Régi idők fagyija, citromos volt hideg volt 50 fillér volt. Ha Ili megjelent az utca végén a fehér
triciglijével és el kezde rázni a csengőjét, az udvarokról csak úgy özönlöttek
a gyerekek. Koszosak voltunk, taknyosak, maszatosak, porosak és vidámak. Alig
vártuk a május elsejét a felvonulás nekünk a fagyevést és a szép fehér tiszta
ruha lecsorgatását jelentette. Amúgy a régi fagylaltot a gömbös fagyit nem
géppel kavadták nem volt olyan selymes, de nekünk a menyország volt.
De mindegy
volt, ettük, mert nekünk akkor az volt az igazi. Ha meghallottuk a csengő hangját, még volt idő a pénz
szerzésre, amit hízelgéssel, szomorkodással, kuncsorgással, csikartunk ki
édesanyám kötőjéből. Némi küzdelem árán az 50 fillért a kezünkbe
nyomják...Akkoriban valahogy az árusoknak volt türelme. Persze nem volt valami
hygienikus adagolás közbe számolgatni a filléreket, de hát ha tényleg csak
tízfilléresekben tudtál kifizetni két gömböt, akkor nem volt megoldás. Amúgy ez
időben nem fogták szalvétával se körbe a fagylalt tölcsért, mégis valahogy
elfogyott, és nem lested azt, hogy hová kéne dobni utána a fölösleges papírt.Ekkoriban
amúgy nem volt hatalmas választék fagylaltból. Általában egy-két félét hozott
az elég is volt. Persze, ha nem volt nyár, akkor télifagyit vettünk a Farkasné
boltjába. Az illuzió megmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése