2019. július 3., szerda

A Demecseri Odescalchi család története



A magyar nemesség meghatátozó tényezője lett a Lónyai és az Odescalchi család. Pál az egyik utolsó kapocs volt a „régi Magyarországgal”, azzal a Magyarországgal, amely társadalmilag és gazdaságilag egy maroknyi nagy család, többek között az Eszterházy, a Károlyi, az Andrássy, az Apponyi, a Pálffy, a Széchenyi és az Odescalchi család kezében volt. Ennek az arisztokráciának hatalmas földbirtokain alapuló hatalma megtört, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia elveszítette az első világháborút.A nagylónyai és vásárosnaményi gróf Lónyay Menyhért (Nagylónya, 1822 január 6–Budapest, 1884. november 3.) államférfi, közgazdasági író, valóságos belső titkos tanácsos az iskoláit a pesti piaristáknál, majd a pesti egyetemen végezte, ahol jogi doktorátust szerzett.
A liberális eszméket valló ifjút 1843-ban Bereg vármegye országgyűlési követévé választotta. Tagja volt a diéta mindkét, a kereskedelmügyi és a pénzügyi országos választmányának. Széchenyi híve. Az 1847–48-as, utolsó rendi országgyűlésen is Bereg vármegye követe. Elejétől kezdve tagja volt az 1848-as népképviseleti országgyűlésnek, a Szemere-kormány pénzügyminisztériumi államtitkára. A kiegyezés után az Andrássy-kormány pénzügyminisztere (1867. február 10–1870. május 21.), 1870 és 1871. november 14. között közös pénzügyminiszter, majd 1872. december 2-ig magyar királyi miniszterelnök és honvédelmi miniszter. A dunamelléki református egyházkerület főgondnoka, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, alelnöke (1861 és 1871 között), majd elnöke 1871-től haláláig. Székfoglalóját 1860. április 2-án tartotta A Tisza-szabályozás története és nemzetgazdasági fontossága címmel. Neve szorosan összeforrt a Tisza szabályozásával. 1876-tól 1884-ig az újjáalakított Tiszavölgyi Társulat elnöke. Ugyancsak elnöke volt 1854-től haláláig a Felső-szabolcsi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatnak, amely tiszteletből a Nyírvíz gyűjtő főcsatornát róla nevezte el 1896-ban. Nyíregyháza városa 1870-ben első díszpolgárává választotta. Az uralkodó, I. Ferenc József 1871. augusztus 3-án grófi rangra emelte és a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki.

Lónyay Menyhért 1845. szeptember 20-án kötött házasságot Pesten Kappel Emiliával (1825–1888). Házasságukból nyolc gyermek született, de csak négy érte meg a felnőttkort. 1884. november 3-án hunyt el Budapesten.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ravatalozták fel, s innen november 6-án este gyászleplekkel bevont vagonban, különvonaton vitték koporsóját Tuzsérra, onnan pedig az ősi birtokra, Nagylónyára, ahol másnap temették el.
Ifjabb gróf Lónyay Menyhért 1849. augusztus 20-án született Tuzséron, felesége a mándoki gróf ghimesi és gácsi Forgách Margit (Alsó-Kemence, 1851. március 30–Tuzsér, 1933. február 25.) Esküvőjüket a Bars vármegyei Alsó-Kemencén tartották 1873. július 16-án. Három gyermekük, István, Anna, Márta még az ötéves kort sem érte meg. 1880. március 21-én Nagyszaláncon megszületett Pálma leányuk. Ifjabb Lónyay Menyhért azonban nem sokkal később, 1884. március 8-án Abbáziában agyvérzés következtében hirtelen meghalt.
Az özvegyen maradt Forgách Margit hat évvel később újra férjhez ment alapi Salamon Tivadarhoz (Paks, 1843. szeptember 9–Tuzsér, 1899. április 14.) aki magával hozta a házasságba Ella nevű leányát. Az esküvő Mándokon volt 1890. május 24-én.
1894 őszén tragikus esemény történt a tuzséri kastélyban. Szeptember 14-én Salamon Tivadar (Tódor) a nála összegyűlt előkelő társaság szórakoztatására meghívta a már ismert Neukom Ferenc hipnotizőrt (eredetileg kútfúró). A produkció egyik médiuma a 22 éves Ella kisasszony volt, aki a hipnotizálás közben meghalt. A jelenlévő Vragassy doktor, a bécsi mentőegyesület volt igazgató főorvosa mindent megtett, hogy újraélessze, sikertelenül. A hivatalos közlemény szívszélhűdést állapított meg. Az akkor újságírói pályája elején álló Krúdy Gyula írásai révén a hír hamar szárnyra kapott itthon és külföldön.Salamon Tódor 1899-ben halt meg, felesége még sokáig élt özvegyen Tuzséron. Lónyay Pálma 1901. június 8-án ment férjhez szerémi herceg Odescalchi Jenő Zoárdhoz (Bolhás, Somogy vármegye, 1876. október 10–Demecser, 1917. április 3.). E házasságból 1902 május 6-án született meg Miklós, 1903. december 8-án pedig Margit. Rangjuknak megfelelő neveltetésükről a nagymama és a szülők gondoskodtak. Nevelők és házitanítók segítségével sajátították el az arisztokrata társasági élet szabályait. Miklóst három tanító oktatta: Dietrich Gyula, Egyedy László (korábban katolikus pap, később a herceg titkára) és Bay Jeromos torna- és vívómester. A fiú Tuzséron tanult meg lovagolni, már gyermekkorában is nyitott társasági ember volt, szeretett és tudott táncolni. Példaképe egyrészt apja volt, aki bátorságra, edzettségre, a fizikai fájdalom tűrésére, határozott és férfias viselkedésre nevelte, másrészt II. Rákóczi Ferenc, akinek emlékét nagy tekintély övezte a családban, hiszen a nagymama egyenes ági leszármazottja volt a nagy fejedelem generálisának, gróf Forgách Simonnak.
1917. április 3-án Odescalchi Zoárd Demecserben öngyilkos lett. Április 6-án Tuzséron temették el. Az előzmények: miután a szerb harctérről hazatért, a hadügyminisztérium megbízásából hadiüzemeket létesített Szabolcs vármegyében, Nagyhalászon burgonyafeldolgozót, zöldségszárító telepet, sertésfiaztatót és hizlaldát, Demecserben káposztasavanyítót. Ott lett öngyilkos, miután április elején vizsgálóbizottság jelent meg a gyárban. A halál okai, körülményei nem tisztázottak, panamáról suttogtak, amiből a hercegnek sok millió korona haszna származott. Búcsúlevele csak ennyit tartalmazott: „Szeretteim, bocsássatok meg! Becsületembe gázolnak, nem bírom tovább, Zoárd.” Ugyanakkor lett öngyilkos a demecseri üzem egyik magasabb beosztású vezetője is, többeket pedig letartóztattak. A vizsgálati jegyzőkönyv elveszett. Lónyay Pálma második férje sédeni Ambrózy György (Sátoraljaújhely, 1885 március 7–Budapest, 1970. január 18.), jogászdoktor, történész, huszárkapitány, a katonai Mária Terézia rend lovagja.
Odescalchi Miklós – Niki herceg, ahogy becézték – 1920 júniusában érettségizett a nyíregyházi evangélikus főgimnáziumban. Franciául, németül, angolul és csehül tudott, szerette a sportot, szépirodalmat is szívesen olvasott. Vidám, jókedvű társasági ember, amellett a vakmerőségig bátor, önfejű és makacs. 1922–23-ban töltötte le egyéves önkéntesi évét a nyíregyházi huszárezredben. Nem igazán kedvelte a szabályokat, a kötöttségeket, s ez is az oka annak, hogy karpaszományos tizedesként szerelt le, amiért sokszor volt kénytelen eltűrni barátai ugratásait.
Leszerelése után rendszeresen sportolt, külföldön is ért el helyezéseket. 1928–29-ben két országos bajnokságon is első lett díjugratásban. Az 1930-as években ő is az akkor az úri társaság egyik kedvenc sportjával, a repüléssel barátkozott. A budaörsi repülőtéren, magánúton letett vizsgái után vett egy kétüléses Junkers Junior sportrepülőgépet, melyet a tuzséri Nagyerdőn épített hangárban tartott.
A bohém, szertelen ifjú hajmeresztő mutatványairól országszerte beszéltek. Vele egykorú falusi játszótársai mesélték: Miklósnak volt egy piros kocsija. Ha jött és hallották, az országút közelébe sem mertek menni. A legelőn volt repülőtér, s ha leszállt, összecsukta a gép szárnyait, és két nagy ökör behúzta a gépet a hangárba. Olyan alacsonyan szállt a géppel, hogy levitte a kéményeket, szétszalasztotta az aratókat, felborította a kévéket. Nem haragudtak rá az emberek, megszokták a szeszélyeit. Ezekhez a ma már szépre színezett történetekhez azonban az is hozzátartozik, hogy 1938. október 10-én Nyíregyháza és Debrecen között halálra gázolta Varga Gábor 45 éves cipészt. A bíróság kimondta bűnösségét, és kétezer pengő büntetésre ítélték.
Háromszor nősült. Első felesége, Lüttwitz Irma bárónő híres szépség volt, de vagyontalan és kilenc évvel idősebb az akkor még csak a húszas éveit taposó hercegnél. A romantikusnak induló házasság válással végződött. A második feleségtől, a német-amerikai Gordon Tietgens Virginiától, Gini hercegnőtől két gyermeke született, Margit (Baby) 1929. április 25-én és Pál Gábor 1932. február 20-án. Harmadik felesége bonyhádi Perczel Erzsébet, aki 1947-ben elhagyta az országot, és Ausztrián keresztül Új-Zélandba, Aucklandba ment, ma is ott él.
Niki herceg hasonlóképpen lett tartalékos repülőtiszt, mint vitéz nagybányai Horthy István, a kormányzóhelyettes. Viszonylag sokat repült könnyű, egymotoros gépeken, gyakorlóidejét vadászgépeken töltötte, de nem volt a rossz időjárási viszonyok közepette is repülni tudó, többmotoros gépekre is kiképzett pilóta.
1940-ben behívták a légierőhöz, és mint tartalékos, további repülőkiképzésen vett részt. Ekkor kapta tartalékos hadnagyi rendfokozatát Nyíregyházán. A légierő azonban nem vette át a hivatásos állományba, a parancsnokság kereken elutasította, hogy frontszolgálatot teljesítsen, ezt életkorával és kevés harctéri tapasztalatával indokolták.
1944 elején a pilótahiány miatt aztán mégis behívták, és Ferihegyen átképezték a Messerschmidt Me–210 gyorsbombázó vezetésére. Májusban Nyíregyházára vezényelték a felállítandó 102/1. gyorsbombázó repülő századhoz. Május 6-án az alakulat a hajdúböszörményi tábori repülőtérre települt át.
Nem szerette a németeket, gyűlölte és megvetette az SS-t. 1944 májusában szerzett egy Budapest–Milánó útvonalat ábrázoló légiforgalmi térképet. 1944 június elején Budapesten közölte a térkép tulajdonosával, hogy korábban már át akart menni a szövetségesekhez, de Pécs környékén felhőbe került, és hazatért. Annyira provokáló jellegűnek tűntek kijelentései, hogy társai ezeket jelentették Háry Lászlónak, a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap elnökének, aki viszont már régen kapcsolatban állt Tost Gyula repülő vezérkari őrnaggyal, a kormányzó szárnysegédjével, illetve rajta keresztül a Kiugrási Irodával.
Társai és barátai mindent megtettek, hogy biztonsági okokból megakadályozzák az átrepülést, mert ez fenyegetni látszott gróf Bethlen István tervezett kirepülését a szövetségesekhez. Háry László nyugállományú vezérőrnagy azon a napon már nem tudott intézkedni, másnap reggel akarta a kormányzó Katonai Irodáján keresztül elérni, hogy Odescalchit leszereljék és földi beosztásba helyezzék. A herceg még aznap visszarepült Nyíregyházára, este vacsorát adott, reggel (június 4-én, vagy 13-án – a dátum a mai napig nem biztos – B. J.) pedig gyakorlórepülésre indult a böszörményi repülőtérről a 102/1. (Sas) gyorsbombázó század egyik ME–210 Ca–1-es kétüléses gépével. Társának, Bajusz (Bajsz) Ferenc szakaszvezető, rádiós-lövésznek is csak a levegőben árulta el a tervét, hogy a szövetségesekhez mennek. Mivel nem tért vissza, balesetre gyanakodva kiadták a körözést.
Június 14-én a VKF–2, a katonai elhárítás emberei letartóztatták a vacsora résztvevőit, házkutatások során megtalálták a térképet is. Húgát június 14-én, Jobbágyiban tartóztatták le, Debrecenben volt őrizetben kereken száz napig. A többieket Budapestre, a Sváb-hegyi Gestapo-központba vitték. Odescalchi Miklos és társa téves navigáció és némi ellenszél miatt ezerhatszáz kilométeres repülőút után Itáliában, a német zónában landol. Ott azt adták elő, hogy amerikaiakat üldöztek, és a Balkán felett sűrű felhőbe kerültek, majd eltévedtek. Ezt a magyarázatot a repülőtér személyzete elfogadta, és meghívta őket ebédre, ahol viszont ott ült a repülők meteorológusa is, aki sehogy sem értette, hogy hogyan lehet a Balkán fölött olyan esőfront, amelyről ő nem tud. Távirati kérdést intézett a német Luftflotte–4 törzséhez, onnan viszont már a szökésről tudósító távirat érkezett.A Gestapo azonnal letartóztatta őket. Sokáig Bécsben voltak őrizetben, majd 1945. január 17-én Sopronkőhidára szállították a két férfit. Január 20-án állt Dominich Vilmos hadbíró őrnagy tanácsa elé Odescalchi, ahol útjáról semmilyen információt nem volt hajlandó adni. Másnap reggel fél nyolckor hirdették ki a halálos ítéletet, és minden régi szokást felrúgva még aznap délelőtt tíz órakor felakasztották. Szemtanúk szerint utolsó szavai ezek voltak: „Nem fogtok szégyent vallani velem!”Azt rótták fel bűnéül, hogy repülésével előkészítette volna a későbbi, már a kiugrást szolgáló repülőutakat. Német nyomásra a bíróság a legsúlyosabb ítéletet mondta ki, és azt azonnal végrehajtották. „Célja az volt, hogy kivonja magát a hadra kelt seregnél való szolgálat teljesítése alól. A hadviselés érdekeit már előző magatartásával is nagymértékben veszélyeztette. Környezetében állandóan megrendíteni igyekezett a győzelmünkbe vetett hitet és minden alkalommal hangsúlyozta ellenségeink biztos győzelmét. Az ítélettel és kivégzéssel az arisztokráciának egy súlyosan megtévedt tagja vette el méltó büntetését” – kommentálta a történéseket a nyilas sajtó.
Harmadik feleségét 1944. július 7-én tartóztatták le, és Budapestre, a Fő utcai katonai fogházba vitték, innen a börtönök kiürítésekor Bécsbe, onnan Sopronkőhidára, ahol végül szabadlábra helyezték. Ekkor még – az ítélethozatal előtt – két őr jelenlétében tízperces beszélgetést engedélyeztek számára férjével. A kivégzésről a börtön plébánosa értesítette az egyik közeli faluban tartózkodó asszonyt. Bajusz Ferencet felmentették.
A háború után Vörös János honvédelmi miniszter Odescalchi Miklóst post mortem őrnaggyá léptette elő, átvették hivatásos állományba, hogy özvegye nyugdíjat, Pál fia árvaellátást kapjon. 1945. december közepén Budapesten a ferencesek templomában gyászszertartást tartottak a vértanú emlékére, 1946. március 20-án pedig holttestét a menetrend szerinti vonattal, külön kocsiban hozták Tuzsérra, s még aznap délután két órakor katonai pompával temették el a kastélykertben lévő családi sírkertben. A honvédelmi miniszter képviseletében Czebe Jenő vezérkari alezredes jelent meg, a debreceni VI. honvédkerülettől Nagy Gyula ezredes, a nyíregyházi honvéd kiegészítő parancsnokság parancsnoka vett részt a szertartáson.
1944. február 10-én, hosszas betegség után meghalt Gini hercegnő, május 29-én pedig szerelmi bánatában öngyilkos lett a lánya, Baby is. A front közeledtével Pestre költözött a család, csak jóval később tértek haza. Az amerikai nagyszülők Pált aztán Amerikába vitték, most is ott él, hajóskapitány. Tuzséron egyedül Lónyay Pálma maradt.
A kastélyt elvették tőle. Először volt inasa költözött be, aztán mások is. A bútorokat és az értékeket széthordták. Jutott belőlük a pártszervezeteknek, megyei és állami intézményeknek. Pálma néni, az egykori tulajdonos, a falu jótevője a kastély északi szárnyépületében kapott mint bérlő egy szobát kamrával és egy konyhát, melyet Székely Ilona tuzséri lakossal kellett közösen használnia. 1952-től haláláig dr. Török Dezső körzeti orvos felesége pártfogolta és hordta neki az ebédet. 1967. július 17-én, 87 éves korában halt meg. Tuzséron, a kastély parkjában lévő sírkertben temették el. Másik gyermeke, Odescalchi Margit fiatalkorában azzal tűnt ki, hogy hajnalban kelt, és együtt dolgozott a parasztlányokkal. Első férje gróf Apponyi György (Eberhardt, 1898. június 30–Saarbrücken, 1970. augusztus 7.) országgyűlési képviselő, a főrendiház örökös tagja volt. Esküvőjüket 1923. május 17-én, Budapesten tartották. A házasságból két gyermek: Éva Mária (Szurdokpüspöki, 1928. május 15. – ma Németországban él) és Albert György Jenő Zoárd (Budapest, 1926. április 13. – ma Belgiumban újságíró) született. 1934-ben elváltak, második férje Giuseppe Lancia olasz királyi százados, de 1936-ban tőle is elvált. Első férjét, aki németellenes volt, a német megszállás első napjaiban koncentrációs táborba hurcolták. Őt is Debrecenben tartotta fogva a Gestapo. Kiszabadulása után Salgótarjánban bujkált s csak 1945-ben tért haza birtokára, Jobbágyiba. Földjeiről önként lemondott, dolgozott a helyi Nemzeti Bizottságban, majd segédmunkásként a Mátravidéki Hőerőműben és a Ganz Hajógyárban. A „vörös hercegnőt” innen emelték ki, 1946–47-ben már a Ganz Hajógyár üzemi pártszervezetének nőtitkára. 1947 augusztusában a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége vezetőségi tagja, szeptembertől az MNDSZ budapesti elnöke. Francia, német és angol nyelvtudása, széles körű irodalmi és politikai műveltsége révén az 1947-es választások után a Külügyminisztérium Sajtóirodájának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1949-ben a washingtoni magyar követség tanácsosa lett, de jó fél év múlva minden indoklás nélkül hazarendelték, állását megszüntették. Előbb a Hírlapterjesztő Vállalatnál, majd a Szőlészeti Kutatóintézetben helyezkedett el. 1956. október végén gyermekeivel együtt elhagyta az országot, és Ausztriában, a burgenlandi Mittendorfban telepedett le. Soha nem érezte jól magát ott, Tuzsérra, gyermekkora falujába vágyott vissza. Az emigrációban segítséget nem fogadott el, nappal újságot árult Bécsben, éjjel egy közeli baromfitelepen csirkéket őrzött. 1982. március 4-én, hosszas betegség után halt meg egy eisenstadti kórházban. Március 10-én temették el Mittendorfban. húsvét előtti nagycsütörtökön, Dél-Franciaországban elhunyt Odescalchi Pál herceget (1923–2014) évekkel ezelőtt, akkor ismertem meg, amikor még Anglia hangulatos régi városában, Cheltenhamben élt, és a házában hangversenyt rendezett erdélyi magyar iskolák megsegítésére. A kóruskarnagy Vajda Cecília volt, ennek a főként Bartók és Kodály szerzeményeiből összeállított házi koncertnek a lelke, s a Budapestről kilátogató Szőnyi Erzsébet zeneszerző vállalkozott rá, hogy – életében nem sokadszor – énekeseket kísér zongorán: Andor Évát és Keönch Boldizsárt.

A herceg és felesége az uzsonna elkészítésével foglalatoskodott. Odescalchi Pál közvetlen és megnyerő modorú arisztokrata volt, nagyon jóképű, már akkor is ősz hajú és fiatalosan elegáns férfi. Feltűnt a zeneszalon falán egy bekeretezett régi nyomat: XI. Ince pápa képe. Annak a pápának a képmása, akinek a szobra ott áll a budai Várban, a hajdan róla elnevezett, immár az első magyarországi nyomdász, Hess András nevét viselő téren. Az egyházfő Benedetto Odescalchi néven született Comóban, fiatalon lett bíboros és némi húzódozás után pápa. Életcélja volt, hogy a törököket kiűzze a meghódított európai területekről, Magyarországról is, egyik megalakítója volt, hatalmas pénzadománnyal, a Szent Ligának. Ezért kapta meg a család a hercegi címet és magyarországi birtokait.
Ebből a családból származott a most elhunyt idős herceg, de az anyai ágra ugyanilyen büszke lehet. Az idősebb Andrássy Gyula gróf volt a dédapja, és édesanyja a legendás Odescalchi Károlyné Andrássy Kája (Klára). Ez a kivételes intelligenciájú, attraktív asszony legitimistaként kezdte politikai pályafutását, de azután, hogy az Est Lapok riportereként megjárta a spanyol polgárháború csatatereit, az értelmiségi baloldal támogatója lett. 1938 és 1941 között havonta hívta meg az Andrássy-palotába teára a népi írók egy csoportját, Szabó Zoltánt, Kovács Imrét, Keresztury Dezsőt, még Veres Pétert is. Az angol követség vezető beosztottjaival, Budapesten élő angolokkal találkozhattak, angol, francia és svájci újságokat olvashattak. A háború magyarországi lengyel menekültjeit barátnőjével, gróf Szapáry Erzsébettel segítették. 1941 tavaszán Andrássy Kája kis bőrönddel indult útnak, hogy Jugoszlávián és Egyiptomon át jusson el Angliába. A bőröndben fontos diplomáciai iratok is lapultak. Dubrovnikban este tízkor sétálni ment a tengerpartra, amikor egy olasz gép bombát dobott le. A grófnő megsebesült, a kórházban meghalt. Fia, Pál herceg vakmerő fiatalember volt, tevékenyen részt vett a Magyarországot megszálló németek elleni küzdelemben. Teherautókat gyújtott fel. A háború után apjával együtt Angliába települtek. Magyarország iránti érdeklődése és szeretete azután sem csökkent, hogy megkapta a brit állampolgárságot. A háború kirobbanása után Anglia sokat szenvedett a megszállt Franciaország partjairól kilőtt szárnyas bombák támadásaitól. A hatóságok elrendelték, hogy a padlásokat meg kell tisztítani. Így talált rá egy család a dédmama leveleire, amelyeket 1864 és 1869 között naplószerűen küldött az Andrássy-palotából, ahová nevelőnőnek szerződtették. Mary Stevens leveleiből könyv született, amit Odescalchi Pál természetesen azonnal megvett, hiszen az egyik gyerek, akit a kisasszony tanított, az ő nagyapja, Tivadar gróf volt. Az érdekes kortörténeti dokumentum azután Bánki Vera kitűnő fordításában jelent meg 2007-ben, Levelek az Andrássy-házból címmel. Odescalchi Pál herceg sűrűn látogatott Budapestre, az Andrássy-emlékbizottság elnöke volt. Szeretett volna ott lenni a Parlament előtti Andrássy-szobor újbóli felállításakor. De ez, a család szomorúságára, már nem adatik meg neki. Temetése a dél-franciaországi Arles-ban volt kedden, 2014 április 29-én.A történetnek még nincs vége. A család leghíresebb tagja  Odescalchi Benedetto volt testvérei Giulio és Maria Odescalchi voltak.
Ő volt ugyanis XI. Ince pápa, a római katolikus egyház 240. pápája 1676. szeptember 21-étől haláláig volt pápa. A pápát "Magyarország megmentője" jelzővel is illetik, mert sokat küzdött Magyarország török megszállás alóli felszabadításáért. XI. Ince megválasztása után azonnal nekilátott a vatikáni adminisztráció átalakításának. Az elődei alatt szétzilálódott és eladósodott pápai kincstárat újjászervezte, takarékossági intézkedései folytán néhány éven belül a kiadások és bevételek mérlege újra pozitívumot mutatott. Rendeletben betiltotta a bíborosok között uralkodó nepotizmust. Meghalt: 1689. augusztus 12., Rómában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése