Nagy József segédmunkás anyja neve Tóth Mária született; Kisléta 1929.05.01 Kivégzés módja; akasztás Budapest, 1958.02.28.
A Demecseri Keményítőgyár volt dolgozóját Nagy Józsefet 1958. február 28.-án kivégezték, élt 29 évet. 1956. október 26-án jutott fegyverhez a csepeli rendőrkapitányság elfoglalásakor. Csatlakozott egy 20 fős fegyveres csoporthoz, de a Duna parton géppuskasorozat érte őket, és a Nagy József mellett haladó férfit találat érte, mire Nagy József eldobta fegyverét, és egyszerűen hazament. 1957. március 15-én tartóztatták le otthonában. Ráfogták, hogy Bordás András elvtársat, aki Kossuth-díjas sztahanovista magyar esztergályos, mellbe lőtte, aki a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek munkatársa volt, és ezért első fokon gyorsított eljárás során mozgalomban való részvétel és gyilkosság vádjával 1957. június 14-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa húsz év börtönbüntetésre mérsékelte, tettét nem gyilkosságnak, hanem szándékos emberölésnek minősítve. Az ítélet ellen a Legfőbb Ügyész törvényességi óvást nyújtott be. Ennek nyomán a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának Népbírósági Törvényszéke 1958. február 20-án újratárgyalta az ügyet, és helyreállította az eredeti, első fokú ítéletet, majd 1958 február 28-án mégis kivégezték.
Hivatalosan 1961. augusztus 26-án, szombaton reggel akasztottak utoljára ’56-os forradalmárokat: Hámori István (44), Kovács Lajos (34) és Nickelsburg László (37) Baross téri felkelők részben a Köztársaság téri eseményekben való részvétel vádjával, Borbély János ítélete alapján, a fellebbezés lehetősége nélkül kerültek bitóra. A bíróságok 1956. november 4-e után az 1963-as amnesztiát követő esztendő végéig 26 ezer 621 embert marasztaltak el politikai perekben. A Legfelsőbb Bíróság 1962. december 31-ig 215 embert, a katonai bírák 152 személyt ítéltek halálra, nagyrészük csak egyszerűen haza ment a főiskoláról, ami összesen 367 áldozat. Az akasztások öt éven át tartottak, 1956-tól 1961-ig. Volt egy másik Demecseri aki főiskolai hallgató volt a katonai főiskolán és egyszerűen hazament a szüleihez, de hivatalosan a bűne az volt, hogy elhagyta állomáshelyét több társával, katonaszökevénynek minősítették és háborús viszonyok között bizony ezért is halálbüntetés jár, a siralomházban kötött ki több társával. Mivel nem volt rájuk bizonyítható bűn, ezért pár év múlva 1963 karácsonya előtt, kiengedték őket, de több cellatársuk nem volt ilyen szerencsés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése