2024. július 1., hétfő

Gyermekkoromban

Terméskőre sárba rakott, nyeregtetős ház, az utca felé valaha jellegzetes nádtető volt rajta, mélyre húzott csonka konttyal. Kicsi, vert földből épült házikó, födele feketére vénült zsindely, tornáca vadszőlős, lakatlanul áll és elhagyottan, omlik már a fala, padlását baglyok és denevérek lakják, s falubeli parasztok, ha elmennek mellette éjszaka, keresztet vetnek, mert az ördög költözött bele.  Nagyapám lakott benne Nagyanyámmal, s én sok időt töltöttem náluk. A ház előtt kinti kemence vót. A tornácot szelíden befutotta a vadszőlős, s a vadszőlő mögött öreg karosszékben Nagyanyám ült, kártyát rakosgatott kis barna asztalkán, vagy papucsot, harisnyát, meleg mellényt horgolt az unokáknak. Nagyapám citerázott, borozgatott, a szőlőlugas árnyékában. Az ajtó előtti gyékényszőnyegen elnyúlva aludt a lompos vén kuvasz, farkával legyezte magát, s lusta legyek rajzottak körülötte. Az udvaron csirkék csipogtak, s álmosan kapart a kakas, bágyadtan virágoztak a mályvák, susogott a vén gesztenyefa, hátrébb az eperfa és leghátul a diófa s jó békés nyári szag lengett a levegőben. A nádtetőt cserép váltotta fel. z öreg disznóólat csak a kórhadó deszkák tarják össze. A tyúkól is megrogyott, a tengerikas már csak emléke önmagának. A hátsóudvaron a régi gumikerekü kistaliga áll bánatosan. Ha kérhetnék Istentől a magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy ilyen egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én és az, akit szeretek. Legyen körülötte kicsi kert, fenyő, mogyoró, vackor, borízű alma. A fehér szőrű, lompos kuvasz is rég elment már az örök vadászmezőkön kergeti a pillangókat, amiket a káposztában nagy szeretett kergetni., A természet visszavette az udvaron ami az övé.. Éljek benne csöndesen és békén, gondolkozzak az emberek dolgain, s nézzem meg az órát, ha eltelt az idő, s az este...Maholnap elpusztul a ház is a régi fák is kiszáradnak, és nem marad utánuk semmi nyom, csak néhány emlék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése