Régi népszokás volt a gúnyolódás és a csúfolódás a szomszéd falvak között. Ha szekérrel mentek a nyíregyi vásárra, a faluba érve elkiáltották magukat, na de aztán uzsgyi vót, mert a falusiak hamarjába körbe vettik üket.
Tura
Jó pár esztendeje történt meg az alábbi eset Túrán. Egy szép nyári vasárnap – midőn a község apraja-nagyja a templomban volt – a falu bikája a kölesbe ment legelni. Észrevette ezt a templom ajtajában botjára támaszkodó csordás, mire elkiáltotta magát: „Kuk Turaiak, kölesben a bika!” Szaladt az egész falu, otthagyva csapot-papot, vasvilláért, hogy kiűzze a bikát a község köleséből. De még ma is vasvillát ragadnak, ha valaki ott bikát és kölest emleget.
Kótaj
Kótajban az 1800-as évek végén, a mai görög kath. templom helyén lévő vendégfogadó előtt megállt egyszer egy kereskedő. Míg ő bent az út porát öblögette, szekeréről elvitték párhetes borjúját. A tolvaj a pap istállójában kötötte be, azzal a hátulsó gondolattal, hogy ott csak nem fogják keresni. De bizony azt ott is keresték és szerencséjére a kereskedőnek, meg is találták. Szerencséjére a kereskedőnek, de nem a községnek, mert azóta bárhová mennek, csak azt hallják falujukról: „Ájváj Kótaj, még a pap is tolvaj.”
Ugyancsak Kótajban történt meg, hogy az egyik tanító kertjében állandóan ott legelt a szomszéd bikája. A tanító végül is megunta a sok hiábavaló kérést és figyelmeztetést, egy vasárnap kötelet kötött a bika szarvára s vezette a községháza felé. Csakhogy a bika megijedt az ünneplő közönsétől és elragadt a tanítóval együtt. Azóta járja Kótajban ez a szójáték, hogy : „Hová-hová rektor uram? – Azt már csak a bika tudja.”
Győröcske
„Óh híres a ti falutok, szánkón vitték a templomot!” e szólás-mondás onnan van, hogy midőn egy jégzajlás elvitte a győröcskei templomot, a falubeliek szánkón mentették egy biztosabb helyre, a haranglábat.
Oros
Oroson volt egy: „Daráló és hajoló gyár.” Idővel a betűk megkoptak, sőt le is koptak, úgyannyira, hogy a feliratból csak ennyi maradt: „Daráló és hajo..gyár.” Még ma sem ajánlatos emlegetni Oroson a hajógyárat. Érdekes azonban, hogy a község hivatalos pecsétjében egy hajókormány-kerék van.
Vasmegyer
Vasmegyer vett egyszer egy órát a szomszédos Kemecsétől. De az óra olyan rossz volt, hogy egy órás két évig javította, közben, sorkosztra járt a falusiakhoz. Javításkor le-lekiáltott a templom előtt elmenőkhöz: „Megyeriek hány óra van?” Azóta vérig lehet bosszantani ezzel a megyerieket.
Vaja
Hetenkint egyszer, csütörtökön volt Vaján hetivásár, amit ők igen keveseltek. Bizottságilag kérték hát a felsőbb fórumtól, egy másik hetivásár engedélyezését, amit azonban az nem adott meg. Pár nap múlva a bizottság azzal ment vissza, hogy legalább akkor két csütörtököt adjanak. Azóta: „Vaján két csütörtök van.”
Komoró
Ma már Komoróban is kevesen tudják, hogy honnan jön e szólásmondás: „Megül, mint Komoró végén a Guta.” A falu szélén ült, lapult egy régi-régi csárda. Ezt hívták Gutának a csárdás neve után.
Gégény
Gégényben egy temetésen a sírásó pipája beleesett a sírba. Valaki jóakaratúlag figyelmeztette, hogy: „A pipa a sírba esett.” Az ottlévők azt gondolták, hogy ez is a közénekhez tartozik, nyugodtan beleénekelték hát az énekbe.
Nyírmada
Madán egy országos vásár alkalmával meghalt egy koldus. Ráfogták, hogy éhen halt meg, pedig ott a vásáron sok ennivaló volt. Ebből lett aztán az a mondás, hogy: „Van itt minden, mint Madán, hol a kódus is éhen halt.”
Fényeslitke
Fényeslitkén a rizskásával töltött káposzta annyira megdagadt, hogy már majdnem kifőtt a fazékból. – A gazdasszony erre piócát ragasztott bele, hogy lelohadjon.
Kótaj
Úgy ül, mint a Rájzmány borja. (Kótaj.) Egy a tehénhez nem értő
szatócs kapott egyszer egy rokonától egy tehenet, mely megellett,
de a szatócs nem értvén az ilyesmihez állandóan a szomszédokhoz
járt jótanácsért, segítségért. A későbbi napokban jóakaratukig
kérdezték tőle a falubéliek, hogy: „Micsinál a borja Rájzmány
úr?" — „Hát csak ül, csak ül," volt a felelet, amiből aztán a fenti
szóláshasonlat keletkezett Kótajban. „Sánta Rád, pernyés Kék, vak Megyer és bikabőgő
Nagyhalász,'' és hogy: „Na ez is Tuzséron fog megállni," Összement, mint a mislai gyerek. Kimosták a terítőt...
Géresi bika, Sánta pap Rádon, Pernyés Kékiek, Vakló Megyeriek, Bikabőgő Nagyhalásziak, A demecserieket úgy csúfolták; Düvő. Düvő. Lyukas fedő mert nem tudtak zenélni. A zenész cigányok düvő szava a cigány dui var düvő, dúva, duválás , a népi vonószenekar kísérő hangszereinek egyik játékmódja, amikor a kontra, a brácsa és a bőgő ritmikailag egybevágóan működik, na nem Demecserben!
Néhány falucsúfoló szólás-mondás Jóformán minden faluban történik egy-egy nevetséges, gúnyolásra alkalmat adó eset, amiből aztán megszületik az illető falut csúfoló szólás-mondás. Magában a faluban a történetet és a szólás-mondást nem ismerik, illetve nem akarja ismerni senki. Ha azonban felemlítjük előttük, élénken tiltakoznak ellene, hogy náluk ilyesmi történt volna, másik falura fogják, kitalált mesének mondják s legrosszabb eset az, ha meg nem értve a gyűjtő célját az érdeklődést gúnyolódásnak veszik és mélyen elzárkóznak minden további felvilágosítás elől. Hogy pedig egy egész tájegységnek meg legyen a maga csúfoló szólás mondása, ritka eset, de úgy látszik ez is megtörténik. Egy dobronyi gazda almát szállított a Nyírségre: Hogyhogy nem egy alma épp az út közepén díszelgő valamibe esett. Megszólal erre a gazda fia: „Édesapám, sz.. ,-ba hüppent az alma!" ' „Vedd fel fiam türüld meg, megeszik a Nyíriek!" Azóta mondják azt rólunk nyírségiekről, hogy mi mindent megeszünk. Hogy a gazda dobronyi volt, azt onnan gondolom, mert amint Ubrizsy Gábor (Nyíregyháza) is közli velem, városunk egyik iskolájában eléggé elterjedt ez a szólás-mondás, hogy „Dobronyban hüppen az alma." Lehet azonban, hogy a dobronyi hüppenő almának egészen más az esete. Falucsúfoló szólás-mondásból akad a mi vidékünkön is egypár. Pátrohát, állítólag egyszer körülárkolták, hogy a faluból ki ne menjen a harangszó. Tarpán valami huncut legény egy kutyát tett a szőlőprésbe, melyet a szüretelők véletlenül kisajtoltak. Mondják ugyan azt is, hogy azért sajtoltak volna ki a tarpaiak egy kóbor kutyát, mert látták, amint egy csomó szőlőt megevett, de én ezt nem hiszem. Mindenesetre senkinek sem tanácsolom, hogy Tarpán ez eset után érdeklődjék. Lövőpetrin félreverték a harangot egy ra j szúnyognak, mert egyesek szerint füstnek, mások szerint viharfellegnek nézték. Magam is hallottam amint a geszterédiek kiabálták az érpatakiak után, lévén a -község neve ezelőtt Hugyaj: „Szaladj Hugyaj,. jön Geszteréd!" „Szenteletlen pászka beléd!" felelték vissza a görög katholikus érpatakiak a református geszterédieknek. Hajduhadház lakóit „torzsásoknak" csúfolják az ott termelt' sok káposzta miatt, de ez igaz a Demecseriekre is. A H. böszörményieket pedig „ürgéseknek" gúnyolják, mert midőn a község a rettenetesen elszaporodott ürgék kipusztítása végett 2 hatost ígért minden egyes ürge bőréért, az egész falu kiment ürgét önteni. „Emberek ásóra kapára, gyík van a határba." Kiabálják a kiskunfélegyháziak után, de hogy miért, azt nem tudom. A börvelyiektöl is csak messziről jó kérdezni, hogy: „Hé komék, van-e nádmagjuk eladó?" mert nagyon haragusznak érte. Oroson elvetették a tepertőt, hogy kismalac keljen ki belőle. Papon a kapuk helyét csak a három kapufélfa jelzi. Ezért mondják a papi embernek, hogy: „Komám oszt tedd bé a kaput, ha haza mégy, mert kimegy a borjú." Vannak aztán oly epikai maggal bíró szóláshasonlatok, melyeknek némelyike, mint falucsúfoló szólás-mondás él vidékünkön. így például: „összetört, mint a karádi menyasszony." A lakodalmi vacsorán nem vett részt a menyasszony. Persze érdeklődtek utána édesanyjánál, hogy mi a baja, mire azt a feleletet kapták, hogy: „összetört a lelkem nagyon." Másnap tudódott ki aztán, hogy "a vacsora alatt két kis fia született. Úgy látszik, nagyon is összetört. (Dankó János Székely, közlése.) „No komám ezt megborotválta kend, mint gebeiek a harangot." E szóláshasonlatot akkor használják, ha valakinek a kezében összetörik valami. Magyarázata az, hogy Gebén az újonnam megválasztott presbitérium el akarta tüntetni a réginek minden nyomát, még azt is ami a harangon volt. Neki estek hát, vésővel, kalapáccsal, hogy leszedjék a neveket, de közben a harang megrepedt és így használhatatlanná vált. „Ügy ül, mint a Rájzmány Borja." Egy a tehénhez nem értő szatócs kapott egyszer egy rokonától egy tehenet, mely megellett, de a szatócs nem értvén az ilyesmihez állandóan a szomszédokhoz járt jótanácsért, segítségért. A későbbi napokban jóakaratukig kérdezték tőle a falubéliek, hogy: „Micsinál a borja Rájzmány úr?" — „Hát csak ül, csak ül," volt a felelet, amiből aztán a fenti szóláshasonlat keletkezett Kótajban. „Összement, mint a Demjén Gábor kése." Pátrohán jó pár esztendeje történt, hogy Demjén Gábor napszámba indulta előtt, egy rendes konyhakést tett szeredásába(szőrtarisznya). Nővére azonban, anélkül, hogy erről Demjén Gábor tudott volna kicserélte egy 3 krajcáros tiri bicskára (bugyli bicska). A páskumon csodálkozva szólt társaihoz: „Nézzétek mán, hogy összement a késem. Hogy miért mondják -azt négy egymás szomszédságában lévő faluról, hogy: „Sánta Rád, pernyés Kék, vak Megyer és bikabőgő Nagyhalász,'' és hogy: „Na ez is Tuzséron fog megállni," a vonatra mondják hogy odáig nem áll meg a gyors, sokan a falusiak felszálltak rá, nem tudták.
Demecseri pecsétek;
- Minek az a pörgős szoknya,ha a kislány tipe-topa!
- Minek az a pörge kalap,ha a legény csak egy arasz!
- Ez a leány szép lány vóna,ha a nyaka tiszta vóna!
-Házasodjon meg az úr,mert az úr már vén kandúr!Bankóért nyúl a zsebébe,
Tökmag akad a kezébe.alázs - megcsípett a darázs
Jucika -:- karmoljon meg a cica
Zsuzsika - megszólalt a muzsikaGézuska - mit hozott a Jézuska
Ákos - mákos
András, zörög a padlás.
Leesett a kóbász, megötték a macskák.
Aladár,
Kilenc kutya, hat agár.Aladár-baladár,
Neked tojik a madár!
Anna,
Csípjen meg a hangya!
Anna,
Kiborult a kanna!
Anna,
A feje kanna!
Ádám, Éva,
Két szem szilva!Ágnes, mágnes!
Ákos, mákos!
Balázs,
Csípjen meg a darázs!
Béla,
Vigyen el a héja!
Béla-héja, vastaréja!
Béla,
Vörös, mint a cékla!
Boris, Bori, Borbála,
Vizet visz a csordára.
Böske,
libaseggit kösd be!
Böske,
Háromlábú szöcske!
Dénes,
Kisült már a béles!
Dezső,
Csepereg az eső!
Dezső,
Mozog a háztető!
Elek,
Sose lesz meleg!
Elemér,
Csípjen meg a kisegér!
Erzsem-berzsem, borstörő,
Macska farkát tekerő.
Eszter,
Haja kender!
Eta-beta, cigaretta,
Beleesett a moslékba!
Giza,
Szecskás a búza.
Guszti,
fáj a fogam, húzd ki!
Gyula,
miért vagy olyan mulya?
Gyurka,
kell egy darab hurka?
Gyurkó,
kell murkó?
Ignác,
engem többet nem látsz!
Ildikó,
rúgjon meg a kiscsikó!
Jankó,
pipadohányzacskó!
János,
füstölög a város!
János bácsi,
csi-csi-csi.
Mondja meg,
Hogy mi csípi.
Jóska,
levelet hozott a posta!
Jóska,
bebújt a tyúkólba!
Megfogott egy kislibát,
kitekerte a nyakát.
Juliska,
jó a tejes puliszka?
Katica,
karmoljon meg a cica!
Lackó,
pipadohányzacskó!
Lajos,
az élet bajos!
Lenke, ügyetlenke!
Máris,
hol a bugyelláris?
Miki,
Jól nézünk mi ki!
Vak Pali, vak Pali,
Vak, vak, vak,
Neki ment az ablaknak.
Péter,
szalad a nagy késsel!
Rebeka,
dróton jár a dereka!
Rebeka,
dróton jár a dereka!
Aki aztat meglátja,
Tátva marad a szája! Ááá!
Sándor,
kenyírhajír táncol,
Szalonnáír pityereg,
Cigányjányír kesereg.
Sándor,
Gatyába táncol!
Sinyi-Sanyi sapka,
Mit eszik a macska?
Egeret, bogarat,
Mindenféle madarat!
Vince,
Hol a boros pince?
Vince,
teli van a pince!
Zoltán,
Lovagol a bolhán!
Zoltán, Zoltán,
Nem fázol tán?
Árulkodó Júdás,
Kell egy hímes tojás?
Árulkodó Júdás,
Kell egy seggberúgás?
Örzse, Börzse, kötött rőzse, bebújott a
kemencébe.
Kiégett a szoknya széle, nem mehet a
mennyegzőbe.
Jóska, Jóska, köll-e neked sóska?
Hallod, rózsám, Katika, kell-e doktor
patika?
Ha kell doktor patika, gyere csak a
karomba!
Sanyi, Sanyi sapka, mit eszik a macska?
Egeret, bogarat, mindenféle szamarat.
Ágnes, szeme mint a mágnes.
Vince, telik-e a pince?
Telik bizony békával, edd meg Vince kanállal.
Eszter, peszter, lóg a pendely.
Pisti, sütőajtót nyisd ki!
Ha kinyitottad bújj bele, onnan nézzél kifele!
Ilona-bilona, bakkecske, háromlábú
menyecske.
Zoli, Zoli, Zoltán, tököt visz a hátán.
Ha nem bírja, leteszi, földhöz vágja, megeszi.
Anna, tele van a kanna.
Jancsi, bent a macska hajtsd ki!
Magda, olyan mint a labda.
Gyuri, Gyuri Gyurka, málékásás hurka.
Feri, Feri, fecseri, macska farkát tekeri.
A férfiak, asszonyok kicsúfolása sokszor igen huncut vonásokat is tartalmaz, ami még csak kedveltebbé tette őket -kedveltek még ma is:
Kukorica édes málé,
Majd menyasszony leszek már én
Ma menyasszony, holnap asszony,
Holnapután komámasszony.
Kukorica lisztes málé.
Öreg legény vagyok már én,
Csak az az egy reménysége
Fiatal a feleségem.
A vénlányok, az asszonyok mindig, a gúnyolódás céltáblái, így hát természetes, hogy a népdalok közül se maradnak ki:
Párta, párta, fene ette párta,
Hogy a ménkü régen meg nem rágta!
Elszaggattam tizenhárom pártát,
Fene látta a gatyának a szárát.
Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt a vénasszony.
Zsupot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése