3I/ATLAS

Diákjaim azt kérdezték, mi az a 3I/ATLAS? Egy csillagközi üstökös, amelyet 2025. július 1-jén fedezett fel a chilei Río Hurtado-ban található Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS) teleszkóp. Ez a harmadik megerősített csillagközi objektum, amely áthaladt a Naprendszeren az 1I/ʻOumuamua (2017) és a 2I/Borisov (2019) után, ez a harmadik olyan égitest ami nagyon messziról érkezik.A 3I/ATLAS egy aktív üstökös, amelynek szilárd jeges magját kóma, a magból kiáramló gáz- és jeges porfelhő veszi körül. A mag mérete a kóma fénye miatt bizonytalan, de a becslések szerint a mag átmérője valószínűleg kevesebb, mint 1 km, esetleg 0,32 és 5,6 km között van. A 3I/ATLAS egy kötetlen hiperbolikus pályán kering, nagyon nagy excentricitással, körülbelül 6,14-gyel, ami azt jelenti, hogy áthalad a Naprendszeren, de utána megszökik, vagyik nem ejti rabul a nap vonzása. A Naptól körülbelül 4,5 AU távolságra lépett be a belső Naprendszerbe, a Naphoz képest 58 km/s hiperbolikus többletsebességgel mozogva. 2025. október 29-én fog elhaladni a Naphoz legközelebb (perihélium), körülbelül 1,36 AU távolságban, a Föld és a Mars pályája között. 

A csillagászati egység (rövidítve: CSE vagy angolul AU) a Föld Nap körüli keringési sugarának átlagos értéke, ami körülbelül 149,6 millió kilométer. Ezt a távolságot a csillagászatban használják a Naprendszeren belüli távolságok mérésére. Tehát a csillagászati egység (AU) egyenlő: 149 597 870,7 kilométerrel, Kb. 150 millió kilométerrel, A Föld átlagos Naptól való távolságával. Pályája körülbelül 175°-kal dől az ekliptika síkjához képest, retrográd pályán mozog. A 3i/ATLAS becslések szerint nagyon öreg, valószínűleg a Tejútrendszer vastag korongcsillag-populációjából származik, és 7-14 milliárd év közötti lehet, esetleg idősebb, mint maga a Naprendszer. Jégszemcsék és gőz formájában vizet tartalmaz, valamint valószínűleg más illékony anyagokat, például szén-dioxidot és szén-monoxidot. Jelenlegi számításaink szerint az üstökös valószínüleg nem jelent veszélyt a Földre, mivel a Földhöz legközelebbi megközelítő pillanatnyi helyzete körülbelül 1,8 AU távolság lesz. Az üstökös sebessége és hiperbolikus pályája megerősíti csillagközi eredetét, így értékes objektummá teszi a Naprendszerünkön kívüli anyagok megértésében. Ez a felfedezés egyedülálló lehetőséget kínál a csillagászoknak egy ősi, a Naprendszeren kívüli objektum tanulmányozására, amely potenciálisan betekintést nyújthat más csillagrendszerek összetételébe és történetébe. Folyamatosan figyelik a pályáját és sebességét és irányát, mert folyamatosan változik korrekcióra szorul a pillanyatnyi gravitáció hatások miatt. Az ’Oumuamua, a Borisov és a 3I/ATLAS között az a közös, hogy mindhárman csillagközi eredetű objektumok, vagyis a Naprendszeren kívülről érkeztek, és áthaladnak a Naprendszeren. Ezért különlegesek és ritkák, hiszen csak ezek töltöttek el eddig a Naprendszerünkben és lettek igazoltan megfigyelve. Az első ilyen objektum az 1I/’Oumuamua volt, amelyet 2017-ben fedeztek fel. Ez egy különleges szivar alakú objektum volt, amelynek több furcsa tulajdonságát kutatók is vizsgálták. A második a 2I/Borisov üstökös 2019-ben, amely szintén a csillagközi térből érkezett, és egy aktív üstökös volt. A legújabb, a 3I/ATLAS (más néven C/2025 N1 (ATLAS)) 2025 júliusában lett felfedezve, és ez a harmadik azonosított csillagközi látogató a Naprendszerben. Ez is egy üstökös, amely gyors sebességgel száguld át a Naprendszeren, ráadásul eltérő, retrográd pályán, ami nagyon szokatlan. Retrográd mozgásnak nevezzük a csillagászatban egy természetes vagy mesterséges égitest olyan mozgását, ami az adott rendszerben lévő legtöbb égitest mozgásával ellentétes irányú. Ellentéte a prográd (vagy direkt) mozgás, ami a szokásos, nem rendhagyó irányban történő mozgást jelöli. A mozgás vonatkozhat a test saját tengelye körüli forgására, vagy egy másik égitest körüli keringésére. Az első esetben retrográd forgásról, a másik esetben retrográd keringésről beszélünk (ilyenkor a keringő test inklinációja nagyobb 90 foknál). Hold vagy műhold esetén retrográdnak nevezzük mozgását, ha a keringés iránya a bolygó forgásával ellentétes irányban történik. Mindhárman rendkívül gyorsan haladnak, hiperbolikus pályán vannak, azaz nem keringenek a Nap körül, hanem egyszeri áthaladók. Ezek az objektumok kivételes lehetőséget adnak arra, hogy kívülről érkező anyagot és potenciálisan más csillagrendszerekből származó anyagot tanulmányozhassunk. Összefoglalva: mind az ’Oumuamua, mind a Borisov, mind a 3I/ATLAS csillagközi eredetű, Naprendszeren áthaladó ritka kis égitestek, amelyekből eddig csak ez a három ismert a tudományban, mivel az eszközeink a múltban nem tették lehetővé a felismerésüket a távolról érkező idegen égitesteknek. Vannak csikkagászok akik szerint a retrográd pálya utalhat mesterséges égitestre is. Az excentricitás egy égitest pályáját jelentő ellipszis lapultságát jellemző arányszáma. Az excentricitás (e) az ellipszis középpontja és gyújtópontja közötti távolságnak (c) és a fél nagytengely hosszának (a) hányadosa: Az excentricitás nemcsak az ellipszis alakú pályákra, hanem két égitest gravitációs egymásrahatása által létrejött egyéb pályákra is értelmezhető. Amennyiben e = 0, akkor körről beszélünk. Ha e 0-nál nagyobb, de 1-nél kisebb, akkor ellipszisről, e = 1 esetében paraboláról, míg e > 1 esetében hiperboláról van szó. Ebben az összefüggésben egy egyenest felfoghatunk egy végtelen excentricitású pályának. Ez is furcsává teszi az objektumot. De nem szeretnék riogatni senkit, főleg nem konteókat gyártani. Ha elkerülhetetlen az ütközés akkor úgyis mindegy, hogy tudja a közvélemény vagy sem. Nem tudjuk a Naprendszeren kívülről érkező égitestek, hogy nem lettek még fogjai valamely nagyobb gravitáció erőtérrel bíró égitestnek, Mostanában az Oumuamua az első ismert, a Naprendszeren kívülről érkezett aszteroida, amelynek mozgása és pályája azt mutatja, hogy nem naprendszerbeli eredetű, hanem egy másik csillagrendszerből érkezett. Ez az objektum formájában és mozgásában is különös, és egyes kutatók szerint akár mesterséges eredetű is lehet, tehát idegen technológia vagy azzal kapcsolatos maradvány is elképzelhető, de semmi sem bizonytott minden csak hipotézis.. Ez alapján a Naprendszeren kívülről érkező égitestek között elméletileg lehetnek olyanok, amelyeket uapoknak (azonosítatlan légköri jelenségek, az UFO-k tudományosabb megfelelője) tekintenénk, különösen, ha az idegen eredetű technológiával kapcsolatosak lennének. A Naprendszeren kívülről érkező égitestek lehetnek uapok, ha az uapokat azonosítatlan, esetleg idegen eredetű objektumokként értelmezzük. Ez a tudomány jelenlegi ismeretei szerint lehetséges, bár nincs biztos, tudományosan igazolt bizonyíték arra, hogy bármelyik konkrét uap ilyen eredetű lenne. Az Oumuamua esetén például felmerült a mesterséges eredet lehetősége is, de egyelőre ez vita tárgya a tudományos közösségben. Talán az objektum hosszukás volta okozza ezt a kíváncsiságot, mert ha gömb alaku lett volna senkit sem érdekelne a dolog. Spekutaív az az érvelés hogy egy ilyen hosszukás objektum csak rövid ideig marad ilyen, mert az ütközések következtében hamar törik darabokra és gyorsan lesz kvázi gömbalaku a forgás miatt. A tévedés lehetőségét fentartom, de amíg nem kopog be az ajtómon egy ufó addig szkeptikus vagyok...Természetesen számos megbízható forrás állítja, hogy vannak megmagyarázhatatlan jelenségek az égbolton, de ez nem azonos az értelmes lényekkel amiket ufónak neveznek. A földön kívüli élet valószínűsége magas, de annak fejlettsége csupán egysejtüek szintjén lehet. Az UFO-k vagy UAP-k létezése alatt értett jelenségek tényleg léteznek, vannak megfigyelések és hivatalos elismerések az ismeretlen repülő tárgyakról, de hogy ezek földönkívüli eredetűek-e, azt még nem tudjuk biztosan. Tudományos szempontból a földön kívüli élet valószínűsége lehetséges, de egyértelmű bizonyíték még nincs rá. A kormányok több okból tarthatják fenn az UFO-hisztériát, előfordult, hogy katonai kísérleteket, fejlesztéseket álcáztak vele, kapóra jön nekik az emberi fantázia. Az amerikai hadsereg például szándékosan terjesztett hamis bizonyítékokat és pletykákat az UFO-król, hogy elrejtsék a titkos fegyverprogramokat, mint például az F-117-es lopakodó vadászgép fejlesztését az 51-es körzetben. Így, amikor a helyiek furcsa repülő eszközöket láttak, inkább hittek az idegenekről szóló legendáknak, mintsem feltételezték, hogy új amerikai harci gépet tesztelnek. Voltak olyan esetek is, amikor a katonai titkosszolgálatok szándékosan hagyták, hogy az UFO-elméletek gyökeret verjenek, például hogy eltakarják a nemzetbiztonsági szempontból érzékeny védelmi rendszerek fejlesztését, vagy megakadályozzák más nagyhatalmak, mint a Szovjetunió kémkedését. Gyakran előfordul, hogy az azonosítatlan jelenségeket részben rivális országok (például Oroszország vagy Kína) katonai kísérleti technológiáinak tulajdonítják, és a bizonytalanság, illetve az UFO-mítoszok segítenek elfedni a konkrét haditechnikai fejlesztéseket és teszteket. Az ilyen mítoszok fenntartása bizonyos esetekben a társadalmi figyelmet, médiaérdeklődést is eltereli a valódi titkos projektek elől, illetve a dezinformációval fokozható a titkos programok védelme. Összefoglalva: dokumentált példák mutatják, hogy a kormányok és katonai szervezetek tudatosan is fenntartják, vagy legalábbis engedik terjedni az UFO-hisztériát, mert így könnyebben leplezhetik a titkos fegyverprogramokat és katonai kísérleteket. Ez nem általános szabály, de számos történet és jelentés igazolja ezt a stratégiát, főleg az amerikai védelmi szektor részéről. Kevesen tugják, hogy Kína az űrkutatásban jelenleg a világ első. Az űrprogramja hat évtized alatt érte el azt, hogy az emberes űrutazásoktól kezdve a Hold- és Mars-missziókon át egy saját űrállomás megépítéséig számos mérföldkövet tud felmutatni. Konkrétan Kína a következő fontos lépéseket és célokat tűzte ki: 2022 körül teljes működőképes saját űrállomást hozott létre (Tienkung űrállomás). Ezt további modulokkal és kísérletekkel bővíti, ahol több ország kutatói is részt vesznek. 2028 körül tervezik a Tienven-3 Mars-mintavételi küldetést, amely a Marsról kőzetmintákat hozna vissza a Földre, elsőként a történelemben. Ennek célja az élet nyomainak keresése és a bolygó tudományos feltérképezése. 2030-ig szeretnének embert juttatni a Holdra, 2035-re egy holdbázist kiépíteni, amit 2050-re egy hold körüli űrállomással is kiegészítenének. Mélyűrkutatásban is aktívak, például 2025-ben indították a Tianven-2 szondát egy földközeli kisbolygó vizsgálatára. Kína több nemzetközi űrkutatási együttműködést is kezdeményez, például az International Deep Space Exploration Association (IDSEA) alapítása révén, hogy előmozdítsa az űrkutatási technológiák megosztását. Ezen aktivitások révén Kína nem csupán technológiailag fejlődik, hanem geopolitikai és gazdasági előnyöket is szerez, és egyértelműen arra törekszik, hogy a világűr jövőjének alakításában is vezető szerepet játsszon, kihívást jelentve az USA űrdominanciájára. Összefoglalva, Kína az űrkutatásban már jelentős eredményeket ért el, jelenleg saját űrállomást üzemeltet, 2028 körül egy úttörő marsi mintavételi küldetésre készül, és ambiciózus tervei vannak az emberes Hold-küldetések és mélyűrkutatás területén is. Nem szabad lebecsülni a japánokat sem, mert a japánok az űrkutatásban jelentős eredményeket értek el, főként a Japán Űrügynökség (JAXA) tevékenysége révén. Tudományos kutatómodulok telepítése a Nemzetközi Űrállomáson (például a Japanese Experiment Module) Küldetések kisbolygókhoz (pl. Hajabusza és Hajabusza-2 szondák) Közös nemzetközi projektek, például a Merkúr-szonda (BepiColombo) az ESA-val Holdbázis létrehozásának tervezése 2030 körül Japán korábban is jelentős űrhatalom volt, 1970-ben negyedikként saját hordozórakétával rendelkezett a Szovjetunió, USA és Franciaország után. Több sikeres műhold- és űrszonda-küldetést hajtott végre, illetve együttműködik a NASA-val, például az Artemis Hold-programban is részt vesz japán űrhajósokkal. Továbbá, a japánok humanoid robotokat is fejlesztenek űrkutatás céljára, hogy a Holdat és a Marsot emberi jelenlét nélkül is meghódíthassák. A Japán űrkutatása magas szintű, több területen aktívan hozzájárul a világűr felfedezéséhez, és komoly tervei vannak a jövőbeni űrmissziókra is, például Hold-küldetésekre és a bolygók kutatására. Lehet gogy túl sokat árultam el az űrkutatás jelenlegi állásáról, de ne felejtsétek el, hogy amit megtuhattok a csupán töredéke az igazságnak. Akit érdekelnek igazi titkok, azoknak ajánlom a Majestic 12 (MJ-12)-t és a Project Snowbirdot elemzésre, vagy a Pentagon All-domain Anomaly Resolution Office-t (AARO),-ot és az AATIP-t. De előre bocsátom, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik, tartja a 16. századi  angol mondás.."Curiosity killed the cat" a kíváncsiság öli meg a macskát...  Íme egy kis konteó azoknak akik szeretik az ilyet. Jurij Alekszejevics Gagarin halála körüli kérdés meglehetősen rejtélyes és sok teória kering róla. A hivatalos vizsgálati eredmények szerint nem áll fent az, hogy megölték volna. Gagarin és pilótatársa, Vlagyimir Szerjogin 1968. március 27-én egy MiG-15-ös vadászgép balesetében haltak meg. A lezuhanást egy kísérleti Szu-15-ös vadászgép okozta, amely egy meghibásodás miatt túlságosan leereszkedett, és légörvényt hozott létre, ami miatt Gagarinék gépe irányíthatatlanná vált és lezuhant, tehát nem szabotázs vagy szándékos emberölés volt. Ugyanakkor sokan kételkednek a hivatalos verzióban, és különféle összeesküvés-elméletek is születtek, például hogy a gépet rakétatalálat érhette, vagy szabotázs történt...Egyesek szerint a KGB szervezte a gyilkosságot,  1968. március 27-én, mert Gagarin túl sokat tudott a Szovjet űrprogram titkairól vagy mert politikailag kényelmetlen volt  Alekszej Nyikolajevics Koszigin számára, a többi csak spekuláció.