Györffy Sándor jelentkezett önkéntesnek, és 1915 júniusában,
21 évesen bevonult a magyar királyi 3. honvédhuszárezredhez. A kiképzés a
Szabadka melletti Palicson, majd Budapesten zajlott. Ezután Györffy Sándor
kikerült az orosz frontra, ahol nemsokára, 1916. július 6-án fogságba esett. Györffy Sándor, aki pár hónap után
zászlósként szakaszparancsnok lett, vitte magával a gépét, és minden fontos
mozzanatot megörökített. Mások is fotóztak, így az albumában levő képek egy
részén ő is szerepel. A kiképzés kemény volt, a gyakorlatokon lónak és lovasnak
szinte egy testként kellett mozognia. Ezt szolgálta, hogy a huszárok a saját
lovukkal vonultak be, a lónak minimum háromévesnek kellett lenni. Györffyéknél
éppen akkor nem volt más hátasnak való csikó, csak a kétéves Baba. Némi
állatorvosi beavatkozással sikerült elérni, hogy a fogai alapján elfogadja
háromévesnek a sorozási bizottság.
Györffy Sándor számos képet küldött haza családjának, barátainak. Leveleiből az derül ki, hogy a kiképzésen jól érzi magát, tetszenek neki az embert próbáló, huszárvirtust igénylő feladatok. Elkezdett naplót írni, amely megerősíti, hogy kedvére való volt ez az élet. A naplót vitte magával a hadifogságba, ahol egy barátjától – a több nyelven beszélő Elek Endre demecseri földbirtokostól – a német mellé megtanult angolul, franciául és oroszul.
A fogságban színházat szerveztek, előadásokat tartottak, az oroszok tiszti ellátásban részesítették őket. A napló 1921-ben fejeződik be, amikor írója már újra a Műszaki Egyetem hallgatója. Később kereskedelmi főiskolát végez, pénzügyi állást vállal, majd gazdálkodni kezd a túrkevei családi birtokon: huszár voltához híven lótenyésztéssel foglalkozik – az angol félvér Furioso-törzzsel kiváló eredményt ér el –, és a kölcsönnel terhelt földön tehermentes mintagazdaságot teremt. Barátjának, Elek Endrének a története még különösebb: a hadifogság után
Oroszországból a táborparancsnok lányával, Tatjánával tér haza. A parancsnok, a művészi hajlamú Lukjanov tábornagy – akinek a felesége francia operaénekesnő volt – valamilyen küldöttség érkezésekor tolmácsolásra kéri Eleket. Így ismerkednek meg Tatjánával, s ebből szerelem lesz, majd Lukjanov áldásával – akit a vörösök közben elzavarnak mint cári tisztet – házasság. Lukjanov pedig elmegy Kínába, hogy harcoljon a kommunisták ellen, de súlyosan megsebesül, és fél lábbal a lányáéknál, Demecseren telepszik le. Ott is van eltemetve.
Miközben Elek Endre és Tatjána Tibor fia docensként egy svédországi egyetemen angol nyelven oktatott, az ifjabbik Györffy Sándor – származása miatt mindenféle kerülőkkel – kertészmérnök lett. A lovakat kertészként is úgy szerette mindig, mint az apja, rég elmúlt már hatvanéves, amikor még lovas túrákat vezetett.
Györffy Sándor számos képet küldött haza családjának, barátainak. Leveleiből az derül ki, hogy a kiképzésen jól érzi magát, tetszenek neki az embert próbáló, huszárvirtust igénylő feladatok. Elkezdett naplót írni, amely megerősíti, hogy kedvére való volt ez az élet. A naplót vitte magával a hadifogságba, ahol egy barátjától – a több nyelven beszélő Elek Endre demecseri földbirtokostól – a német mellé megtanult angolul, franciául és oroszul.
A fogságban színházat szerveztek, előadásokat tartottak, az oroszok tiszti ellátásban részesítették őket. A napló 1921-ben fejeződik be, amikor írója már újra a Műszaki Egyetem hallgatója. Később kereskedelmi főiskolát végez, pénzügyi állást vállal, majd gazdálkodni kezd a túrkevei családi birtokon: huszár voltához híven lótenyésztéssel foglalkozik – az angol félvér Furioso-törzzsel kiváló eredményt ér el –, és a kölcsönnel terhelt földön tehermentes mintagazdaságot teremt. Barátjának, Elek Endrének a története még különösebb: a hadifogság után
Oroszországból a táborparancsnok lányával, Tatjánával tér haza. A parancsnok, a művészi hajlamú Lukjanov tábornagy – akinek a felesége francia operaénekesnő volt – valamilyen küldöttség érkezésekor tolmácsolásra kéri Eleket. Így ismerkednek meg Tatjánával, s ebből szerelem lesz, majd Lukjanov áldásával – akit a vörösök közben elzavarnak mint cári tisztet – házasság. Lukjanov pedig elmegy Kínába, hogy harcoljon a kommunisták ellen, de súlyosan megsebesül, és fél lábbal a lányáéknál, Demecseren telepszik le. Ott is van eltemetve.
Miközben Elek Endre és Tatjána Tibor fia docensként egy svédországi egyetemen angol nyelven oktatott, az ifjabbik Györffy Sándor – származása miatt mindenféle kerülőkkel – kertészmérnök lett. A lovakat kertészként is úgy szerette mindig, mint az apja, rég elmúlt már hatvanéves, amikor még lovas túrákat vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése