Györffy Sándor jelentkezett önkéntesnek, és 1915 júniusában,
21 évesen bevonult a magyar királyi 3. honvédhuszárezredhez. A kiképzés a
Szabadka melletti Palicson, majd Budapesten zajlott. Ezután Györffy Sándor
kikerült az orosz frontra, ahol nemsokára, 1916. július 6-án fogságba esett.
Györffy Sándor, aki pár hónap után
zászlósként szakaszparancsnok lett, vitte magával a gépét, és minden fontos
mozzanatot megörökített. Mások is fotóztak, így az albumában levő képek egy
részén ő is szerepel. A kiképzés kemény volt, a gyakorlatokon lónak és lovasnak
szinte egy testként kellett mozognia. Ezt szolgálta, hogy a huszárok a saját
lovukkal vonultak be, a lónak minimum háromévesnek kellett lenni. Györffyéknél
éppen akkor nem volt más hátasnak való csikó, csak a kétéves Baba. Némi
állatorvosi beavatkozással sikerült elérni, hogy a fogai alapján elfogadja
háromévesnek a sorozási bizottság.
Györffy Sándor számos képet küldött haza
családjának, barátainak. Leveleiből az derül ki, hogy a kiképzésen jól érzi
magát, tetszenek neki az embert próbáló, huszárvirtust igénylő feladatok.
Elkezdett naplót írni, amely megerősíti, hogy kedvére való volt ez az élet. A
naplót vitte magával a hadifogságba, ahol egy barátjától – a több nyelven
beszélő Elek Endre demecseri földbirtokostól – a német mellé megtanult angolul,
franciául és oroszul.
A fogságban színházat szerveztek, előadásokat tartottak,
az oroszok tiszti ellátásban részesítették őket. A napló 1921-ben fejeződik be,
amikor írója már újra a Műszaki Egyetem hallgatója. Később kereskedelmi
főiskolát végez, pénzügyi állást vállal, majd gazdálkodni kezd a túrkevei
családi birtokon: huszár voltához híven lótenyésztéssel foglalkozik – az angol
félvér Furioso-törzzsel kiváló eredményt ér el –, és a kölcsönnel terhelt
földön tehermentes mintagazdaságot teremt. Barátjának, Elek Endrének a
története még különösebb: a hadifogság után
Oroszországból a táborparancsnok lányával,
Tatjánával tér haza. A parancsnok, a művészi hajlamú Lukjanov tábornagy –
akinek a felesége francia operaénekesnő volt – valamilyen küldöttség
érkezésekor tolmácsolásra kéri Eleket. Így ismerkednek meg Tatjánával, s ebből
szerelem lesz, majd Lukjanov áldásával – akit a vörösök közben elzavarnak mint
cári tisztet – házasság. Lukjanov pedig elmegy Kínába, hogy harcoljon a
kommunisták ellen, de súlyosan megsebesül, és fél lábbal a lányáéknál,
Demecseren telepszik le. Ott is van eltemetve.
Miközben Elek Endre és Tatjána
Tibor fia docensként egy svédországi egyetemen angol nyelven oktatott, az
ifjabbik Györffy Sándor – származása miatt mindenféle kerülőkkel –
kertészmérnök lett. A lovakat kertészként is úgy szerette mindig, mint az apja,
rég elmúlt már hatvanéves, amikor még lovas túrákat vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése