A hiteles pecsét

 A 12. században a papok foglalták írásba és a kancellár a király címeres pecsétnyomójával hitelesítette azt. A szövegek megfogalmazása a jegyzők, nótáriusok feladata volt.A kiváltságot pergamenre – hártyára, vagyis kecske-, bárány- vagy borjúbőrre – írták és fémbe vagy viaszba nyomott, zsinórra függesztett függőpecséttel látták el. A nyílt okleveleken a pecsét vagy a hátlapon vagy a szöveg alatt található. A zárt oklevelet összehajtogatás után hártyaszalaggal összefűzték, és ezután zárták le pecséttel, az iratot csak a pecsét megsértése után lehetet elolvasni. Az oklevelek írásához koromból és csersavból készült fekete “tintát” használtak, díszítésre néha arany vagy vörös színűt. Az okleveleket eleinte kizárólag pergamenre írták. 1200 körül arab közvetítéssel megjelent Európában a kínai eredetű olcsó papír. Magyarországon 1310 körül kezdték alkalmazni. A papírt a kezdeti idegenkedés után a kancelláriák is átvették, és ezentúl csak a fontosabb, örök érvényűnek szánt okleveleket írták “kutyabőrre”. Középkori függő viaszpecsét Az oklevelek hitelességét a pecsét szavatolta. Az általános írástudatlanság korában a pecsét, mint jól azonosítható jelkép nem csupán a hitelesítést, hanem a hatalom gyakorlását is szolgálta. A középkorban a pecsét három feladatot láthatott el: garantálta valamely irat titkosságát, sértetlenségét (zárópecsét); bizonyította a tulajdont vagy hitelesítette az okiratot. Magyarországon már Szent István használt pecsétet, Szent László törvényeiben a király mellett említést tesz a nádor, a királybírák, az érsekek, a püspökök stb. pecsétjéről is. Középkori függő viaszpecsét A középkorban a pecsét anyaga fém vagy viasz volt. A fémek közül az ólom, az ezüst és az arany volt használatos – arany pecsétet csak az uralkodók használhattak, ezüstpecsétet Bizáncban, ólompecsétet pedig főleg a pápai kancellárián alkalmaztak. A fémpecséttel megerősített oklevelet nevezzük bullának. A legáltalánosabban azonban a méhviasz használata terjedt el. A pecsét a tulajdonosát testesítette meg, ezért rajta feliratokat, képeket, portrékat, címereket, vagy ezek kombinációit találhatjuk meg. A pecsétkép általában két részből áll: a feliratból és a tulajdonképpeni pecsétképből, amely tulajdonosát, jelvényét vagy címerét ábrázolja. Az oklevelek és az azokat hitelesítő pecsétek fontosságát bizonyítja, hogy az oklevél- és pecséthamisítás a középkorban felségsértésnek számított, ezért halállal büntették.