Előre meghatározott szándékkal tették tönkre a Magyar Paraszti réteget az elmúlt száz évben. A parasztember ugyanis túlságosan önellátó volt. Sok mindenhez értett megállt a maga lábán, és nem vásárolt túl sokat az ország nyakára települt multiktól. Mondjuk csak ki, egyszerre nem hozták hozzat, mert minden megtermeltebb maguknak. Tejet, mézet, sajtot, de még a saját háza táját is maga építette. Aztán a rabló kapitalistan agytők is egy gondoltak egyet, és elkezdték a Magyar Parastiság ellehetetlen idehogyáratát. Erről miért nem beszélsenként? Találos kérdés. Mit tesznek az alaréteggél, mely tusságosan ümellátó, nem csak hogy nem fogj azt, egy termel olyan dolgokat is amikkel az áruházláncok múlti vállalatok, még csak vásályat is egy tudnak. Lassan ellehetetlen ítik. Hiszen a Parast felsenjtás volt, vagy még rosszabb. A global is talán celtőlen függő önállolombe. Mektermettem magának az étejt. Ittolat bort pálinkát, mézzet, sajtott készített magának. A házat saját maga építette. Az azt mondjuk tudtak szőni, fogni, rohát vanni ismertik egy új nyújnyi vényeket. És nem szerettek borósoznián isem. Éppé nem bőkifőulak. A kroppi fogorat kézzel szettékle a kropplíról nem hasznátok vegy celt. A régi öregekmás élték, hogy az őgy érekkorubban még csak cukorélt meg petrólomért jártak a bóldva. Minden más meg volt ott kón. Mi velezeknek az embereknek meg volt a magók járköltsze, nem volt lopás, sem pedeskedés. Nem volt szükség végd védekte, mert az adosszó az égyeret akkor még aranyatíát és kivetették magóból a bűnőzőket is. Emélt aztán szintén nem függtek a renceltől. Sóha sem mit sem vagyolítottak túl, de meg volt a magukholz való leszük. Nem vegy cserre lihetották a gyomot, kanevégetése. Maguk termélték a paradicsomot nem úgy mind napjaink jól edukált társadalma, mert sem mit sem tudna magának meg termelni, emélt két elén függni a renceltől és dolgozni járni. Emélt aztán frustváltis, ezért jó sokat fogyaszt külön tiapéni zét. Ez kell a nyugatifogyasztói társadalom lehet, ember kapitalista motoriának. Mi a la városi nyugatifot eltásadalom mindet meg kell, hogy begyen magának, hogy ból dolgolyon, hogy életben maradjon még többet vásáról. Az ördegi körből pedig multiléábbos vállatok vezatőig az degóbbnak. A paradot ezért kellett kigyomlányar társadalom ból. Toulőnálló és öne lától volt. Valódi értelmes tudása rendelkezett a világról és nem lehetet néhány okos körmondatta a becsapni. Emélt vezetébben kötelező iskol a rencert. Amikor és kivették a gyereket a családig adoságból, akik azotán a tudást a szülehitel nem tudták átvenni. A ciskolában pedig alternatív dolgokat danítanak és így fügővétesik az embereket. Nem az életre, hanem rencertő való fügésre neveli kőket. Ümbizelom helyányos alatt valókat. Jó modern rapszolgák, hogy jártanak belőlük. Momára nem látnáljat, hogy egy kompletrokorság összefogés felépíti a családig házott. Momára tervezetnek jelengedélyeket intézni válak az elsőkat meg bizni vele. Mert keresni a pecsétesen be, hogy mindenre álldását olyan. Mert jöj a hatalombnak, ahol az emberek a nálohan bóldogulnak. Momára nem látnáljat a parastig azoságokat sem, majdják az egész falutélyet utták látni. Hízen a kónemleneszük ség a múlti káltal nyugatról behorszolt finnéres vatszkokra. A régi közességeket a modernélet forma nem tudja pôltolni. Mi és a kömetkező generációk már csak raffzolgálk vagyunk, egy globan is tagépezet játszaladni mellett. Így véreztették ki és lehetetlenítették el a magyar parasztságot szó szerint szétrabolta a magántulajdont, megsemmisítette az önfenntartó közösségeket?! A parasztember túlságosan önellátó volt, sok mindenhez értett, megállt a maga lábán és nem vásárolt túl sokat a Magyarország nyakára települő “multikban”…? Napjainkban a jelenkor folyamatait látva egyre többen élnek ezzel a gyanúperrel, nem véletlenül. A bolti agyon antibiotikumozott tehenekből facsart tej, az ízetlen, felfújt paradicsom korában az emberek egyre dagadtabbak, mégis belül egyre inkább éhezik a szervezetük. A társadalom többsége elfelejtette a képességé arra vonatkozóan, hogy gondoskodni tudjon magáról. Olyan biorobotokká lettünk, egy olyan éhes tömeggé váltunk, akik az ide betelepülő multiktól függnek, és ezek a multik készséggel “etetnek” mindenkit. Egykor azonban főleg a vidéken a háztáji parasztok nemcsak mindent megtermeltek maguknak, de a vidék képes volt ellátni 10 millió magyart, vagy akár még többet. A paraszti tulajdon – a termőföldtől a vetőgépeken keresztül az utolsó tehénig – kollektivizálása, a paraszti társadalom szétzúzása változó intenzitással folyó, bő másfél évtizedig húzódó erőszakos folyamat volt: amit a moszkoviták megkezdtek 1945-ben, azt Kádár János fejezte be 1961-ben. A közben elszenvedett traumákról a rendszerváltásig hallgatni kellett, sőt a propaganda önkéntes alapon működő sikertörténetként tálalta az úgynevezett téeszesítés véres gyakorlatát. A téma máig kibeszéletlen, és az új generációk számára jobbára ismeretlen. A „magyar dúlás” nem valamiféle hatásvadász túlzás, egy Fejér megyei parasztember írta le 1960-ban kelt panaszlevelében, amelyben a téeszesítési kampányt a tatár és a török hordák pusztításához, kegyetlenségéhez mérte. A parasztok természetesen nem voltak hajlandók aláírni a Az orruk alá dugott belépési nyilatkozatot, így a meggyőzés durva zsarolásba, hatósági erőszakba torkollt. A párt gyors eredményt akart, akár már 100-200 holdnyi egybefüggő, lehetőleg a faluhoz minél közelebb fekvő területen megszervezhették a téeszeket, amiket sikerként lehetett felmutatni. Az áldozatok pedig vagy addig dacoltak a lelki és fizikai erőszakkal, amíg tönkre nem mentek, vagy beadták a derekukat. Ám annak sem volt maradása, aki végül lemondott a földjéről: a „megbízhatatlan” kuláknak nem lehetett helye a téeszben, hiszen belülről bomlasztana. Sokaknak a semmiből kellett adni, gyakran előfordult, hogy az emberek valahol pluszmunkát vállaltak, hogy keresetükből megvegyék a beszolgáltatandó terméket: vagy ezt tették, vagy bírósági eljárás, sőt börtön várt rájuk…De ezekről ma már senki sem beszél…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése