A VIRTUÁLIS MEMÓRIA NÖVELÉSE

Hagyományos memóriák

A számítógép az adatok és programok tárolására az alaplapra helyezhető memóriát használ.

Az olvasás és írás művelete alapján a memóriák két nagy csoportja különböztethető meg. Az egyik csoportba tartozik a ROM (Read Only Memory), amely csak olvasható. Ennek tartalmát egy „átlagos felhasználó” nem tudja törölni, s tartalma a gép kikapcsolása után is megmarad. A számítógép itt tárolja az indításhoz és működéshez szükséges fontos adatokat és programokat. (BOOT, BIOS; gyárilag meghatározott operációs rendszert tartalmaz). ROM-BIOS (Basic Input – Output System) az alap be- és kimeneti rendszer és az operációs rendszer működését teszi lehetővé. A ROM tartalmát a gyártás során rögzíteni kell.

A ROM fajtái:

            PROM (Programmable ROM) – egy alkalommal írható.
            EPROM (Erasable PROM) – ultraibolya fénnyel törölhető, majd egy speciális eszközzel írható.
            EEPROM (Electrically EPROM) – törlését elektromosan lehet megtenni.
            Flash memória – az EEPROM egy speciális változata. A számítógépek alaplapján található BIOS-t napjainkban legtöbbször már Flash memória tartalmazza. Ez lehetővé teszi a gyártónak, hogy úgy fejlesszék az alaplap képességeit, hogy ehhez csak egy programot kell elérhetővé tenni a felhasználók számára az interneten.

A másik csoportba tartozik a RAM (Random Access Memory), amely írható-olvasható memória. Egy-egy program indítása után a program, vagy annak egy része ide töltődik be, s a végrehajtás is innen történik. Lényeges, hogy a RAM csak átmenetileg tárolja az adatokat, így a gép kikapcsolásakor ezek az adatok elvesznek. A számítógépünk teljesítményét jelentősen befolyásolja a RAM mérete: minél több van belőle, annál gyorsabb lesz a gépünk. Az alaplap típusa azonban meghatározza, hogy maximálisan hány MB memória használható. Csak az aktuális, futó programokat tárolja. Egy átlagos irodai felhasználáshoz megfelelő lehet 128 MB, de egy komolyabb feladathoz szükséges akár 512 MB. A szerver számítógépek között nem ritka a 3-4 GB memóriával szerelt sem.

A RAM fajtái:

1. DRAM (Dynamic Ram) – lassabb változat.

2. SRAM (Static Ram) – gyorsabb, de jelentősen drágább.

3. SDRAM (Synchronous DRAM) – a DRAM továbbfejlesztett változata.

4. DDR SDRAM (Double Date Rate SDRAM) – napjainkban használatos, megfizethető árral és megfelelő teljesítménnyel. Sajátossága, hogy egy órajel alatt két művelet elvégzésére alkalmas, azaz elvileg kétszeres adatátviteli sebesség érhető el az azonos frekvencián működő SDRAM-okhoz képest.


A virtuális memória egy, az operációs rendszer vagy a számítógép hardvere által nyújtott szolgáltatás (legtöbbször a kettő szoros együttműködése), amit általában egy külső tárolóterület (merevlemez) igénybevételével, a futó program(ok) számára transzparens módon biztosítja, hogy a program végrehajtáskor a központi vagy operatív memória fizikai korlátai észrevétlenek legyenek.

Az operációs rendszer úgy szabadít fel operatív memóriát az éppen futó program számára, hogy a memóriában tárolt, de éppen nem használt blokkokat (lapokat) kiírja a külső tárolóra, amikor pedig ismét szükség van rájuk, visszaolvassa őket. Mivel a merevlemez sebessége töredéke a memória sebességének, nagyon sok múlik azon, hogy a virtuálismemória-kezelő milyen stratégiát alkalmaz az operatív memóriából kimozgatandó lapok kiválasztásakor. Memóriavédelem: Gyakran kombinálják a virtuális memóriakezelést védelmi rendszerrel, ekkor az egyes lapokat/szegmenseket olvasható, írható és végrehajtható attribútummal (illetve ezek kombinációival) látjuk el. Ilyen védelem esetén egy olyan memória-hozzáférés, amely egy adatterületet próbál végrehajtani, vagy egy nem írható területre akar írni, érvénytelen laphibát okoz.
Megjegyzés: bizonyos esetekben szükséges lehet, hogy a veremre kódrészleteket helyezhessünk, vagyis hogy a verem egyszerre írható és végrehajtható attribútumú legyen, ez viszont biztonsági kockázatot jelenthet (ha a támadónak sikerül rávennie egy programot, hogy egy vermen elhelyezett puffert 'túlírjon', akkor megrongálhatja a vermet, és tetszőleges kódot végrehajtathat).

1) A Start menü futtatás mezőjébe kezd el gépelni: „A virtuális memória méretének módosítása”

2) A megjelenő ablakban látod a virtuális memória jelenlegi állapotát. Itt a „A rendszer kezelje a lapozófájl méretét” opciót állítsd át „Egyéni méret”-re

3)  A lapozófájl kezdeti mérete legyen a gép memóriájának mérete, maximális mérete pedig annak másfélszerese – tehát, ha 4 GB memóriád van, akkor a kezdeti méret 4096 MB, a maximális méret 6144 MB.

4)  A változás mentéséhez nem elég az OK gombra kattintani, előtte a panel közepén lévő „Beállítás” gombra is kattints rá, majd ezután okézhatod.

Ha több meghajtó van a gépben, akkor létrehozhatsz több lapozófájlt is, de végeredményben nem érsz el vele semmit, mert egy nagyként kezeli a Windows.

A sebesség nem az egyetlen probléma a virtuális memóriával. Ha biztonság-érzékeny adatokkal dolgozol, akkor a memóriában titkosítva tárolt adatok a virtuális memóriába áthelyezve elvesztik titkosításukat. Azt nem tudod befolyásolni, hogy a Windows mit helyezzen át a virtuális memóriába, így adathalászat áldozata is lehetsz extrém esetben.