Egyszerre hátborzongató és izgalmas olvasmány. 2000 tavaszán két éves korában James Leininger olyan viselkedésmódokat kezdett bemutatni és olyan állításokat mondott, amelyekről később azt hitték, hogy hasonlítanak a második világháborús vadászpilóta, James Huston, Jr életére és halálára. James Leininger több éven keresztül szolgáltatott információkat a második világháborúról, különösen a vadászrepülőgépekről, valamint konkrét részletekről, úgy tűnt, egybevág Huston életével kapcsolatos tényekkel. 2009-ben Bruce és Andrea Leininger kiadta a Soul Survivor című könyvet, amelyben elmesélték az események kronológiáját, amelyek végül meggyőzték őket arról, hogy fiuk Huston reinkarnációja. 2021-ben Bruce Leininger kiadott egy díjnyertes esszét, amely kizárólag az e meggyőződést alátámasztó állítólagos bizonyítékok dokumentálására összpontosított. A James Leininger-ügy első pillantásra számos dolgot mutat be a reinkarnáció típusú ideális eset erősségei. Először is az eset egy nyugati kultúrában élő fiatal gyereket foglal magában, aki hiteles állításokat tett, amelyek látszólag egy korábban élő ember életével és halálával kapcsolatos fontos tényekkel egyeznek. Másodszor, a gyermeknek tulajdonított fontos állítások egy részét nyilvánvalóan dokumentálták, mielőtt bárki azonosította volna a korábbi személyiséget. Harmadszor, a gyermek az előző személyiségéhez hasonló viselkedési mintákat is mutatott. Végül a jeles reinkarnációkutató, Jim Tucker megvizsgálta az esetet, és arra a következtetésre jutott, hogy „látványos példája azoknak a kisgyermekeknek a jelenségének, akik úgy tűnik, emlékeznek előző életükre”. Nem meglepő, hogy sok túlélő ezt az esetet az egyik legjobban dokumentált reinkarnációs esetnek tekintette. Ezzel szemben a szkeptikusok azzal érveltek, hogy nincs szükség Michael Sudduth reinkarnációs hipotézisére a James Leininger narratíva alapját képező tapasztalatok magyarázatához, és nincs szükség reinkarnációs hipotézisre sem annak a viselkedésnek és tudásnak a magyarázatához, amelyet James később több éven át mutatott fel. Inkább egészen hétköznapi tapasztalatok, nem meglepő véletlenek és közös pszichológiai tendenciák adják meg kellőképpen a történet alapvető tényeit. A szkeptikusok például azzal érveltek, hogy James könnyen látott vagy hallott olyan dolgokat a repülésről és a második világháborúról, amelyeket szülei nem vettek észre, de amelyek befolyásolták viselkedését és tudását. Azok a felnőttek sugalmazásai, akik korábbi életek tapasztalatainak értelmezését javasolták, könnyen hozzájárulhattak a reinkarnációs narratívához, amelyet James szülei rossz megfigyelésének, konfabulációjának és sokféle kétes következtetésnek a kombinációja erősített meg. A kutatók, akik szerint a Leininger-ügy bizonyítékot szolgáltat arra A reinkarnáció tisztán rosszul tájékozottnak tekinti a szkeptikus viszonzásokat sejtéses, és nem tud számot adni annak mennyiségéről és sajátosságáról James valódi állításai vagy az általa tanúsított szembetűnő viselkedés. Természetesen a szkeptikusok úgy tekintenek az eset kedvező megítélésére, mint az indokolatlan hiszékenységre a tényekkel kapcsolatban, valamint azon rövidlátáson, hogy az egyébként őszinte és jó szándékú emberek hogyan lehetnek önámítók és vakok a szokatlannak tűnő vagy valószínűtlennek tűnő események hétköznapi magyarázataira. Az elmúlt két évben különböző szempontokat vizsgáltam ez az eset. Megkereséseim interjúk széles skáláját tartalmazták, jelentős történeti kutatás és alapos vizsgálata a Leiningers elmesélése és történetének újramondása az évek során. Ez lehetővé tette az ügy feltételezett tényeinek fontos, de korábban elhanyagolt tények ellenőrzését. Ugyanilyen fontos, hogy sok olyan, korábban el nem ismert tényt tártam fel, amelyek a James Leininger tapasztalatait, viselkedését és állításait formáló közönséges információforrások hitelességére vonatkoznak. Ebben a cikkben bemutatom megállapításaimat, és kifejtem azok hatását az eset értékelésére, mint a reinkarnáció állítólagos bizonyítékára. Jim Tucker volt az első kutató, aki részletes vizsgálatot végzett a James Leininger-ügyben, hogy felmérje annak bizonyító erejét. Az ő munkája volt eddig a legalaposabb és a legtöbbet idézett a szakirodalomban. Ezen okok miatt a James Leininger-ügyet Tucker korábbi vizsgálatának és kedvező elemzésének kontextusában fogom tárgyalni. Kitérek James viselkedésére és állításaira is, amelyeket állítólag azelőtt dokumentáltak, hogy bárki is azonosította volna James Huston, Jr. korábbi személyiségét. Ha apja nem viszi el a múzeumba, a gyerek fantáziája nem indul be és nem lesz megszállott. Az éjszakai rémálmok és a gyermeki képzelőerő, a fantázia kiegészítette a réseket és összeállt egy szánalmas történet. A múzeumban többször jártak apjával és olyan videókat láttak amiben lezuhannak a repülőgépek. Én szkeptikus lettem a könyv végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése