépítését használják a kommunikáció lebonyolítására. Az adatok az egyes szintek között mozognak. A kliens-szerver párbeszédet is egy jól meghatározott protokoll írja le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése