Mivel a németek 1944. október 30-án felrobbantották a nyíregyházi áramtermelő gépeket, 1944 decemberétől 5 hónapon át a demecseri ipartelep generátorai szolgáltatták az áramot a Nyíregyházi városnak.
Az ipartelep létrehozásához az I. világháború kitörése után az általános élelmiszerhiány vezette a közös hadsereg Élelmezésügyi Minisztériumát arra, hogy állami kezelésben a hadsereg és a hadifoglyok részére káposztát savanyítson. A káposztasavanyítás mellett étolaj és a csomagoláshoz szükséges fahordók gyártása volt a létesítendő gyár profilja.
A gyár felépítésével herceg Odeschalchi tuzséri földbirtokost bízták meg. A herceg ismerte a Szabolcs megyei termelési viszonyokat, és a gyárat Demecserbe, a káposzta- és napraforgó-termelés gócpontjára telepítette. Ezen elhatározást az a tény is megerősítette, hogy Demecser vasútállomással rendelkezett, és minden oldalról jól megközelíthető útrendszer fogta körül. A gyár helyéül a vasútállomással szembeni berkeszi műúttól északra eső területet jelölték ki, amely Ehrenreich Adolf demecseri földbirtokos tulajdona volt. Az állam ezen területből 22 kataszteri holdat sajátított ki a gyártelepítés részére. A gyár építését 1915 májusában kezdték meg. Hadifoglyok (olasz, orosz, stb.) és hadi munkások százai dolgoztak az építkezésen. Az építkezés savanyító bazeinek, kádárműhelyek és lakóbarakkok létesítésével kezdődött, és 1918 októberéig, a monarchia összeomlásáig, tartott. Ez ideig elkészült 3 gyárépület melléklétesítményekkel, egy 28 m magas, 300 m3 víz befogadására alkalmas víztároló, 4 lakóépület, az iparvágány, valamint befejeződött a savanyító bazeinek és a savanyító üzem felszerelése. Előbbieken kívül több lakóbarakk és barakk-kórház is épült. A gyár első ízben 1916-ban savanyított káposztát. 1919-ben a megszálló román csapatok hadiüzemmé nyilvánították a gyárat, majd a gyártelep összes elmozdítható berendezését leszerelték, és Romániába szállították. A gyárban nem maradt semmi, csak a csupasz falak és a tetőszerkezetek. A lakóépületeket a közösségi elöljáróság a lakásínségben szenvedő családoknak utalta ki. A gyárban az elkövetkező több emberöltő során szörpöt, krumplicukrot készítettek, illetve üdítő italt és ásványvizet palackoztak. A létesítmény, akárcsak a román dúlást követően, ma újból romokban áll. (Forrás: Mesélő Nyíregyháza 20. füzet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése