Még kislyány vótam amikor nagyapám mesilte ezt a dógot; Ahány ház annyiféle képpen hallottam, de az enyim az igazi. Egy szalmakazalban találtak egy hótt lyányt és mellette egy fehér bőrü kis csecsemőt. A gazda akit Péternek híjtak, a gyereket magához vette oszt a felesíge felnevelte. Mivel fehírlő vót a bűre fehír vót a haja fehír vót a szeme, elnevezték Fehírlő Péternek. A Besztereciek a kolocsmába mán Fehírló Péternek ejtették így az terjedd el tévesen na, de az igazi neve Fehírlő Péter. Pásztor vót, oszt eccer megszökött a szógálatbul, világgá ment, mert megdöglött egy bírka. Sokat gyalogolt, setét lett mire egy sűrű erdőbe ért.
Tanált ott egy erős kőmorzsoló embert, aki megkérdezte;
Mi járatba vagy fiam?
Tán eltévedtél?
Nem én
Akkor?
Embersíget akarok tanulni...
Erős legény vagy?
Azzal felvett két malomkövet oszt összedörzsölte őket a kezivel... Fehírlő Péter is felvett kettőt ű is összedörzsölte.Aszonta, Fehírlő Péternek: ,Derék ember vagy te is, pajtás. Most elmegyünk
eggyütt emberséget tanulni’Alig mentek pár órát, oszt az utnak egyik ódalán egy kis fődbevájt lakást láttak. Ott állott elűtte egy behemód nagy embe. Nagy darab vasak vótak körülötte. Köszöntek mindketten az embernek. Fogatta kinyútott kézzel., na gyertek közelebb. Látom, hosszú utat tettetek meg, pihennyetek.” Kínálta étellel, itallal üket. , Oszt mi járatban vagytok?” Megyünk mi emberséget tanulni” Ez a harmadik ember igazi vasgyúró vót, felvett egy nagy darab vasat, nizzétek, mit csinalok ebbül” A hideg vasbúl nyujtott egy buzogánt, fogjatok egy-egy vasat, hadd látom, tuttok-é csinálni ijen botot ti is?.”Ük is megcsinátak. Aszonta a vasgyúró: ,Barátaim, nekünk csak a mesében lehet párunk. Fogjunk kezet, legylünk testvírek. Megélünk ebbe az erdőbe hárman is. Itt mindenümk meg lesz, de ami még szükséges, bejárunk a piacra, megvesszük. Itt fogunk lakni énnálam, itt kényelmesen elfogunk élni.Valamék nap ketten megyünk vadászni, egy közölünk itthon marad főzni. Aki mán ozsonnázott, három véka köleskását meg tud főzni szalonnyával meg tepertővel. Vacsorára mindég elég lesz ennyi” Első nap itthon maradt a kűmorzsoló. Mer ű vót a legidősebb. Két barátja eement vadászni, azt ígérték, hogy ozsonnára itthon lesznek. A tüzet, a vizet, a kását a kőmorzsoló elkészítette. Tüzet rakott, főzni kezdett egy nagy rézüstbe. Mikor mán a kása kezdett köpködni, valaki beköszönt kintrül. "Jónapot, aggyon Isten.” Kétfelé nézett a kűmorzsoló. Hátra nízett, látott egy alacsony, nagyszakallú emberféle formát. Te köszöntél hozzám?” Én” ,Hogy hijnak, ki vagy?” Én vónék a hétszínű szakállú, kapanyél farkú. Hát Te meg mi csinálsz?” ,Főzök kását.” ,Adol-é nekem, belüle”,,Adok botot!” ,Ne legénykeggy, mert még a hasadrul is megeszem!” A kása ugyi megfőtt, a Kűmorzsoló kavarta össze a tepertővel. A hétszinü szakallu felbuktatta hanyatt, oszt a hasára tette az üstöt, oszt tényleg mind megette a kását. A Kümorzsoló sietett, nem is mosta a meg a kását, igyekezett csinálni másik vizet másik kását. Nyirkosabb fákat rakott a tűzre, mert mán csak a vótt. Nem akart meggyulni, neki meg a hasa fájt a forró üsttül. Megérkezett a két cimborája.,Hát, nem főtt még meg a kása?” ,Nem akar ez a fa égni” Most hozzáfogtak hárman, megfőzték hamar. Jóllaktak. Lefeküttek pihenni.,Hát hónap ki fog itthon maranni szakácsnak?” Monta a vasgyúró, hogy én. Felvirrattak. Ketten elmentek vadászni.Vasgyúró mindennel elkészült. Alágyutott az üst alá. Főtt a kása javában. A háta megett valaki köszönt. Hátra fordul, szél a hétszinü szakallú, kapanyélfarku vót megintelen. Hé, ne curukkojj, mer a szakállamra taposol te. Micsinalsz itten?” ,Kását főzök” ,Adol-e, ha kérek? Latom, hogy még tepertő is lesz. Úgy is sok egy embernek, amit készitel. Na adol-e, ha megfől?” ,Főzzél magadnak, én ugyan nem adok!” ,Na na ne hetvenkeggy, megeszem én még a hasadrúl is!” Mi? feleli a vasgyuro: ,Halálfia aki belém mer kötni.” Monggya a hétszinü szakallyas, kapanyélfarku: ,De nem én leszek a halál!” A kása ugyi meg is főtt. ,Nahat, adol? Ha nem adol is megeszem.” ,Nem adok, hozzá ne nyujj!” Mejbe lökte a vasgyúrót, megette a kást. Fogta az üstöt. Vizet, kasat, rakott bele alágyújtott az is a nyers fával. Hamar jön a két vadasz,Nem főtt még meg a kása?” ,Nem tudom a tüzet feléleszteni.” A kémorzsoló mán tutta, mi újság, de nem mondott semmit. Nekifogtak hárman enni. Megfőzték, megették. Lefeküttek pihenni, vadat nem is hoztak eggyet se. Monta a kűmorzsoló:,, Hónap ki marad itthon szakacsnak?” Aszonta Fehérlő Péter: ,En maradok itthon. Így most itthon maradt Fehérlő Péter. Mindent a tűzhöz készített. Főzte a kasat. Kása mán majdnnem megfőtt. Köszön valaki: ,Aggyon Isten jó napot!” Mongya: ,Hangot hallok, senkis sem latok” Hátra fordul. Aszongya a hétszinű szakallu, kapanyélfarku: ,Ne sürögj, forogj, mert a szakállamra taposol!” ,Hogy hijnak te?” ,Hétszinű szakallu, kapanyélfarkunak. Mit csinálsz?” ,Főzök kását.” ,Mind rárakod azt a sok jó tepertőt? Nem birod te azt megenni. Adol nekem belüle?” ,Adok” ha megfől a kása. Levette a tüzrül. Ráöntötte a sok finom tepertőt, összekeverte vele.,No egyél bátran barátom.! Neki iramodik a hétszinű szakálló csak úgy kanál nélkül, mint egy disznó. Fehérlé Péter megkapta egyik kezét, meg egyik labat, belenyomta fejét a forró kásába. Hétszimű szakállu kinnyába majd kifujta a kását. Fehérlő Péter megfogta a kásás szakállát, elhúzta egy jó darabon, osztán egy harom águ nagy tőgyfának egy vastag törzságára kötötte. Tüzet, vizet, kását készített. Mán majd megfőtt, mire a két vadász hazaért.,Nem főztél még meg?” ,Mingyán megfől mán. Amit ezelőtt főztem mán egyszer, egy csúnya szakállas ember jott ide. Kért, hogy neki is aggyak. Hozzáfogott, kanal nélkül, akár a disznó. Megfogtam egy kezit meg egy lábát, beledugtam a fejét a forró kásába. Örömibe mind kifújta, de neki nagy bánat vót az. Elvittem inné egy darabon a nagy szakállánál fogva, a tőgyfának egy törzságára kötöttem.” Egymásra nézett a két baráttya.,Derik ember vagy pajtás. Mitőlünk is az ette meg, bevalljuk. Hanem gyere, hamar nézzük meg” Mentek, de akkor man nem vot ott. Kihuzta a fát tübül elhullasan nyomoztak, ami a fagyokérrél lehullott. Egy nagy sirgödörig. Odalenn keskeny volt a sirgödör. Úgy gyanították, hogy az egy másvilági ördög vot az ebatta. Fehérlő Péter azt monta: ,Gyertek vissza, együnk
kását” Jóllaktak kásával. Fehérlő Péter font egy kosarat,Tik pedig csinájjatok hancsolt kötelet. ELmegylünk a gödörhö.” Megkészitették a szerszamot. Elmentek a gödörhö. Fehérlő Péter monta a kűmorzsolónak: Üjj bele ebbe a kosárba, oszt leeresztünk. Ha nem éri el a kötel a hétsiny( szakallu, kapanyélf...u lakasat, megrázod a kötelet, mi meg tészünk hozza. Ha megtanalod, rakotod a szalakkat a kotelre, majd harman kivallassuk vele, miféle, ördög-e ű vagy allat.” Azt monta a kűmorzsoló: Én nem megyek, betegnek érzem magam.” A vasgyúró is ugyanazt monta. Felele Fehérlű Péter: ,Lemegyek én. Ha megtalalom, majd a kötélre kötöm a szakállát, tik meg kihuzzatok majd, ha a kötelet megrázom.” Eresztették lefele, mintegy kvadratol lehetett a bésége a juknak. Egyszer csak leért a foldre. Hat egy szép orszagot lat. Nyaj juhokat tanal, nyaj disznókat, varost, tanyat lát. Tudakojja a pasztoroktul, hogy ha nem ismerik-e a hétsiny(i szakallut, kapanyélfarkut? Mongyák a pásztorok, a csak a csufneve. Hétfejü sarkany az. Ott lakik abba a hatszegletes kastéjba, aki ugy forog, mint a fonalveté. Fehérlő Péter ment oda. Kiátott a kastéjnak: ,Megajj!” ,Nem allok senkinek, csak a gazdamnak.” A buzogannyal kiütötte a gyémánt szarkalábot alula. Bement. Kit tanált? Tanált egy nőt. Mit keres itt, kedves kisasszony?” ,Kirajnak a janya vagyok - feleli. Harman vagyunk testvérek. Harom sarkany az apai kertbül lopott el bennünket, ezelőtt három évvel. Hébe-korba látogassuk meg egymást. Panaszkodni se tuggyunk egymásnak.” Fehérlő Péter megkérdezte: ,"Mijen erével bir az a hétfejü sarkany?” Monta a kisasszony, hogy vilaghirüen erős. Felelte: ,Majd elbánok vele. Ösmerem. Üvele fujattam egy üst kását a levegőbe” Jaj monta a kisasszony: ,Hova bujtassalak? Ha hazajon, vége az életednek?” ,Kezed cskolom - igy felelt Péter - ne bujtass sehova. Ha hazajon, kérdi, miféle ember ez, feleld, hogy testvérbatyam. Látogatni jött.” Ez alatt az idő alatt a sárkány megérkezett. Az ezüst kastéj el vót dülve., Itt valaki van!” Bement. Megtanáta Fehérlő Pétert. Nem is kdszont. Hat te meg mit keresel itten? , - A kisasszony aszonta neki - ez a testvirbátyám.” ,Hunnan gyüttél? Másországi szagot érzek rajtat’ Hát nem ödmersz meg.” De feleli a sarkany: ,Szervusz ségor, jóestét.” A kisasszonynak monta:, Hozz ki kenyeret és kést” Fehérlő Péter azt monta:,Ojat aggyatok, ami embernek való. Ezt senki se tuggya megenni’” Mingyán hoztak minden jót. Régen a kenyeret kézimalommal őrölt (teljes kiőrlésű) liszttel és kovásszal készítették. A több adag kenyérhez elegendő kenyértésztát fatekenőben dagasztották és kemencében sütötték A kovászt Édesanyám nagyanyámtól örökölte amikor férjhez ment és önálló háztartást kezdett. Nagyanyám pedig dédanyámtól és ez így ment a maga rendjén vissza a messzi századokba." A kovász magában hordozta a család múltját, jelenét és jövőjét. A magyar ember "élet"-nek nevezte a búzát és a belőle készült kenyeret. De a búzának is több fajtája volt: tönköly, tönke, alakor, durum. A lepénykenyér megelőzte az erjesztett kenyereket. Ez nem más, mint lisztből, vízből és sóból gyúrt tészta, amit 3-5 mm vastagságúra nyújtottak. Ezt a kovásztalan kenyeret leggyakrabban sütőkövön, vagy nyílt tűzhelyen hamuval-parázzsal letakarva sütötték. Ez a hamuban sült pogácsa. Ismerős a népmeséből? A szegény fiúk tarisznyájába mindig került belőle. Na szóval, a sarkany is a pincébül két locsoló kupa bort. Vendégeskedtek, diskuraltak. Kérdi a sarkanysogor: ,Reggel ha felvirradunk, mire igérkezel? Eljossz velem birkázni? Vagy puskara jossz el? Maskilénben gyere, mennytink a pincébe. Azt a két kupa bort majdnem magad ittad meg.” Lementek a pincébe. Megfogott a sarkany egy szazharminc literes hordót. ,Fogj te is sógor párját a hordónak. Itt igyunk.” Ivott a sarkany. Péter még többrt. Kiki a maga hordójára ráüét, így diskuráltak. Mongya a sárkany: ,Koccincsunk még sógor!” Fehérlő Péter eccer másik hordót fogott. Mongya a sárkány: ,Abbul igyál, amit megkezdtél” ,Nincs man abba, megittam.” Megrugdosta a sarkany a hordót, ugy kongott, mint az ures hasam szokott.Gyere fel a szobába, vigytünk fel két kupa bort. Te tán reggelig mind megiszod az én borom.” Felmentek a szobaba. Ott mulattak. Mongya a sárkány: Amit szóltunk együtt, ha felvirradunk, mire igéred magad, puskara vagy birokra?” ,Birokra igérem magam. Birkózni tanultam is” Ez nagyon fájt a sárkánynak. Nem győzte várni a virradatot. Megvirratt. Lementek az aranyszérűre. A hétfejü sárkány Fehérlő Pétert megkapta. Bokaig vagta az ezüst szérlijébe. Megfogta Fehérléd Péter, honaajjaig vagta bele a sarkanyt. Levagdalta a fejét. kirajkisasszony messzirül nézte az ablakbul. Latta, hogy győzott, mer man a kastéj fele ment. Imádkozott a kirájkisasszony, hogy csak ijen könnyen győzné még a két tesvérjét is. Bement Fehérlő Péter a szobaba. Igy felelt a kisasszonynak: ,Hazafiak vagyunk. Kezét
csokolom, biztosan egy orszagba születtünk.” Elsorolta, hogy ü mi vot, ki vot, mialtal gyütt ide. Monta a kisasszony, hogy: ,Most mind a ketten elmengyünk a tesvéremhe. Azt fogjuk hazudni, hogy tesvérek vagyunk a gondozójanak. Latogatni jöttünk” El is mentek. Kirajkisasszony tutta az utat. Aran y szarkalabon forgott az arany kastéja a tizfejü sárkánynak. Rákiátott a kastéjra.: ,Megájj!” ,Senkinek másnak, csak a gazdámnak.” Kiütötte az arany szarkalabot alula. Bementek a szobába. Két testvér egymás nyakába borult, sirva monta tesvérhugának: .Mencségire gyütt ez a derék fiatal ember. A mi orszagunkbol való. Ha hazajön a sárkány, én hejettem te mondd neki: látogatni jottünk” Haza is jott a sarkany. Nagyon mérges vót, mer a kastéj nem forgott. Bevagta a buzogányát. Mikor a szobába belépett, láng lobbant ki a szájábul. Mongya Fehérlő Péternek: ,Mit keresel itt?” ,Ne haraguggy sógor” Arra rafelelte a hétfejü sarkanynak a gazdasszonya: ,Azér jottünk sógor, hogy bemutassuk neked a tesvérbátyánkat. Fogaggy bennünket vendégednek” Kezetfogott a sarkany velek.,Isten hozott kedve sógor, sogorném!”Feleli az a kisasszonyanak: ,Hozzal ki kenyeret, meg kést” Feleli Fehérlé Péter: , Azt ide ne hozasd ségor, hiszen a masik ségornal, a tesvérbatyadnal, ott sem ettem én azt. Nem éltem én azon. Ojat hozz, amit tés eszel.” Most minden jot készitett a kirajkisasszony. Sarkany is hozott két kupa bort a pincébél. Vacsoráltak. Elfogyott a két kupa bor.,Hm, igy nem győzök én hordani. Hozok egy kupaval, tik mulassatok idefel, én meg a sógorral lemegyek a pincébe.” Le is mentek. Fogott a sárkány egy hordót. Kihuzta a dugójat. ,Fogjal te is sogor. Koccincsunk.” Osszekoccantottak. Fehérlő Péter mind megitta. Raült a hordójára. A sarkany is raült. Sarkany is monta: ,Koccancsunk még sogor” Sarkany ugyanazt a hordot fogta. Fehérlő Péter egy masikat. Ne kezgy meg más hordót, sógor.” ,Kénytelen vagyok, abba mar nincs” ,Ne beszélj, hisz én egy félévig megélem annyival. Te tan szemfényvesztő vagy? Ki fogod itt öntözni a hordómbul a bort. Hozzal fel te is, én is egy kupaval. Felvitték a szobaba. Poharaztak. Mongya a sarkany a sógoranak: ,Derék ember vagy te, sógor. Nem szemfényveszté vagy? ,Hogy gondolsz ojat. En magyar ember vagyok.” EL mernél-e jonni velem, birokra vagy kardra?” ,Birokra elmegyek, tanult mesterségem, én ugyi pásztor vagyok, ha meg akarod tunni. Tudok küzdeni még a farkassal is” ,Na ha felvirrad, - gondojja a sarkany, - majd Na ha felvirrad, - gondojja a sárkány, - majd megtanítlak én." Felvirrattak. Lementek az aranyszérűre. Fehérló Pétert megkapta a sárkányt. belevágta a sárkányt. A két kisasszony leste az ablakon." Hál' Istennek, csak testvéröccsét győzné még így meg. De annak tizenkét feje van. Fiatalabb az. Ott van tesvérhúgunk. Ha megmenthetné. Segiccse meg az Isten. Rábeszéjjük, ha bejön." Be is jött hozzájuk Fehérló Péter. Most mán így felelt.."Kedves kirájkiasszonyok, győztem! Most ha el fogunk menni mind a hárman, a tizenkétfejű sárkány lakására, azon legyenek mind a hárman, ha birokra megyek a sarkánnyal, ha kicsibe látják, hogy győztes akarok lenni, az életeket áldozzák, engem segíccsenek." El is mentek, oda is értek. „Megájj.” "Senkinek, csak a gazdámnak." Kiütötte a lábat alóla. Bementek mind a hárman. Sírva szalatt a fiatalabb kirájkisasszony a két nénnyét megölelni. Azok nem sírtak.,,Te se sírjál mencségünkre jött ez a daliás, szép hazafi gavallér. Már a hétfejű sárkányt megölte, a tízfejűt is, most ezt akarja. Majd ha hazajön a sárkány, csakis ebbe a szép fiatalemberbe akad fenn, hogy mit keres itt? Mongyad, hogy testvérbátyánk. A két nénémmel együtt vendégnek gyöttek, minket meglátogatnak.” Monta a sárkány... Hozzál kű kenyeret, kést "Egyetek, el vagytok fáradva." Monta Fehérló Péter: „Én nem tudom megenni. Ojat aggyatok, amit meg tudok enni." Minden jót készített a három kirájkisasszony. Összeültek vacsorázni atyafi móggyára. Ez is két kupa bort hozott fel. Mongya, hogy:,, Hamar elfogyott ez a bor. Be jól tudod innya, sógor. Gyere a pincébe, hát ki a patvar győzne ide hordani, amit te meg nem innál. Mentek a pincébe. A sárkány hítta a fiatalabb kirájkisasszonyt. A picegátorban odaadta a kócsot Fehérló Péternek. Ő hátra maratt a kiasszonyhó. Monta neki súgva: „Hónap a bátyáddal birkózni fogok, ha leülünk pihenni, tudod, hogy mék hordóba van a bor. Abból nekem hozol egy pohárral, mer abba tíz embererő lakik, sa zsebkendőt ugyanazt, abba is tíz embererőt lakik. A bátyádnak meg mint amit csak azt hozz." Felelt a kisasszony: „Értem.” "No, ereggy a szobába, nem mongy a tesvéreidnek semmit." Lement a két sógor a pincébe. Monta a sárkány:,, Végy fel sógor te is eggy hordó bort, én is, oszt koccancsunk." Fehérló Péter szokás szerint mind megitta. Ráült az üres hordóra. A sógor is ráült a hordóra. Kis idő múlva monta: „Koccancsunk még, sógor és mennyünk alunni." Felmentek a szobába. Kisasszonyok ébren vótak. Monta a sárkány a kisasszonyoknak, hozzanak fel két kupa bort.,,Kiment az álom a szememből, mulassunk. Nagy örömöm van, hogy minnyájan együtt mulathatunk. Máskülönben sógor, hónap megtuggyuk, mékünk mijen legén. Mire igérkezel? Puskára vagy kardra?” „Nem tudok én puskáho, birokra megyek." Mongya a sárkány: „Nem félsz tőlem, sógor?” "Félek is, nem is." Mongya a sárkány: „Derék ember vagy te. Ne ijeggy meg, hátha egyforma erősek leszünk. Jobban fogunk egymásba gyönyörködni. Ezalatt az idő alatt megvirratt. Lementek a gyémántszerűre. Addig az ideig a három kirájkisasszony tanácskozott. A fiatalabbik monta, hogy a sárkány mijen kendőt, mijen bort kért tőle, ha talán pihenni leülne. Legidősebb nénnye azt mondta: „Cseréld meg. Péternek add, amit ő kért, neki meg a Péterét. Mi meg mind a hárman elkészülünk, a fehert (értsd: legyezőt) a hónunk alá kap. Ha lássuk, hogy Péter győzni talál, levegőt hajcsunk reá, mert izzad. Majd a bor és a kendő." Megkapta Fehérló Pétert a sárkány, bevágta gyémánt szérűre. Térgyig. Fehérló Péter is igen mérges lett. Ő is csak tárgyig birta a sárkányt belevágni. Monta a sárkány: „Üjjünk le sógor, pihennyünk." Szólt a sárkány a kisasszonynak.,,Hozzál egy pohár bort nekünk, ráérünk még a birokra." Elhozta a kisasszony a két pohár bort, a kendőt is. Elcserélve atta nekik. Péter megitta a bort, kendővel megtürülközött, mer izzatt vót. Az ilyen istenhe szót meg Isteni. Felelt a sárkány:,, Próbájjunk még sógor eccer összedülni Ha egyforma erejűek leszünk, felmenyünk aludni, az éccaka mindég dorbézolunk. Felálltak; összedültek birokra. Ismét térgyig vágta a sárkány a szérübe. Ő a sárkányt kötésig vágta be. Három kirájkisasszony látta. Egy éles kardot hajított Péternek. Hármával szabdalta a sárkány fejét le. A három kisasszony a levegőből galamb képibe hajtotta rá a levegőt. Vége lett a tizenkétfejű sárkánynak. Nagy örömmel mentek kacározva a szobába. Felete Péter a három kirájkisasszonynak: „, Megsegített az Isten bennünket. Nem sárkányhoz való lelkes ember. Felmentek a szobába. Majd Fehérló Péter elbeszélte, hogy ebbe az országba két szép baráttya madatt fenn.,,Szerszámjok van azoknak, akikkel mindet innen kiszállítanak. Gyerünk, mennyünk. A fiatalabb kisasszony egy pálcát adott neki. Üsse meg a kastéjnak a hat szegeletét vele. Egy gyémánt alma vált belőle. Betette a zsebbe. Mán a tízfejű sárkánynak a kastéja az is egy arany almának vált. Az is a zsebébe vót. Jöttek a határ fele. Az idősebb kisasszony is egy ezüst pácát adott. A hétfejű sárkány kastét üsse meg vele. Ezüst alma vált belőle. Mind a három almát egy zsebbe tette. Eljöttek a jukho, ahun ő lejött a kosárba. Az idősebb kirajkisasszonyt belelltette. A kotelet megrazta. Szerencsére a cimborai észrevették.Jelt attak azok is a kételen. Felhuztak. Kisasszony monta, hogy: ,Még két testvérem odalenn van, meg Péter” Leeresztették a kosart. Belelilt a kozépsé kisasszony. Azt is felhuztak. Monta, hogy: ,, Még egy szép tesvérem odalenn vann Péterrel” Leeresztették a kosart, belellt a kirajkisasszony. Felhuztak. Most monta, hogy man csak Péter van odale. Monta a vasgyuro: ,De 6 nem jon fel sose!” A harom kisasszony nagy rivajjal monta:,, Jaj, hat miért?” Maj meglattyak!” A nagy mélységrél Péter alomrivalgast (igy) hallott. Nem mert a kosarba Uni. A kosarba eaav kovet tett. iianforma suiut. mint 6 maga. Huztak felfele és mikor félkészségig huztak, elvagtak a kotelet. A kosar visszaesett a kdvel. A ké haromfele tort. Péter mondta magaba: ,Szerencsés az almom.” Eltavozott a juktul. Pasztor baratokat lelt.Juhaszokat, kondasokat, csikésokat. Beleért eggy kis erddbe. Eggy reg nagy fa tetején eggy rettenetes nagy fészket latott. Rettenetes nagy borulat jott. Eggy csonkatollas, hosszinyaku madar csipogott. Gondolta, ez a madar ettil a nagy fellegtiil fél. Felment a fara. Melléilt a madarnak.Juhasz bundajat a szérivel forditotta a levegé fele. Mind a kettéjoket letakarta. Omlétt, villamlott, csattogott. Megszlnt a zivatar, a lucskos bundat lelokte. Madar szélt hozza: ,KOsz6ndm. Megmentette az életem. Ne tavozzon innen messzi el. Ha hazajon apam, anyam, gyonyorkodni fognak bennem. Tizenharom gyerekébél még eggyet se tudott felnevelni. Minden harom hénapban kékkoves tlizes esé esik. Tizenkét gyerekét az olt el. Most is az esett, de az én életem megmaratt. Most gyonyorkddni fognak. Harom hénap mulva emberkort érek. Veled fogok jarni. Bujjon el oda a rakottyabokor ala, batyam. A szemérél is latom, hogy igen buskomoj. Hatha apam kisegiti. De man bujjék el. Nem tudakoloézok téle, mer man hallom a suhogast, ez biztosan apam.” Fehérlé Péter a rakottyabokorba bujt. Eggy iszonytalan nagy griffmadar szallt a fészekbe. Monta a fianak:,Latom, hogy itt is olvan id6 vét, mint amerre én jartam. Es te életbe vagy. Ne féjj, mert harom hénap mulva ember leszel, addig nem lesz ijen id6.” Mongya a fia: ,Latod-é az a lucskos bundat a f6don? Mikor az id6 keletkezett, eggy dalias szép pasztorember feljott, s mindketténket betakart avval. A mentett meg.” ,Hat az ember hun van?” Mongya a kis madar. ~Judom, hogy éhes vagy, ha megmutatom, elnyeled.” ,Nem vagyok éhes, latod, hogy neked is hoztam. Hénap is elég lesz” .Megmutatom, de el ne nyeld. Akkor én megéldm magam.” ~Mutasd meg.” Kiatott a kis madar: ,Batyam, gyojjik ki a bokorbul, nem nyeli el apam.” Kiugrott Fehérlé Péter. Meglatta a madar, megkivanta, elnyelte. Kismadar nagyot orditott: ~-Montam!” Nagyot okrendezett, kikopte. Még hétszer jobban nézett ki Fehérlé Péter. Ne sirj fiam, 5romombe tettem. Beszéjj Fehérlé Péterrel. ELére is megkdszondm, hogy a fiam megmentetted. Latom, nem az én orszagbelim vagy. Panaszold el a kivansagod, kisegitéd Leszek.” ,Kivansagom igen nagy. Elbirsz-e engem mas orszagra vinni?” Felelt a madar:,, En el. Eriggy fel abba a majorba, vegyél harom bivajt. Nyuzasd meg, vagasd tizenkét darabba. Felét siuittesd meg, felét fézesd meg. Ramrakod. Két hordoé vizet is. Azt is elbirom veled egyiitt. Masorszag messzi van. Te se éhezel meg, én sem.” Minden felpakolt ra. Maga is feliilt. Es a madar is ennek a juknak repiilt. Megmonta:,, Hogyha jobbra fogok nézni, egy darab féttet, ha balra fogok nézni, egy darab stiltet fogol a szamba Lokni. Ha az égre nézek, fél hordé vizet 6ntol” Utaztak a juk fele. Minden eleség elfogyott. Még a jukho nem értek.Jobbra balra nézett a madar. Fel is. Semmit sem tudott Fehérlé Péter adni, hogy 6tet el ne nyejje, a seggi partyarél a nagy hust levagta. Eppen akkor értek fel ebbe a vilagba. Felelte Fehérlé Péter: Itthon vagyok, hal’ Istennek” A madar monta:, Mi vot az, amit most a szamba Loktél? Igen jol esett, vagy tan nagyon éhes vétam?” Mit tlirém tagadom, féltam, hogy megeszel, a seggem partyaroél vagtam, azt loktem a szadba” ,Ne féjj, ajj négykézlab. Meggyogyitlak” Péter kdvette a parancsat. Meglatta a madar a Péter testhianyat, ugy odakopte, hogy senki meg nem esmerte véna, hogy az vagva vét onnén. Monta a madar: ,Kdszonettel veszem, kedves j6 baratom, hogy a gyermekemet megmentetted a halaltél. Tizenkettét mar elveszitettem, nem értem haza a mencségére.” Felelte Fehérlo Péter:,,Még nagyobb koszonettel veszem a te josagodat. Mint vadallat tejjesitetted a kivansagomat. Az Isten békével vezérejjen a csaladodhoz” ,Téged is segiccsen az Isten jartadba, kéttodbe. Mig jottlink, mindent elmontal mit kdvettél el az én orszagomba. Almottam is, hogy a kirajnal varnak. Isten veled, énvelem is” Péter elindult a kiraj lakasara. Mindenhun csoportoztak az
emberek. Beszélték, hogy a kirajkisasszony, a leg fiatalabbik, egy kiimorzsoléval fog megeskiidni. Fehérlo Péter igyekezett egyenesen a kiraj lakasara. Buzoganyat a héna ala szoritotta. .Megajjatok, majd elbanok veletek” Mikor az udvarba beérkezett, megesmerte a klimorzsolé meg a vasgyuroé. Azt kiatotta:, Ott valami boszorkany jon, L6jjétek agyon!” Kir4j kiatotta: ,Csend! Senki fel ne merje a fegyvert venni, az eggy kedvemre valé szép ember. Beszélni akarok vele” Be is ment a hercegi szobaba, ahol mulattak vagy tizenketten. Amikor belépett, mind a tizenkét herceg felugrott. Egyhangulag igy feleltek: ,Hunnan jott baratom? Isten hozta kdzzénk "Asse tudom, honnén jottem, orszagot-vilagot jartam. Bizonysagot mutatok is felséges uraknak. Talan oda elére az én apam is ur vot negyvennyéc elétt. Bemutatom én is” Az asztalra tett egy ezlst almat, meg egy aranyalmat és egy gyémantalmat. Hijja be felséges kiraj mind a harom janyat. Magyarazzak el éneléttem, mi vét velek, harom esztendeig a sarkanyoknal. Megesmernek 6k engem, nem
magyarazatot fognak tartani, hanem azt fogjak felelni: Ez az ember érdemelné meg koézillink a valasztast. Mi nem szompojodunk meg rajta, hogy méket valasztya.” Ekkor felelt Fehérlé Péter” Magamnal ugy hataroztam el, hogy egyik baratom, a klimorzsolo idésebb nalamnal. Az idésebb kirajkisasszony 6t illeti. A vasgyuré annal fiatalabb, k6zépsé kiralykisasszony ét illeti. En vagyok a legfiatalabb. Emlitettem is felségednek, hogy azért, hogy csikésbotra szorultam, de le is montam, hogy az apam nagy agyboél szarmazott. Negyvennyécas hadvezér vot. A tizenharom vértanu kozt van felakasztva. Majd maskor megmondom, hogy hogy hivtak. Nekem szép nevem Fehérlé Péter” Felelt a legfiatalabb kirajkiasszony: Ne tudakolézzanak édesapam egymastol. Fehérlé Péternek akarmejikuink is felesége lenne. Itt is igassagosan beszél. A Fehérlé Péter” Magamnal ugy hataroztam el, hogy egyik baratom, a klimorzsolo idésebb nalamnal. Az idésebb kirajkisasszony 6t illeti. A vasgyuré annal fiatalabb, k6zépsé kiralykisasszony ét illeti. En vagyok a legfiatalabb. Emlitettem is felségednek, hogy azért, hogy csikésbotra szorultam, de le is montam, hogy az apam nagy agyboél szarmazott. Negyvennyécas hadvezér vot. A tizenharom vértanu kozt van felakasztva. Majd maskor megmondom, hogy hogy hivtak. Nekem szép nevem Fehérlé Péter” Felelt a legfiatalabb kirajkiasszony: Ne tudakolézzanak édesapam egymastol. Fehérlé Péternek akarmejikuink is felesége lenne. Itt is igassagosan beszél. A sarkanyoktél megmentett benntinket. Ugy viselkedett iranyunkba, mint egy szlz jany” Kezet fogott Fehérlo Péterrel. Hivjanak papot, addig nem eresztem a Péter kezét. elmondom véle a hitet” En is eszekbe jutottam. Izenetet attak, legyek ott az esküvőjén. Szivesen fogadnak, azt kivánom én is, legyenek boldogok. Isten vellünk, és tevelek is. Na én így emlékezem a dédnagyapa történetíre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése