A szeretet katonája

Így nevezték a Demecseri Reményi Józsefet bajtársai. Mindig segített a bajbajutottakon: kollégájának várandós zsidó feleségét megmentette a deportálástól, kimenekítve őt a kórházvonaton, de rendszeresen vitt csomagokat a frontra a munkaszolgálatosoknak is, nem egyszer életét kockáztatva vele. Az éhező ukrán, orosz lakosokat, gyerekeket pedig élelemmel segítette a háborúban.  Reményi József 1911. július 8.-án született Demecserben 5 gyerekes kiskereskedői családban.

A kereskedelmi iskola elvégzése után könyvelőként és gazdászként dolgozott. Később vegyesboltot működtetett vidéken. Az 1930-as évek végén került Budapestre, a Tungsramhoz. Budapestről került a II. világháború alatt a Don folyónál harcoló 2. magyar hadsereg kórházvonatára. A kórházvonatok feladata a hadműveleti területek tábori kórházaiból a már ellátott sebesültek a hátország hadtest- és vöröskeresztes kórházaiba szállítása volt. További feladatuk volt még a hazai területekről vöröskeresztes ápolónők, orvosok, vezérkari tisztek, gyógyszerek, kötszerek és más egészségügyi anyagok kiszállítása a hadműveleti területekre. A II. világháborúban a keleti frontra oda-vissza ingázva 12 kórházvonat közlekedett.

A keleti hadszíntérre tíz-tizenöt napig is eltartott az út. Visszafelé, sebesültekkel megrakva, négy-öt nap alatt ért haza a kórházvonat. Reményi József összesen 17-szer tette meg ezt az utat. Az elsőt rögtön a házasságkötése után egy héttel. A kórházvonaton töltött szolgálata során testközelből tapasztalhatta meg a front szörnyűségeit. Nem csak az emberéleteket követelő háborús pusztítást, de a helyi ukrán lakosság nyomorúságát, éhezését, a magyar katonák, munkaszolgálatosok kiszolgáltatottságát. Minderről személyes hangvételű naplója, több ezer, általa készített fénykép és 1942 decembere és 1943 márciusa között feleségéhez írott személyes hangvételű levelei tanúskodnak. 1998 júliusában halt meg. A 152. és 154. számú kórházvonattal tizenhétszer járt a fronton, ahol közelről láthatta a háború borzalmait. Emlékeit fotókban és naplójában. örökítette meg.

 

A nyíregyházi kereskedelmi iskola elvégzése után könyvelőként, gazdászként alkalmazták Királytelken a Dessewffy-uradalomban, majd később apró vegyesboltot működtetett sikeresen a Szabolcs megyei Kéken. A ’30-as évek végén került Budapestre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-hez – más szóval az Egyesült Izzóhoz –, ahol számviteli szakemberként alkalmazták. A ’40-es években belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A második világháborúban a Magyar Királyi Honvédség vöröskeresztes kórházvonatain szolgált az ellátásért felelős, gazdasági vezetőként (GH), kezdetben tartalékos zászlósként, majd hadnagyként, végül pedig főhadnagyi rangban.

1942 júniusában megnősült. A házasságból három gyermeke született. A gyorsan megszervezett, „háborús” esküvő után alig egy héttel már szolgálatba kellett állnia, és hamarosan a frontra küldték, amit a 152. és a 154. számú kórházvonattal összesen 17 alkalommal járt meg. Minderről a VI. és VIII. útja során, 1942 decembere és 1943 márciusa között feleségének írt, a kórházvonatának napi történéseiről szóló, személyes hangvételű naplója és számos, általa készített fénykép tanúskodik.

A háború utolsó szakaszában, 1944 végén a Németországba kivezényelt kórházvonattal, rajta feleségével és Mária lányával Ausztriába, majd Bajorországba került. A kórházvonat és személyzete, a velük utazókkal együtt amerikai fogságba estek. 1945. október 16-án Bad Aibling katonai kórházában született meg második lánya, Erzsébet. A család a háborút követően visszatért Magyarországra.

The Photos of Lieutenant József Reményi – a Hungarian Red Cross (Hospital) Train from the Eastern Front to Germany. József Reményi was born on July 8, 1911 in Demecser, to a shopkeeper family with five children. Having completed his studies at a school of commerce, he was employed as an accountant and economist by the Dessewffy manor of Királytelek. At the end of the 30’s, he moved to Budapest to work for the joint stock company Tungsram, as a public accountant.  In the 40’s he became a member of the Social Democratic Party. During World War II., he served on the hospital trains of the 2nd Hungarian Army fighting in the Don bend, as a manager of economy responsible for food supplies. He was an ensign in reserve, a second-lieutenant and, later on, a lieutenant. Altogether, he was sent to the front 17 times by the hospital train No. 152 and 154. He had a chance to experience the horrors of the war at close quarters, he saw the misery and famine of the Ukrainian people, the defencelessness and humiliation of the Hungarian soldiers and the inmates of the forced labour camps and the condescending, arrogant manner of the “world-conquering” Germans. (He described all the above in his diary written for his wife during his sixth and eights journey, between December 1942 and March 1943.

He described the everyday events of the Don campaign and the hospital trains in detail and took several thousand pictures.)  In the last phase of the war, at the end of 1944, he was sent to Germany by a hospital train. He ended up in Austria and, later on, in Bavaria together with his wife and their daughter, Mária. The hospital train, all of its personnel and all those travelling by the train fell into captivity and were taken prisoners of war by the Americans. On October 16, 1945, his second daughter, Erzsébet, was born in the military hospital of Bad Aibling.