Minden fele tenger vót, amíg a szem ellátott, a víz vót az úr. Csak a nagyobb dombokon vótak falvak, azok is mint parányi szigetek tüntek elő a vízbül.
Amikor a Tisza nagyon megharagudott, csak csólnakon lehetett bemenni a faluba. Titokzatos rejtett világ volt régen, amikor a víz, a mocsarak, lápos uralták a környéket. Kiszáradt a rétköz.
Nem volt mindig ilyen szomjas a Rétköz. Sőt! Az Ecsedi-láphoz hasonlatos, a mai kisvárdai járás jó részét felölelő vizes, ingoványos terület nagysága megközelítette a 150 ezer holdat, és sokkal több volt ott a nád, a káka, mint a búza, vagy a kukorica. Aztán eljött az 1881-s év, amikor nekiláttak a hatalmas lápvidék lecsapolásához. Megásták a Lónyay-, majd a Belfőcsatornát, melyek levezették a Tiszába a vizeket, s az egykori Rétköz emlékét ma már csak az ősi patakmedrek, erek maradványai őrzik, mint a Szebecse, a Járat-ér, a Csenger, meg a Kis-Tisza, na meg néhány öreg ember, aki még oda született. De ha vannak rendes esők, akkor azért a régi láp még fel-felemeli a fejét. Elég néhány hét, s máris kibújik a vastag fekete földből a nád, a gyékény, meg a káka, és isten tudja honnan, megjelennek a vízimadarak is. Nemes kócsagok, szürke gémek, bakcsók, nádi rigók ricsajoznak a falvaktól távolabb eső mélyedések mentén, s azok egyik-másikában még az apró halak is fel-feltünedeznek. Fel-feltűnnek Kéken is, Demecserben is, mely a Rétköz déli részén fekszik, és most frissen esett hó borítja a fekete barázdáit. Jó nagy határa van, egy 1851-s feljegyzés szerint 4000 hold, melyből száraz lehet 2000 hold, a többit a Tisza árja borítja. Két évvel később már azt írja róla Fényes Elek, hogy 789 hold mindössze a száraz területe, míg a fennmaradó majd háromezer holdat feltételesen, vagy állandóan víz borít. Az embereket is főleg a víz tartotta el. Halászott boldog-boldogtalan. Legtöbbször olyan sokat fogtak, hogy kemencében sütötték a disznónak is. Volt olyan halászat, mikor a falu huszonnégy nagy szánkóval fogott. Nyáron is hasonló volt a helyzet. Akadtak időszakok, amikor se megenni, se eladni nem bírták, ilyenkor bizony rájuk romlott a tömérdek hal, amit aztán lehordtak a kertbe, s ráhajtották a csürhét, vagy egyszerűen beásták trágyaként a földbe. De nem csak a hal volt sok – a nadály is. Ez a manapság már-már megvetett állat régen ott volt majd minden házban. Az ablakba tett befőttesüvegekben úszkáltak, s várták, hogy segíthessenek a vértolulásos betegeken. Nagy pénzeket adtak értük, vitték a nadályosok a messzi városokba, Nyíregyházára, Debrecenbe, de még Ungvárra, Kassára is. A szomszédos ibrányiak még imádságot is költöttek hozzá: „Istenem, add, hogy foghassak sok nadályt, Vehessek rajta egy kiló köleskását!” Ahol persze láp van, meg mocsár, bőven terem a monda is, meg a rege is. Kéken például van egy domb, Királyhegy a neve. Azt tartják róla, hogy amikor Senye Sunya Sebestyén király a besztereci várat el akarván foglalni, a Tisza áradása miatt seregét a Királyhegynél tovább nem vezethette, itt tábort ütött. Innen serege egy részével csónakokon indult tovább Beszterecre, de útközben nagy vihar támadt, a hajói elmerültek, emberei pedig a vízbe fulladtak. Pesty Frigyes majd kétszáz éves krónikája szerint a király a tó egyik zugába menekült, de további sorsáról már nem ír semmit. Hogy aztán tényleg létezett-e ez a Senye Sunya Sebestyén király, nem tudni, de az tény, hogy Kéket sokáig kéklábúaknak is mondták, mert egy helyi monda szerint az ottani halászok egyszer egy kék lábú aranyasztalkát emeltek ki a vízből. Talán éppen a Királyhegy melletti Királytóból, ahol ma már persze jóféle rétközi káposzta terem, de sok kéki még reménykedik, hogy előbb utóbb ahhoz a kéklábú aranyasztalhoz tartozó székek is előkerülnek egyszer. Az se lesz baj, ha nem lesz kék a lábuk, csak a többi rész legyen arany.
Dr. Nyárády Mihály: A szabolcsi községnevek eredete címú irásából tudjuk. Demecser: ősi névalakjai közül az 1270.—1272. évek közt felvetődő és az 1333. évben ismétlődő Kernen deuecher-t,' — az 1333.évben jelentkező Deuecher-t (Devecser),2 — az 1405. évben felbukkanó Dewecher-t (Düecsert, esetleg Döecser)3 — valamint az ezutáni idők Devecser-ét4 ismerjük. Jelenlegi nevét már egy 1775. évben kelt földesúri gyűlési meghívóban is láttuk. 1 Zichy-okmt. I. k., 414. és 415. 1. — Az első, kettős évszámot, kiegészítőleg, az említett okmt. 6. 1.-ról közöltük. 2 Zichy-okmt. I. k. 412. L 3 Zichy-okmt. V. k. 410. 1. 4 így még az 1720. évben is. — Szabolcs vm. lt.: Liber Sub Numero Romano XI. Regestrat. etc. 5 Nyárády-család levéltára (Magyar Nemzeti Múzeumban)^ 242. sz. 6 Helységnévtár. (1913.) 7 Nevét a Zichy-okmt.-ban de Deuecher alakbat találjuk. (III. k. 227. és 228. 1.) 9 Révai nagy lexikona. (V. k. 492. 1.) A név eredeti leírási módját nem közölték benne. 9 A dövöl szó leírt értelmezése Czuczor Gergely és Fogarasi János művében, A magyar nyelv szótárában található. (I. k. 1294. h.) 10 Ugyanezt a verset Hódmezővásárhelyen is hallották.
Forrás; https://real-j.mtak.hu/25191/1/304_921_IX_1_2.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése